Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-192
A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. elé az ország és a közvélemény, ép oly nagy csalódás érte. Sok jó magyarnak sok nyugtalan éjszakát okozott, hogy a sok milliárdnyi deficitet honnan teremtjük elő. Különösen meglepetést okozott, hogy a sok milliárdnyi deficitet honnan teremtjük elő. Különösen meglepetést okozott az, hogy az a bizonyos sokszor hirdetett takarékossági elv nem hogy nincs keresztülvive a költségvetésben, de még csak meg sincs kezdve. Pedig igen jól esett hallanom a pénz ügy minis ter úrtól — nagyon sajnálom, hogy nincs itt — hogy amikor ki lett nevezve ministerré, azt mondta hogy legelső teendője az volt, hogy kiszállította a ministereket az autóból. Én kijelentem, hogy helyeslem, hogy ez nem történt meg, mert igenis egy magyar minister nem járhat konflison, vagy villamoson, mert az a pár ezer korona, amit az állam igy megtakaríthatna, nem ér fel azzal a veszteséggel, amelyet a minister időben elveszítene. Az tehát helyes, hogy a ministerek saját személyükre visszakapták az autóikat, de azt, hogy egyes ministeriumokban még most is öt-hathusz-huszonöt autó szalad, nem tudom megérteni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Hol? Cserti JóZSef : Például a belügyministeriumban tudtommal öt autó szalad. HuSZár Károly: Ott indokolt! A rendőrségi nyomozás érdekében történik ! Rassay Károly : Bocsánatot kérek, a belügyministérium nem nyomoz. Cserti JÓZSef : A hon védelemügyi ministeriumban tudtommal húsznál több autó szalad. Szeretném, ha betekintést kaphatnék erre nézve és kimutatást készítenének arról, hogy hol hány autó szalad m st is, mert aáhny autót beszüntetnek, annyi fél milliót takarítanak meg évente az államnak. Az, hogy a minister autón jár, nagyon helyes és szükséges, de hogy a fogalmazó urak és más urak is ezt tegyék, az meg nem engedhető. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Nem jár egy sem ! Kerekes Mihály : Nem kell mérgelődni ! Cserti József : Azt biztosan tudom, hogy a belügyiben öt autó szalad . . . Huszár Károly: Huszonötöt mondott! Cserti JÓZSef : Azt a hon védelemügyi ministeriumra mondottam ! Azt tehát határozottan tudom, hogy a belügyben öt autó szalad ! Rassay Károly : A postánál is van ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Van három, mert kell ! Rassay Károly : Igazgatóknak ? Azelőtt megvoltak autó nélkül is ! Azért nem keil haragudni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : A posta-államtitkárnak legalább is annyira kell, mint Rassay képviselő urnák. Cserti József: Nekem bizonyos aggályaim tannak a minister ur pénzügyi politikája ellen. Mert mit látunk ? Azt látjuk, hogy a minister ur csak az államnak akar bevételt szerezni, pedig jó valutát csak termeléssel tudunk teremtem és fenévi május hó 21-én, szombaton. 63 tartani. Nekem az a véleményem, hogy a kivitelt mely bevérelünket eredményezi, nem meggátolni, hanem íokozni kellene. Amikor a pénzügyminister ut átvette hivatalát, ugyanakkor számolni kellett volna az ő politikájával is. Hogy a múltra visszatérjek, nem tudom, mi lehetett az indoka annak, hogy szinte mesterségesen meggátolták kivitelünket. Kiszámíthatatlan kárai származtak ebből az államnak. Hogy ne mondjak többet, itt van a zabkivitel, melyet a mult tavasszal nem engedtek meg. Mi történt ? Nyakunkon maradt a zab és most feleáron sem kell a külföldnek. ( ügy van ! ügy van !) így jártunk a babbal és sok minden más cikkel is. Kerekes Mihály: Ezer vagon bab! Cserti József : Az államnak az lenne a kötelessége, hogy jó adóalanyokat teremtsen, nem pedig az, hogy ha valamit kivisznek, azt ugy megadóztatják, hogy alig marad a termelőnek valami. Pl. most is a szarvasmarhák után szednek 2000 koronát, a lovak után pedig tízezret. Végre nem is szólok arról, hogy a kiviteli engedélyekre.milyen összegeket fordítanak. Rassay Károly: Kik kaptak! Nem a termelők ! Cserti József : Jobb volna, ha a gazdáknak adnának kiviteli engedélyeket, mert ezáltal adóalanyok keletkeznek, amiből később az állam megtalálja a maga hasznát. Ez volt a múltban. Itt nem értem a kormánynak azt az intézkedését, hogy miért zárja le épen most a szarvasmarha- és általában az állatkivitelt. Egyik célja lehet szerintem a közélelmezés javítása. De ha ez a cél, akkor ez igy nagyon helytelen, mert mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy állandóan hússal éljünk, hanem a közélelmezésnek talán más élelmiszerekről kellene gondoskodnia. Azt az összeget, amelyet állatkivitelünkért a külföldtől kapunk, talán helyesebb volna valutánk javítására fordítani. A gyakorlatban az történt, hogy amikor lezárták a sorompókat, az állatárak körülbelül 70%-al estek, úgyhogy az az állat, amely régen 30.000 korona volt, most alig öt-hat ezer korona. Ha a külföld zárná el a sorompókat, akkor is kézzel-lábbal kellene ellene tiltakoznunk, annál kevésbé helyes, ha mi zárjuk el állatkivitelünket, mely ma egyetlen kivitelünk. Kerekes Mihály : Igy hiába csinálja Hegedüs a szimfóniákat. Cserti József: Ha az olcsóságot akarják ezzel megkezdeni, ugy ez szintén nem vezet célhoz, mert azt látjuk, hogy amikor a marhának 60—70%-kai estek, ugyanakkor az iparcikkek árai alig estek 10—15—20%-al. (Ugy van!) Az állatkivitel elzárása miatt belföldön kell állatainkat elfogyasztanunk és igy abban a helyzetben vagyunk, hogy szegények vagyunk, de jól élünk. Ezt a luxust azonban nem engedhetjük meg magunknak. Sokkal jobb volna ezt az összeget valutája vitásra fordítanunk. Aggályaim vannak még a tekintetben is, hogy valutánk megjavult ugyan, ami örvendetes esemény, de
