Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-192
66 A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921, is. Ott is sok nő van még alkalmazásban s ugy tudom, hogy ezeket a nőket katonákkal lehetne helyettesíteni. Van nekünk elég katonánk) akik azokat a nőket helyettesíthetnék, minek folytán ezek a nők felszabadulhatnának. Ezek rendesen a háború alatt kerültek oda, s ha most hazamennének, ez sok millió megtakarítással járna. (Ugy van! halfelöl) T. Nemzetgyűlés ! Még egy nagyon fontos kérdés van itt: a rokkantak, a hadiözvegyek és árvák ügyeinek az elintézése. Tudjuk, hogy a rokkantak és a hadiözvegyek közül majdnem mind kap hadisegélyt és rokkantsági díjat s a hadiérmesek szintén kapnak bizonyos díjakat. Tudom, hogy nem valami helyes eljárás az, hogy itt kivételek tétessenek, de talán jó volna, ha a kormány felszólítaná ezeket a rokkant katonákat, hogy azok, akik jó módban vannak s nincsenek ráutalva a rokkantsági díjakra, önként mondanának le erről a kis díjról, és az igy fenmaradó összeggel jobban látná el azokat, akik igazán rá vannak utalva. Mert ezek ugy sem számítanak erre a pénzre, s ha a hazának már annyi áldozatot hoztak, meghoznák nagyon sokan azt az áldozatot is, hogy lemondanának önként ezekről a díjakról. Epen igy a hadiözvegyek is fel lennének szólíthatok, továbbá a hadiérmesek. A hadiérmesek szintén kapnak az ő hadiérmük után... Rupert Rezső : Az nem sok ! Cserti József ; ... a kis- és a nagy ezüst vitézségi érmek után díjakat. Azt hiszem, hogy amilyen áldozatot hoztak annak idején a hazának, lesznek olyan hazafiak, hogy ezen összegről, amelyet tulajdonképen csak szivarra vagy más ilyen dologra használnak el, önként le fognak mondani, amiből az államnak óriási megtakarítása lesz. Rupert Rezső: Roppant kevés ez! Cserti József: Nem olyan kevés! (Felkiáltások : Nem itt kell kezdeni !) Kerekes Mihály: A különítményeknél lehet spórolni ! Szabó József (budapesti) : Nem itt kell spórolni ! Cserti József: Helyeslem a kormánynak azt az álláspontját, amely a közszabadságokra vonatkozott. Tényleg meg kellene már ezt a kérdést oldani. Közben a telefon- és a távirati cenzúrát a kereskedelemügyi minister ur eltörölte. Szeretném, ha eltörölnék a levélcenzurát is. (Helyeslés a baloldalon.) Én most ugy vagyok ezzel, hogy nem tudok levelezni. Ha elküldök egy levelet, nem érkezik a rendeltetési helyére hat hétig, vagy egyáltalában nem érkezik oda. A leveleimet az 1912-ik LXTII. tcikk alapján felbontva kapom meg ugyanakkor, amikor rá van irva, hogy ki a feladó és mi a foglalkozása. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Itt ezt valami B. nevű ur irta alá; szeretném tudni, vagyok-e olyan megbízható, mint ő. (Derültség.) Rassay Károly: Amint látszik, nem. évi máms hó 21-én, szombaton. Cserti József : S nem tudom, hogy ő milyen alakulatokban vett részt a háború alatt. Rassay Károly: Es a háború után különösen. Ideje volna már ezt a levélforgalmat is szabaddá tenni, mert ez is óriási módon gátolja általában véve a forgalmat. Rupert Rezső: A titkos dolgokat ugy sem postán küldik! Cserti József: Hogy az internálási táborok megszüntetése küszöbön van, azt helyeslem, mert ezek valóságos kommunista iskolák, állami pénzen fentartva, és aki odakerül, annak kommunistának kell lennie. Legalább foglalkoztassák ezeket az embereket, ha már ott tartják őket, mert csakugyan mind kommunistává válnak, ha teljesen tétlenül hónapokig fogva vannak e táborokban. (Ugy van! balfelöl.) Meg kell emlékeznem a kormány azon intézkedéséről is, — a belügyminister intézkedett igy — hogy 10—20—30 éve használt vadászpuskákat beszednek régi tulajdonosaiktól, s elveszik az illetőktől a vadászati engedélyt is. Ugy látszik, ezt a kommunistáktól tanulta a kormány ; ők is beszedték a fegyvereket s minden ok nélkül megvonták a megbízható polgároktól a fegyverviselési engedélyt. E tekintetben az az álláspontom, hogy a közbiztonságot nem a vadászfegyverek összegyűjtésével, hanem a lelkek megnyugtatása utján kell biztosítani. Mert mi történnék, ha arra kerülne a sor, hogy minden második embernek fegyvert kellene a kezébe nyomnunk? Akkor is a szolgabirákat fogjuk megkérdezni, hogy ki a megbízható, kinek adhatunk fegyvert? Ezzel az eshetőséggel pedig mindennap, minden órában számolnunk kell. Fődolog tehát, hogy a lelkeket megnyugtassuk s akkor egész nyugodtan meghagyhatjuk a fegyvereket régi tulajdonosaiknál. A lélekmegnyugtatás egyik eszköze a földbirtokreform mielőbbi végrehajtása. Sok beszéd és sok igéret hangzott már el e tárgyban, történni azonban úgyszólván semmi sem történt, és a kérdés ma sincs megoldva, sőt el sem kezdték még a végrehajtást. Kerületem egyik községében egy nyomozó őrnagy járt... Kerekes Mihály: Milyen őrnagy? Cserti József : Nyomozó őrnagy ! (Derültség.) Rassay Károly: Mi után nyomozott? Cserti József : Hangulat után. Hogy milyen a nép hangulata. Rassay Károly: Hangulatnyomozó őrnagy! (Derültség balfelöl.) Cserti József : Az illető behivatta a községi birót és megkérdezte, hogy milyen a nép hangulata. A biró azt felelte, hogy olyan, mint azé a gyermeké, akit az apja becsapott, amikor reggel a vásárra menve azt ígérte neki, hogy vásárfiát hoz s mikor este visszajött, mindenféle kifogásokkal állt elő, hogy miért nem hozott semmit. A nép hangulata is ilyen, mondta a biró. Ehhez én hozzátehetem, t. Nemzetgyűlés, hogy ilyen a
