Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

A Nemzetgyűlés 206. ülése 1921. évi június hó 10-én, pénteken. 663 Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Igen. Elnök : Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnölci szélcet Bakovszky István foglalja el.) (A folytatólagos ülés kezdődik délután négy óra 10 perckor.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az igazságügyminister urat illeti a szó. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Röviden rá akarok mutatni arra, hogy a délelőtti ülésben, mikor Hornyánszky Zoltán képviselőtársammal szemben tiltakoztam és visszautasitottam azt az ő inszinuációját, mint hogyha a bíróságokat bárki meg akarná gyúrni, vagy presszionálni... Hornyánszky Zoltán : Nem vagyunk tanácskozásképes számban! (Zaj.) Elnök: Kérem, most a minister ur beszél... Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Tisztelt képviselőtársam kijelentette, hogy ezt nem mondta. (Hornyánszky Zoltán a teremből kifelé indul,) Kérem t. képviselőtársamat, legyen szives talán meghallgatni. A képviselő ur a napló tanúsága szerint a következőket mondotta (olvassa) : »Amikor annak egyenes tendenciája az, hogy megnyugtassa a jogkereső közönséget, a várakozó közönséget, aziránt, hogy a biróságot bárhogy gyúrják, bárhogy akarják gyúrni, bárhogy akarják presszionálni, az a biróság feltétlenül áll a maga piedesztálján tisztán, erősen stb.« Szóval ezt utasitottam vissza. A képviselő ur közbeszólt, hogy ezt nem mondta. Most a gyorsirói feljegyzésekből vagyok bátor ezt felolvasni. Ezt voltam kénytelen visszautasítani. Nem akarok tovább foglalkozni azokkal az észrevételekkel, amelyeket t. képviselőtársaim előadtak, hanem tisztán csak a határozati javaslatokhoz kívánok néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk !) Igen t. képviselőtársamnak első indítványa az volna, hogy utasítsa a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy sürgősen terjesszen elő törvényjavaslatot a királyi ügyészségnek a végrehajtó hatalomtól független vádhatósággá való szervezése iránt. Amint felszólalásomban voltam bátor rámutatni, a világon mindenütt ugy van, hogy a vádhatóság bizonyos kapcsolatban van az igazságügyi kormányzattal. S mindhogy a perrendtartásnak, amelyet Szilágyi Dezső és a többi nagynevű elődöm alkotott meg, ez egyik kardinális rendelkezése, kénytelen vagyok kérni, hogy méltóztassanak ezt a határozati javaslatot elvetni, mert ez sem a mai jogszabályoknak, sem a célnak nem felelne meg. (Mozgás.) A képviselő ur második indítványa az, amelyben a katonai és a főudvarnagyi bíráskodás megszüntetésére nézve kér határozatot. Ami a katonai bíróságokat illeti, erre nézve, amint méltóztatnak tudni, a kormány megindította az előkészítő munkálatokat aziránt, hogy a katonai bíráskodást, különösen a katonai büntetőtörvénykönyvet máskép szabályozza. Ennek többféle lehetősége van. Lehetséges az, hogy minden ügyben a büntetőbíróságok fognak eljárni, lehetséges, hogy katonai büntetőügyekben a katonai, közönséges büntetőügyekben a polgári bíróságok fognak eljárni. Hogy melyik lesz megállapítva, az csak nagyobb előkészítő munkálat után állapitható meg. Épen azért azt az elvi kérdést itt incidentaliter egy határozati javaslatban eldönteni nem tartanám helyesnek, miért is kérném ennek a határozati javaslatnak is elutasítását. Epen ugy kérem a főudvarnagyi bíráskodás megszüntetésére vonatkozó határozati javaslat visszautasítását is. A főudvarnagyi bíráskodást törvény állapítja meg, sőt a királyság intézményével is szorosan összefügg. S minthogy ma is királyság vagyunk és azokat az intézményeket, amelyek a királysággal összefüggnek, nem szüntettük meg azért, mert most a kormányzó gyakorolja az államfői hatalmat, azért ezt sem tartom megszüntetendőnek, nemcsak elvi szempontból nem, de gyakorlati szempontból sem, mert most is bizonyos hatáskört tölt be a főudvarnagyi biróság, különösen a területen kívüli személyek feletti Ítélkezés és a hitbizományi vagyonok feletti intézkedési jog tekintetében. Ha tehát ezt a hatáskört nem a főudvarnagyi biróság gyakorolná, másnak kellene gyakorolnia. A mai helyzet által az államra semmi költségszaporulat nem áll elő. S ha tekintetbe vesszük még azt, hogy csak csekély összegről, mindössze 145.000 koronáról van szó, amelyet ha nem állítunk be oda, ahol most van felvéve, az igazságügyi tárca költségvetésébe kellene beállítani; azért kérem, méltóztassék ettől a határozati javaslattól is eltekinteni. A harmadik határozati javaslat az, hogy az internálási ügyeket független biróság gyakorolja. Az internálás nem tartozik a biróság hatáskörébe, ez preventív intézkedés, amit addig, ameddig okvetlenül kell és azon mértékben, amelyben okvetlenül szükséges, akarja csak a kormány fentartani s mihelyt lehetséges, azonnal meg fogja szüntetni. Ezt azonban a bíróságra bizni nem lehet, mert a biróság csak a fennálló törvény és a törvényekben precíze megállapított tényálladékok alapján itélkezhetik. Azért kérem ezt a határozati javaslatot is elutasítani. A képviselő ur negyedik határozati javaslata az, hogy az 1920. évi I. törvénycikket ugy módosítsuk, hogy a biróság a szent korona nevében ítéljen. Én azt hiszem, hogy Rupert Rezső t. képviselőtársam felfogása e tekintetben nem egészen helyes. (Igaz ! Ugy van ! half elől.) A régi