Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

64 À Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. évi május hó 21-én, szombaton. kérdés, nem korai dolog-e ez még, amikor az ententetal még nem számoltunk le. Biztosak vagyunk-e a tekintetben, hogy emelkedett valutánk gyümölcseit mi fogjuk élvezni ? Ez a jövő titka lesz, adja Isten, hogy én csalódjam ebben. A pénzügyminister ur beszédjében az adót a gummihoz hasonlította és azt mondotta, hogy az adót épugy, mint a gummit, lehet egy darabig húzni, de egyszerre csak elszakad. Előre is engedelmet kérek a hasonlatért, de én az adózó polgárt egy bárányhoz hasonlitom, melynek gyapjúja szolgáltatja az adót. Az az okos gazda, aki lenyírja a bárány gyapját, a bárányt kiengedi, az tovább él és újra gyapjút szolgáltat. De ha a gazda nagyon sokat akar a bárányról levagdalni, a bőrt is hozzá vagdalja, akkor az történik, hogy az állat is elpusztul és a gazdának nem lesz többé gyapjúja. Ez a pénzügyminister ur esete is. Itt van a sok adó, amiről t. képviselőtársaimnak is tudomásuk van, mert hisz nagyon sok panasz érkezhetett be hozzájuk is, itt van a jövedelemadó, a vagyonadó és hadinyereségadó. Itt két sérelem van. Az első az, hogy ez az adó nincs igazságosan kivetve. Nagyon jól tudom, hogy a magyar ember bizony sohasem szeretett adót fizetni. Rassay Károly : Még a francia sem. (Derültség.) Cserti JÓZSef: Sajnos, viszont kötelességének kellene lenni, illetve a kötelességérzetének jobban ki kellett volna fejlődni, azonban ez visszavezethető a Bach-korszakra és más annak nyomában járó dolgokra is. De amikor azt látja, hogy nincs egyenlően kivetve az adó, bizony még kevésbé szivesen fizeti meg. Megtörtént, t. Nemzetgyűlés, hogy kivetették ezt az adót, de tulaj donképen csak ugy »blindre.« Sok eset van arra, hogy aki a harctéren volt, hadinyereségadót fizet, mig az, aki fel volt mentve és akinek sokkal több földje és jövedelme van, nem fizet hadinyereségadót. Emiatt igen nagy az elkeseredés. Ennek a visszás helyzetnek az.az oka, hogy azok, akik végrehajtották a rendeletet, nem ismerték a helyzetet és nem tudták a kérdést helyesen elintézni. Az egyik emberen, aki bevallott mindent tisztességesen, lelkiismeretesen, végrehajtották az adót, aki pedig nem mondotta be és akit nem vizsgáltak felül alaposan, az könnyen kicsúszott az adó alól. Sok ilyen embert tudnék megnevezni, aki kevesebb föld, kevesebb jövedelem után, bár hadirokkant vagy hadiözvegy, adót fizet, mig aki fel volt mentve, több vagyon után nem fizet semmit. A másik sérelem, t. Nemzetgyűlés, az, hogy ezeket az adóalanyokat annak idején a régi rossz viszonyok alapján vették fel és amit reájuk kivetettek, azt most jó pénzben, az emelkedett valuta szerint kell megfizetniök. A székesfehérvári pénzügyigazgatóságtól van egy hiteles adatom., mely valami Medics Károly volt nyitrai menekült pénzügyigazgátó következő kivetését tartalmazza : egy tehén után felszámított évi 3600 korona tiszta hasznot, egy sertés után 4000 koronát, a szőllőt ugy vette föl, hogy 40%-ot leszámított a munkára és 60%-ot vett tiszta haszonnak. A rét évi 4—5000 korona tiszta haszonnal van felvéve, szántó 1917-ben évi 250 koronával, 1918-ban évi 500 koronával és 1919-ben 1000 koronával volt felvéve. Már pedig ma, ha nagyon szépen kérik, egy tehenet 3600 koronáért már meg lehet kapni, annyira lement az ára. 4000 koronáért már nagyon szép sertést lehet kapni. (Felkiáltások jobb felöl : Kettőt !) A szőllőnél pedig, t. Nemzetgyűlés, hogyan áll a helyzet ? Itt 40%-ot leütnek és 60%-ot vesznek tiszta haszonnak, akkor, amikor a rézgálic, a szénkéneg és mindenféle munka ára annyira felment, hogy nemcsak ezt a 40%-ot emésztette fel, hanem sokszor még 20—30%-kal többet is. És ha egy gazdának termett 6—8 hektó bora, akkor fizet először a szőlőföld után adót, aztán fizet fogyasztási adót és végre fizeti az u. n. boradót. De ez nem elég. hanem most azt mondják nekik : ember, megittál 6 hektoliter bort, à 50 korona és felszámítják neki mint tiszta jövedelme azt, amit elfogyaszt. Szabó József : Miért ivott annyit ? Cserty József : Mert termelte ! Szabó József : Ne igyék 6 hektót ! Ha megissza, fizesse ! Cserti József: Joga van hozzá 1 ö dolgozott étre, amíg a másik szomszédja sétált és nézte őt, hogyan dolgozik. Szabó József : Az meg vizet ivott ! Cserti József : Mert nem dolgozott ! Fábián István : Hát a termelő ne igyék í Cserti József: 1917-ben felvettek egy hold szántó után 250 korona tiszta hasznot, amikor a gabona maximális ára 49 korona 50 fillér volt. Számítsunk átlag 6 métermázsás termést, hatszor 50, az 3000 korona. Ennyit kapott, amivel szemben felszámítottak 250 koronát, mint tiszta hasznot, de ebben nincs benne a vetőmag és a cséplés költsésége. A gazda tehát ráfizet. 1918-ra 500 koronát számítottak fel, amikor a búza maximális ára 60 korona volt. Ha számítunk 6 mázsás termést, 360 koronát kapott a gazda a búzájáért és felvették 500 koronára a tiszta hasznot, tehát megint ráfizetett. 1919-ben ugyanez a helyzet. Természetes, hogy ezek ellen fellebbezések érkeztek be. Én csak arra kérem a pénzügyminister urat, — sajnálom, hogy nincs itt, — hogy ezeket a kérvényeket ne mellőzzék el a szokásos módon, hanem ezeket igazán alaposan vizsgálják át, mert máskülönben a gazdákon végre fogják hajtani ez óriási adótételeket és az ország ennek a jövőben igazán nem fogja hasznát venni, mert sok adóalany bele fog pusztulni ebbe az óirási adózásba. ( Ugy van ! jobb felöl.) Általában azt mondják, hogy az adótételek annyira fel vannak srófolva, hogy már lehetetlenség azokat behajtani. Ismerek gazdatiszteket, az egyiknek van pl. 10 métermázsa búzája, 10 métermázsa rozsa és árpája, négy liter teje tehéntartás helyett, van lakása, egy pár fogat a rendelkezésére, erre kivetettek 63.000 korona hadi-