Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-193
A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. 87 Bozsik Pál : Vázsonyi egyik régebbi parlamenti szereplése alkalmával Buzáth Ferenc képviselő kénytelen volt itt közbekiáltani : »A magyar trónon még nem ült zsidó király!« (Az elnoJci s sehet Kenés Béla foglalja el.) Nekem az a meggyőződésem, hogy Vázsonyi képviselő ur közéleti szereplésével nagyon is előkészítette arra a talajt, bogy Tharaud »Bolchevistes de Hongrie« című munkájában a következő megállapítást tehette : »Kun Bélával Szent István trónján valóságos zsidó király ült!« Huber János: Zsidó diktatúra volt az! (ügy van!) Andaházy-Kasnya Béla: Most pedig keresztény diktatúra van ! (Nagy zaj. Felkiáltások : Az fáj?) A diktatúra fáj nekem, akármilyen legyen ! Alkotmányosság legyen ! (Nagy zaj és félkiáltások : Mi az a diktatúra !) Ahol a kisebbség dirigál! A parlament nem fedi az ország hangulatát! (Zaj.) Haller István : Hát az általános választás nektek adott igazat? Meskó Zoltán : Tegnap láthattad a többséget a Vérmezőn! Andaházy-Kasnya Béla: Nem a Vérmező a többség! Tessék megnézni az országot. (Derültség.) Pető Sándor: A Vérmezőn nem beszélnek ilyen hangon! Meskó Zoltán : Helyeselték a keresztény irányzatot ! Pető Sándor : Kendben van ! De nem ilyen gyűlölködő hangon ! Meskó Zoltán : Kár, hogy Pető nem ment ki beszélni a Vérmezőre! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Bozsik Pál : Jól tudom, hogy mikor a kommün után hazajött Vázsonyi képviselő ur és itt szemben találta magát a keresztény magyarság életerejével, őneki, aki e napokban a bolsevizmusnak ellene szegült, fáj fogadtatás, amelyben őt a keresztény magyar nemzet részesítette. De kell, hogy megértse a képviselő ur a magyar nemzet részéről megnyilatkozó ezt a gyanakvást, hiszen Garamihoz való kapcsolata nem titok egyikünk előtt sem, már pedig ez a Garami nagyon jól meg tudta magát értetni Kunfival, aki a keresztény intelligencia kezébe vándorbotot akart adni, hogy helyébe azt a 4000—5000 zsidó intellektüelt ültesse. Pető Sándor: Garami és Nagyatádi együtt voltak ministerek ! Mit akarnak ? ! Vázsonyi nem volt abban a kabinetben. (Nagy zaj. Félkiáltások jobbfélöl: Nem kell héberegni!) Berki Gyula: Nagyon ajánlom a képviselő urnák, hogy hallgasson el ezzel! Pető Sándor : Micsoda bűn az, ha valaki Garamival együtt volt? (Folytonos zaj.) Griger Miklós: Pető sokat árt Vázsonyinak! (Derültség half elöl. Halljuk! Halljuk!) Bozsik Pál: Kunfi és Kun Béla között pedig, — azt hiszem, valamennyien elismerjük, — nem sok árnyalat volt, talán néhány nüanszbeli árnyalat; tehát a keresztény magyar nemzet gyanakvása ezek miatt, a Vázsonyi-GaramiKunfi- és Kun Béla-féle összeköttetés miatt teljesen érthető és megmagyarázható. Azonfelül kell hogy figyelembe vegye a képviselő ur azt a nagy örömujjongást is, amelyet ma a magyarországi destruktiv sajtó füz az ő személyéhez és az ő visszajöveteléhez. Tehát kell hogy megértse, ha a keresztény magyar nemzet ővele szemben bizalmatlan. Arra kérem azért őt, aki mégis nagyon sok befolyással lehet a magyarországi zsidóságra, rázza le magáról ezeket a szellemi kullancsokat és teljesítsen történelmi hivatást a magyar nemzet történetében. Ez a történelmi hivatás az volna az én szerény véleményem szerint : értesse meg a magyarországi zsidósággal, hogy a keresztény magyar nemzet mentalitása ma már nem az, mint amilyen volt a közelmúlt előtt ; (ügy van ! a középen.) fogadtassa el a magyar faj történelmi eszményeit, keresztény világnézletét és kapcsoltassa ki a zsidó faji összetartásból azokat, akiket erre méltóknak tart. Mert teljesen lehetetlen dolog az, hogy a keresztény magyar faj az ő eszméit feláldozza egy más uralkodni akaró fajjal szemben. Azonban, t. Nemzetgyűlés, ennek az asszimilálódásnak teljesen őszintének kell lennie, és, hogy példát mondjak, nem szabad olyannak előfordulnia, hogy mig pl. az édesapa, Feleki Hugó orvos, magyarfeleki néven magyar nemesi előnevet is kap és a magyar keresztény társadalom őt befogadja, addig az ő fia: dr. Feleki Géza, mint a Világ szerkesztője, tovább is destruktiv zsidó szellemet képvisel, aki — megjegyzem — a kommunizmus idejében a képviselőház könyvtárát történelmi materialista kutató intézet számára is lefoglalta. Bizonyára jobban tette volna dr. Feleki Géza ur is, hogyha a Világban a helyett az emlékezetes május 15-iki cikk helyett, amidőn »Kipányvázott holttest a Margitszigeten« címen közleményt Íratott, irt, — vagy legalább is ez megjelent az ő lapjában — hogyha azt íratja meg, hogy ő milyen nehezen tudott megszabadulni a kommunizmus reminiscenciáitól ; hiszen az én értesülésem szerint nem is oly régen az államrendőrségnek karhatalommal kellett az ő lakásáról visszaszerezni azokat a képviselőházi könyveket, amelyeket véletlenül magánál felejtett. (Derültség. Mozgás.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Nem fogok többé ezzel a kérdéssel foglalkozni, hanem áttérek egy másik témára, (Halljuk ! Halljuk !} a pálinkafőzés kérdésére. (Derültség.) Hegedüs György: Ezzel kezdte a zsidóság! Szijj Bálint: Nincs itt a pénzügyminister ur, előbb kellett volna! (Halljuk! Halljuk!) Bozsik Pál: Együttlétünk óta ebben a teremben az egyik legtöbbször emlegetett téma
