Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

670 A Nemzetgyűlés 206. ülése 1921. évi június hó 10-én, péntehcn. milyenek pl. a sajtó-, levél- és a telefon-cenzúrá­ban való részvétel, (Helyeslés half dől.) belpolitikai kémkedés, megfigyelés és nyomozás. Tiltsa meg továbbá, hogy a hadsereg tagjai olyan egyesületeknek lehessenek tagjai, amelyek bármiféle szerveik által politikai vonatkozású kér­dések tárgyalásával foglalkoznak. (Helyeslés bal­felől.) Tiltsa meg végül a hadsereg tagjainak, hogy — kivéve a tisztán katonai természetű szakközle­ményeket — felettes hatóságuk engedelme nélkül a sajtóban közleményeket helyezhessenek el, vagy a sajtó információs és hírszolgálatában résztvehes­senek. (Élénk helyeslés half elől.) — Utasitsa a Nemzetgyűlés a honvédelmi mi­nistert, hogy ezen határozat végrehajtására, illetve az e célból kiadandó rendelkezésekről 1921 október hó l-ig terjesszen a Nemzetgyűlés elé részletes je­lentést. (Elénk hdyeslés és taps balfelöl és a szélső­baloldalon.) Rupert Rezső : Ez az igazi katonák presztízse érdekében is szükséges ! Elnök : Ki következik % Gerencsér István jegyző : Tomori Jenő ! Tomori Jenő: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az előttem szólott Lingauer Albin t. képviselőtársam­nak minden szavához hozzájárulok, sőt mondhatom hogy egész szivemmel és lelkemmel én is azon vagyok, ahogy a nemzeti hadseregnek mindent, ami tőlünk telik, megadjuk. Azonban engedje meg nekem a t. honvédelmi minister ur, hogy egy oly körülményre hivjam fel a figyelmét, amely úgyszólván valóságos visszaélés a kisgazdákkal szemben. Nevezetesen azt mond­hatnám, hogy nincs az a nap, amikor egy-egy köz­ségből, ahol körülbelül csak 3—400 lakos van, ki ne rendelnének 4—5 katonai előfogatot. Előfordul, hogy az őrmester megnősül és kell neki előfogat, tehát kirendelnek 4—5 előfogatot. Szóval oly visz­szaélések történnek ezen a téren, hogy feltétlenül kivan atos, hogy a t honvédelmi minister ur eré­lyesen föllépjen ezekkel a katonai kirendeltségekkel szemben, hogy ezek a katonai előfogatok minél szűkebbre redukálódjanak. Mert hiszen lehetetlen az, hogy 40—50 kilométerre kirendelnek ilyen ka­tonai előfogatokat. .. Balla Aladár : A legnagyobb munka idejében ! Tomori Jenő : ... és fizetnek érte 30—40 koronát. Kérem tehát a t. honvédelmi minister urat, — nem akarok erről már bővebben beszélni — méltóz­tassék odahatni, hogy ezen előfogatok jogtalan ki­rendelése megszűnjék. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra senki sincs fölírva. Kivan még valaki szólni ? Zeőke Antal : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az előttem szólott t. képviselőtársaimmal teljesen egyetértek abban, hogy a katonaságnak a politi­zálástól tartózkodnia kell (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) még akkor is, hogy ha ez a politizálás a sajtócenzura terén érvényesülne. Azonban mélyen sajnálom azt, hogy azok az urak, akik most szóvá­teszik ezt a kérdést és akik tapsolnak annak az indítványnak, hogy ez megszűnjék, ezelőtt fél évvel vagy egy évvel ennek ellene voltak, amikor mi azt szóvátettük és ostoroztuk igen számtalan­szor. Balla Aladár: Megjavultak! Zeőke Antal : T. Nemzetgyűlés ! Mindenféle javaslatot, amely becsületes szándékkal itt elő­terjesztetik, a legnagyobb mértékben pártolok, még akkor is, hogy ha az engem a párt fegyelemmel hozna ellentétbe, (Halljuk ! Halljuk! a szélső­balul álon.) Azonban, hogy akkor kifogásoljak valamit, ami nekem nem kedves, amikor az rám nézve kényelmetlen, kellemetlen, az nem lehet helyes. De még ennek ellenére is én a magam részé­ről — mondom— ezt a javaslatot üdvözlöm és azt hiszem, nem lesz itt senki a Nemzetgyűlésen, aki ezt a javaslatot el ne fogadná. Garancia ennek a végrehajtására a honvédelemi minister ur, akiről tudom egész biztosan, hogy a politikát lehe­tőleg kiküszöbölni igyekszik a hadseregből. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A katonai szabad­ságolások ügyét már egynéhány nap előtt letár­gyaltuk itt a képviselőházban, amennyiben a hon­védelemügyi minister ur megigérte, hogy az 1898. és 1899. évfolyambeli katonákat szabadságolni fogja. Ezek a rendeletek közben, ugy tudom, meg is jelentek. Azonban mély tisztelettel azt vagyok bátor kérni a honvédelemügyi minister úrtól, méltóztassék azt a két hetet, amit az 1899. és a többi évfolyambelieknek kilátásba helyezett, három hétre felemelni, tekintettel arra, hogy ez a két hét, amit a minister ur kilátásba helyezett, olyan kevés idő, hogy az a szabadságolt azzal tulaj donképen nem is tud munkába állani, hanem csak esetleg pihenni tud, vagy hazamenni látoga­tóba, — tehát ha azt akarjuk, hogy ő ott dolgoz­zék, akkor ezt a szabadságot legalább is három hétre kell hogy felemeljük.' Ha én három hetet mondok, nem azért mon­dom, mélyen tisztelt minister ur, mintha alkudozni szeretnék, mert ha alkudni szeretnék, akkor négy hetet kérnék. (Derültség.) Ez a három hét az a minimális idő, amit feltétlenül szükséges, hogy ezek a kisgazda emberek megkapjanak. (Egy hang jóbbfélől : Akkor inkább négy hét legyen !) Ha négy hét lesz, annál inkább fogunk örülni. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Azoknak a vár­megyéknek, amelyek a német visszavonulás útjába estek, igen-igen nagy égető sebe, igazán sajgó sebe a német lovak ügye. A honvédelmi minister ur nagyon jól tudja azt, hogy hányszor zaklattuk mi már őt ebben az ügyben. Minden képviselő, azt hiszem, legalább is negyvenszer-ötvenszer ott volt a minister urnái s pillanatnyi Ígéreteket, sőt jóindulatú támogatásokat is kaptunk a minister úrtól, azonban ezek a pillanatnyi segélyek — mert igazán csak annak lehet azokat nevezni — ezt a kérdést nem oldották meg, hanem talán, ha jól fejezem ki magamat, ez az alkalmi, rendszer­telen megoldás az ügyet még jobban elmérgesi­tette. Azok, akik ezeket a német lovakat annak

Next

/
Thumbnails
Contents