Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. évi május hó 21-én, szombaton. 67 nép hangulata nemcsak ebben a községben, hanem az egész országban is. Az egész ország várja, hogy mikor kezdik már meg a földbirtokreform végrehajtását. Az egyik kifogás, hogy nincs rá pénz, dehát nem is kell ehhez pénz. Azok a jó urak, akik érdekelve vannak, várjanak addig, amig lesz pénz. Hiszen biztos, hogy előbb vagy utóbb úgyis megkapják pénzüket. Azt is mondják, hogy a mostani pénz rossz és majd jóban fogják megfizetni. Ez is csak kifogás, és egy kis jóakarattal meg lehetne oldani a kérdést. Igazán nem tudom, hogy a földmivelésügyi minister ur miért nem adja ki a végrehajtási utasítást. Akkor akarja talán kiadni, amikor már nem lesz földmivelésügyi minister? (Derültség balfelöl.) Sietni kellene ezzel, mert ezen fordul meg minden. Rupert Rezső : Még nincs meg az a biróság, amelynek a felett kell határoznia, hogy hogyan ne hajtsuk végre! (Zaj jobb felöl.) Cserti József: Ugyanez a helyzet a házhelyekre vonatkozó törvény tekintetében is. Ennek végrehajtása is épen csak hogy megkezdődött. Egy-két hazafias ur, aki meg tudott egyezni a munkássággal, adott földet házhelyekre, ott meg van oldva a kérdés . . . Andaházy-Kasnya Béla : Harminckétezer koronáért holdanként! Cserti József : ... de a legtöbb helyen ma is megoldatlan. Ahol a bizottság kiszáll . . . Andaházy-Kasnya Béla: Ujjabb 450 korona! Cserti József : . . . elrémítik a jelentkezőket, akik sorra visszalépnek. De mikor haza akarnak menni, akkor azt mondják nekik, álljatok meg, miért szálltunk ki, fizessétek meg a költségeket. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem elég tehát, hogy házhelyet nem kapnak az emberek, hanem még a kiszállási költségeket is megfizettetik velük. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ilyen elintézéssel nem lehet a lelkeket megnyugtatni. Imitt-amott felhangzik az a kifogás is, hogy hiába osztják ki a házhelyeket, a házakat úgysem fogják felépíteni. Ez sem helytálló ellenvetés, mert ott, ahol házhelyhez jutottak az érdekeltek, máris hozzáfogtak az építkezéshez és egyharmad részben már állanak is a falak, ugy, ahogyan ma lehetséges, töméssel, primitiv módon és a gazda igyekszik majd azt idővel kiépíteni. Ideje volna már tehát, hogy a kormány alaposan hozzálásson ehhez és ezt az igéretét most már beváltsa. Itt volna már legutolsó ideje annak is, hogy a gabonaforgalmat helyreállítsuk. Csakhogy nem kell félúton megállnia a kormánynak. Ugy tudom, hogy a gabonaforgalmat a jövő évben ugy szabályozzák, hogy a malmok 15%-ot elvesznek. Csakhogy miért nem adják meg az árát? Legalább fizessék meg ennek az értékét. De nem kapnak érte semmit sem és most is elvesznek 15%-ot a malmok és nem adnak a I gazdának egyáltalában semmit. Ez is olyan érem, amelynek két oldala van. De ezt. a végtelenségig folytatni nem lehet, mert ha a kormány nem fogja ezt alaposan megoldani, az az eset fog beállni, hogy tényleg a gabona el fog tűnni, hiszen most is azt látjuk a jelentésekből, hogy nincs egy harmadrésze sem bevetve annak, ami azelőtt be volt vetve. (Felkiáltások a jobboldalon : Be van vetve!) Természetes, hogy nincs, mert, ugyebár a gazda nem találja meg a számítását, tehát nem vetett. (Elllenmondások a jobboldalon.) Legalább a kimutatásokból ez tűnik ki. (Felkiáltások a jobboldalán : Az nem biztos !) Bár be volna vetve. Ezt a múltkori kimutatásban olvastam. Itt volna az ideje, hogy ha a múltban nem adtak ellenértéket semmit, most vigyék el teljes értéke fejében azt a gabonát. Azt hiszem, ezt csak helyeselheti a kisgazdapárt minden egyes tagja. (Mozgás a jobboldalon.) Mielőtt beszédemet befejezném, még rámutatok néhány szóval erre a nagy kérdésre, az u. n. királykérdésre is. Ebben a kérdésben különböző vélemények hangzottak el, de legyen szabad pár szóval nekem is elmondani a magam véleményét, nemcsak a magamét, hanem azoknak az ezreknek véleményét is, akik engem ide küldtek. Én szintén azon az állásponton vagyok

3 amelyen legtöbb képviselőtársunk, hogy ezt a kérdést tényleg ki kell kapcsolni. (Derültség.) De mind a két oldalon. Én azonban a kormány részéről nem látok garanciát arra, hogy kikapcsolja ezt a kérdést. Ugyanekkor nem látok garanciát másutt sem. Itt van a fejérmegyei főispán esete, aki magát már annyira exponálta, hogy talán sok kárt okozott nekünk ugy benn, mint külföldön is, aki beadta már lemondását és lemondását még sem fogadták el. A fejérmegyei főispán nem tud lemondani, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Pótolhatatlan! Mozgás.) pedig szerintem egy főispán nem más, mint künn a vidéken általában a kormány akaratának képviselője. Amit ő mond, azt, ugyebár, a kormány akaratából mondja és amit ő cselekszik, azt, ugy-e bár, a kormány cselekszi. O mint főispán, mikor lemondott, könyörgött, hogy fogadják el lemondását, de azt mégsem fogadták el s a következőképen indokolta meg lemondását (olvassa) : »Lemondásomnak oka a legutóbbi eseményekkel van összefüggésben.«—-Az a bizonvos puccs-eset.— (Mozgás.) »A király kérdés őfelsége magyarországi utazásával annyira kiélesedett, hogy én, miután a magam álláspontjáról nem akartam letérni, gróf Sigrayval, gróf Czirákyval ós a főispáni karnak nagy részével együtt beadtam lemondásomat.« Rassay Károly: Ez uj! (Mozgás.) Cserti József (tovább olvassa) : »A kérdésben elfoglalt álláspontom különben teljesen azonos Gratz Gusztávnak, a lemondott külügy-