Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-206
A Nemzd.u/ülés 206. ülése 1921. évi június hó 10-én, pénteken. 671 idején megvásárolták, nem üzérkedés céljából vették meg azokat, banem részben azért, mert a német hadsereg ezeket a lovakat azért adta el, mert nem tudta, bogy mit csináljon velük, úgyszólván ki volt annak szolgáltatva, hogy vagy szabadonboesátja azokat és bárkinek ingyen is odaadja, vagy elviszik magukkal, ha tudják. Szilágyi LajOS : Hivatalosan meghirdetett árverés utján adták el ! Zeőke Antal : Elvinni semmikép nem tudták a németek a lovakat. A lovak ugy le voltak gyengülve, hogy a szállítást sem birták volna el. Az akkori nemzeti tanácsok és az akkori kormány rendeletére, később meg hallgatólagos tűrésére árverezték el egyes községi elöljáróságok ezeket a lovakat, a többi lovakat meg előbb vették át a hadseregtől azok, akik hozzájutottak. Ezeket a lovakat a mostani tulojdonosok jogos tulajdonuknak tekintették, s akkor, amikor a minister ur elrendelte, hogy ezeket a lovakat szolgáltassák vissza, — elismerem, hogy magasabb érdekből — akkor ezek a szegény emberek óriási sérelmet szenvedtek. Azonkívül óriási komplikációkat okozott ebben a kérdésben az is, hogy ezeket a lovakat azok, és épen azok, akik nem saját maguk szükségletére vették, hanem abból a célból, hogy nyerészkedjenek velük, már régen eladták, túladtak rajtuk, úgyhogy ők nem vesztettek, csak nyertek ; ellenben azok, akik tényleg saját szükségletükre vették meg, óriási kárt szenvedtek ebből. Azt kérdem a t. honvédelmi minister úrtól, hajlandó-e ezeket az ügyeket most már végleg rendezni? Ide akar jönni a minister úrhoz négy vármegye küldöttsége. Előzze meg a minister ur azt az óriási fáradságot, amelyet ezeknek az embereknek ez a feljövetel okozhat, mert igazán tűrhetetlen volna az, hogy ezek az emberek, akik megmentették azt, amit akkor meg lehetett menteni, olyan óriási mértékben károsodjanak. En a minister ur bölcs belátására bizom azt, hogy hogyan fogja ezt megoldani. Akár közadó alakjában, akár más egyéb akció keretében, az teljesen mindegy; az a fő, hogy a jogos igényeket valahogy kielégítse, azokat, akiknek ilyen sérelmük van, óriási igazságtalanságtól megóvja. Remélem, hogy a minister ur az eddig tapasztalt jóindulattal ezt a kérdést is ugy fogja megoldani, hogy a földmivestársadalom és azok a rokkantak, akik igazán csak igy jutottak akkor lóhoz, s akik most kénytelenek beszüntetni mezei munkájukat, azzal meg lesznek elégedve, s ugy fogja megoldani ezt a kérdést, hogy az a köznek és a kisgazdatársadalomnak hasznára fog válni. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha többé senki sem kivan szólni, az általános vitát bezárom. A honvédelmi minister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Belitska Sándor honvédelmi minister: Igen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy az általános vita folyamán felmerült kérdésekre röviden, tárgyilagosan válaszoljak, mert hiszen a vita úgyis kissé elhúzódott. (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt Szilágyi Lajos igen t. képviselő ur által az általános vita folyamán előadottakra szeretnék röviden reflektálni. Az első kérdése arra vonatkozik, hogy Prónay alezredes és Ranzenberger százados ellen a vizsgálat megindittatott-e azért, mert a Felébredt Magyarok politikai puccsában résztvettek ? Azt hiszem, legjobb, ha felolvasom azt a jelentést, amelyet a sajnos, korán elhunyt Dani altábornagy budapesti körletparancsnok e tárgyban tett. A honvédelmi minister elrendelte a vizsgálatot. A jelentésnek az a része, amely erre az ügyre vonatkozik, a következőkép szól (olvassa): »Az illető bizottság az ügyben eljárt, és megállapította, hogy a nevezett két tiszt semmiféle puccsot nem tervezett, ilyen tervről nekik tudomásuk nem volt s a Felébredt Magyarok vezetőségével semmiféle kötelezettséget avagy hivatalos összeköttetést nem vállaltak.« Ennek alapján Dani altábornagy végszava a jelentésében a következő (olvassa) : »Mindezek alapján nem látom lehetségesnek, hogy fentnevezett két tiszt ellen bárminemű további eljárás megindittassék.« Azt hiszem, egészen tiszta ez a kérdés, s több szó erről felesleges. A második kérdése Szilágyi Lajos képviselő urnák vonatkozott arra, hogy a tisztek szelekciója alkalmával az idősebbek tartassanak meg s a fiatalabbak bocsáttassanak el. Elismerem, hogy a fiatalabb tisztek könnyebben helyezkednek el, de felhívom a képviselő urnák, mint szakembernek és katonának a figyelmét arra, hogy a katonai tiszti ranglétra — amint méltóztatnak ismerni ezt a kifejezést — egy piramisba van beszorítva, ahol a bázison a hadnagyok állanak és a tetején van a legmagasabb sarzsi. Ebbe a piramisba kell beilleszteni azután rövidebb vonalakkal a közbeeső sarzsikat, azért, hogy a természetes fogyaték révén a természetes előléptetés lehetséges legyen. Ha tehát a nemzeti hadsereg átszervezésénél, a szelekciónál valóban egy szervezési alapot akarunk létesíteni, akkor nem lesz lehetséges a képviselő urnák ezt a kérését teljesen tekintetbe venni. Hiszen méltóztatik tudni, hogy úgyis a magasabb sarzsikban nagy abundanciánk van, úgyhogy anélkül is meg fog történni, — mondhatom, hogy nem egészen a kedvem szerint történik a dolog, de úgyis az fog történni — hogy a magasabb sarzsikban többet leszünk kénytelenek megtartani. A harmadik felszólalása a képviselő urnák vonatkozott a hadparancsra. (Halljuk! Halljuk !) A képviselő ur azt állítja, hogy a húsvéti
