Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. 89 központi szeszfőzde. Figyelembevévé azt, hogy 1921 március eleje óta még nagyobb adótétel sújtja a szeszt, számításaink alapján, ha ez az abótétel megmaradna, nálunk akkor a tényleges termeivény szerint adózó központi szeszfőzde egy abszolút hektoliter után 8128 korona adót fizetne, mig a kisüstökre 12.500 korona esne, vagyis 4400 koronával több, ha a lefolyt gazdasági év termelési viszonyait vesszük tekintetbe. Egész év alatt ez 700 ezer korona adótöbbletet jelent a kisüstökre nézve. Azt hiszem, méltóztatnak belátni, hogy ez az adódifferencia igazságtalan. A megoldás ott van, hogy lehetőleg olyan koefficienseket kell beállítani az általányozás összegének kiszámításánál, hogy a kisüst ugyanolyan adót fizessen, mint a tényleges termeivény szerint adózó központi szeszfőzde. Én ezt a megoldást abban vélem megtalálni, ha intézményesen biztosítjuk azt, hogy a töményités, a finomítás adómentes a kisüstöknél, továbbá ha az alkoholnyeredók fokának felemelését, amit tavaly hajtottunk végre, megszüntetjük, és azt az eredetire, az 1899. évben előírtra szállítjuk le. Tisztelettel vagyok bátor tehát, minthogy ez a kérdés rendkívül sürgős, mert itt van a gyümölcsérés ideje, amikor a gyümölcsből már szeszt kell főzni, a következő határozati javaslatot benyújtani : (Halljuk ! Halljuk ! a középen. Olvassa.) »Az 1920. évi IV. te. 18-ik §-a szerint szabályozott kisüstöknél a töményités ingyenes, az alkoholnyeredók fokát illetőleg továbbra is az 1899. évi XX. te. 38-ik §-a marad érvényben.« (Helyeslés a haloldalon és a középen.) Bátor vagyok ezután a t. Nemzetgyűlés figyelmét a gazdatársadalmat igen közelről érintő és helyzetét igen válságossá tevő tünetre tisztelettel felhívni. Borpiacunk úgyszólván tökéletesen megállt, (ügy van! ügy van! a középen.) Valutánk emelkedésével arányosan esett a bor ára is. Igen sok derék gazda van, akinek pincéjében még mindig ott van a tavalyi termés. A pénzügyminister ur elfogadott törvényjavaslata szerint az április elseje óta meglévő bormennyiség után 84 korona adót kell fizetni hektoliterenkint, holott csak 14 korona volt ez a bortermelési adó. Amikor ezt a törvényjavaslatot megszövegezték, akkor még a közönségesebb bornak is 30—35 koronás ára volt. Most egyharmadára esett a bor ára. A helyzet tehát az, hogy akik 35—40 koronáért, tehát mégis elég szép összegért el tudták adni a borukat, azok 14 korona bortermelési adót fizetnek, azok pedig, akik ennek az egyharmadát is alig tudták megkapni, ma a borért 84 korona adót kötelesek fizetni. Somogyi István: Ez lehetetlenség! Bozsik Pál : Lehetetlenség az, hogy az a gazda egyéb adói mellett még magára a borára is ráfizessen. Ez a körülmény, tartok tőle, a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — X. KÖTET. gazdatársadalom összeroppanására fog vezetni, (Zaj a jobboldalon.) Azért kérem az igen t. pénzügyminister urat, szíveskedjék az 1921. évi VI. te. 4. §-a értelmében intézkedni, mely szerint (olvassa) : »Ha a jelen törvény tartama alatt a bor ára lényegesen csökkenne, a pénzügyminister köteles a bortermelési adó arányos leszállítása iránt rendelettel intézkedni.« (Helyeslés jobb felöl.) A legfőbb idejét látom annak, hogy azért, hogy a gazdatársadalom számítást tudjon tenni, már most megtegye a pénzügyminister ur ezt a kijelentésót. Volna még egy másik kérésem is az igen tisztelt pénzügyminister úrhoz, s ez a szeszadó tételének felemelésére vonatkozik. 1921 március elsejétől kezdődőleg a gazdaközönség, mint bárki is, a meglévő szesz abszolút literje után még 60 korona kincstári részesedést volt köteles befizetni, vagy legalább is ennyi Íratott elő. Télen a közönséges 50—52 fokos törkölypálinkának literjéért 150—160 koronát is megadtak, esetleg még többet is egyes vidékeken. Ma a szesznek ára is épen a felére szállott le s amikor esett a szesz ára, most terheli meg a pénzügyminister ur még nagyobb adóval ezt a meglévő szeszt, úgyhogy ma az a helyzet, hogy ha a kitermelési költséget és az adótételt összeadjuk, sokkal nagyobb összeg jön ki, mint amilyent a gazda azért a pálinkáért el fog érni. Ebben természetesen a fáradság és a törköly értéke abszolúte nem szerepel. Azért ennél a kérdésnél is tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, szíveskedjék ennek a 15.800/1921. számú rendeletnek a hatályát felfüggeszteni s ne kívánja ennek a végrehajtását. Epen most folynak ebben a tekintetben az adóvégrehajtások s az elkeseredett gazdák nem tudják azt miből fizetni, mert sem a borból, sem a szeszből nem tudnak pénzhez jutni, hanem lefoglalják kinek a kocsiját, kinek a prését, úgyhogy meglehetős nagy az elkeseredés emiatt a gazdák között, (ügy van! jobbfelöl. Zaj.) Még néhány kérdéssel kívánok foglalkozni s kérem erre vonatkozólag is t. képviselőtársaim szíves figyelmét. Legutóbb Szilárd Béla képviselő ur beszélt itt a vármegyékről s azt mondotta, hogy a vármegye a történelmi szellem bástyája legyen. Én ehhez a megállapításhoz még hozzátenném, hogy a vármegyei reform olyan legyen, hogy a vármegye egyúttal a keresztény, nemzeti demokráciának is bástyája legyen, (Élénk helyeslés a középen.) és ne esetleg egy-két régibb megyei családnak a közhatalomban való osztozkodása. (Helyeslés.) Nagyon fontosnak tartanám, ha a belügyminister úrtól minél előbb megnyugtató kijelentést hallanánk az ő választójogi terveire vonatkozólag is. (Felkiáltások balfelöl: Már régen kellett volna!) A közvéleményben ugyanis az a 12