Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

616 A Nemzetgyűlés 200. ülése 1921 Nagyon szeretnék bővebben beszélni a lakáskérdésről, a lakásrendeletről és a lakásügyi hatóságok működéséről. Ez is olyan terrénum azonban, ahol igen sokat kellene panaszkodnom és igen sok tekintetben kellene kérnem az igazságügyi kormányzat beavatkozását. A magam részéről tehát csak utalok arra, hogy az uj lakásügyi rendelet megjelenése óta sem javultak valami nagyon a viszonyok. Nem javultak pedig azért, mert igaz, hogy birói hatóságokat kreáltak, ezek azonban mégsem járnak el teljes kontradiktórius eljárás szerint, másrészt a lakásrendelet olyan labilis, olyan sokfélekép magyarázható, és annyi mérlegelést lehetővé tevő címeket állított fel, hogy most újra bizonyos önkénykedés jelentkezik a lakásügynek, az egyén, az ember szempontjából legfontosabb magánjognak a megítélésénél. A mai reggeli újságban is olvastam, hogy egy hires orvostanár özvegyét öt kis gyermekével megfogták és kitették az udvar közepére. (Mozgás.) Ügy látszik, alakilag hoztak előzőleg egy határozatot, amely jogerős is lett és a felmondást érvényesnek ismerték el azon az alapon, hogy a tulajdonos be akar költözni a lakásba. Tudom, hogy ilyenkor az igazságügyminister ur él avval a beavatkozási jogával, hogy kötelezi a lakáshivatalt, hogy az illetőt ne tegye ki előbb, mielőtt megfelelő lakást nem adnak részére. Természetes, itt aztán megint baj van a »megfelelő« szóval. A jelen esetben egy hires orvostanár özvegyéről van szó, akinek férje hősi halált halt a harctéren. Visszamaradt az özvegy öt gyerekkel. Kitették az udvarra és kiutaltak neki egy két szobából álló udvari látást. Ezek az egyes elkeserítő esetek azt mutatják, hogy ott mégis valami baj van, aminek az orvoslása végett erős kézzel kellene oda belenyúlni. Van egy másik eset is. Nagyon sok ilyen panasszal fordulnak hozzám. En meghallgatom a panaszokat, de mint ügyvéd, sosem járok el bennük. Ez is olyan terrénum, amelyet a magam részéről elhárítok az ügyvédi funkció szempontjából. Van egy másik eset, ahol a belvárosi takarékpénztárnak két évtized óta alkalmazott tisztviselőjét — hozzá még keresztény tisztviselőt, tehát ebben a tekintetben sincs ok aggodalomra — szintén hasonló körülmények között megfogták és kitették a lakásából, amelyben talán 13 éve lakik, az udvar közepére. Ott összeázott a holmija, tönkrement az egész butora. Kiutaltak neki egy másik lakást, de nem is beszélve arról, hogy családját el sem tudja helyezni, egész egyszerűen rá kell mutatnom arra, hogy el sem foglalhatta, mert ugyanazt a lakást kiutalták egy francia kapitánynak. Egy másik eset, melyet közvetlen közelből láttam, az, hogy egy szállodából egy súlyos beteg embert éjszaka 11 órakor fizikailag húztak ki az ágyából, illetve helyesebben az ágyával együtt ki akarták lakoltatni azért, hogy egy angol őrnagynak adjanak helyiséget ebben a szállodáéi június hó 10-én, pénteken. ban, mely szállodában ugyanakkor volt még legalább 20 üres szoba; de véletlenül az angol őrnagy urnák épen ez a szoba tetszett meg. Ugy érzem, hogy nem lehet igy kezelni a dolgokat, hogy magyar állampolgárokat azért, mert a honvédelmi ministerium valamelyik osztálya előzékenységet akar gyakorolni egy idegen állampolgárral szemben, otthonukból egész egyszerűen az utcára dobjanak ki. Kérem az igazságügyminister urat, méltóztassék itt erős kézzel közbelépni, ezeket az eseteket valamiképen orvosolni és a lakáshivatallal minden körülmények között megértetni, hogy, ha ők mint birák működnek is, sajnos, ezekben a közigazgatási természetű ügyekben, azért nem lehet arra az álláspontra helyezkedniök, hogy nekik az igazságügyminister nem parancsol. Mert legyen nyugodt az igazságügyminister ur, hogy ők ezt az álláspontjukat palám et publice nyíltan, mindenki előtt kimondják. Tessék ebben a tekintetben valamikép rendet teremteni, hogy ilyen igazán égbekiáltó igazságtalanságok meg ne történjenek. Ép ma reggel volt nálam egy asszony, karján egy gyermekkel. Benn volt a kórházban és mire kijött gyermekével, házfelügyelő lévén, a rendelet formaságának megfelelően egyszerűen felmondtak neki és kitették azon az alapon, hogy megszűnt a házmesteri alkalmazása. Eljött hozzám, hogy mit csináljon és hova menjen hajlékot keresni. Ne vegye rossz néven az igazságügyminister ur, de én azt a tanácsot adtam neki, hogy először menjen el a lakáshivatal elnökéhez, karján a gyermekkel, ugy ahogy volt, és ha ott nem kap jogorvoslatot, menjen^ az igen tisztelt igazságügyminister úrhoz. Még csak pár pillanatra kérem szives türelmüket. Határozati javaslatot akarok benyújtani a párbaj szigorú megbüntetése tárgyában. A magam részéről nem tartom szükségesnek, hogy ezt hosszasan indokoljam. Ez a Nemzetgyűlés összeült a keresztény nemzeti és mindenekfelett a demokratikus jelszavak hangoztatásával. Azt hiszem, hogy akár keresztény, akár demokratikus szempontból nézem a dolgot, végre elérkezett az ideje annak, hogy ezzel a kérdéssel is bátran szembenézzünk és a párbajnak a közönséges bűncselekmények közé való besorozását törvényhozási utón kimondjuk. Ha semmi egyéb nem vezetne ebben a kérdésben, vezet az a visszás jelenség, melynek különösen az utóbbi időben voltunk tanúi, hogy immár odáig megy ez a társadalmi visszásság, hogy felhasználják arra is, hogy a törvényhozó testület tagjait törvényhozói működésükben terrorizálják, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Berki Gyula: Nem lehet nyíltan véleményt nyilvánítani ! Rassay Károly: Itt játszódtak le ezek az események előttünk. A legutóbb is megdöbbenéssel olvasom, hogy egy elhangzott felszólalás után valamely környezet, vagy csoport, mely sértve érezte magát az elhangzott kritika miatt,