Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

À Nemzetgyűlés 206: illése 1921. Ítéleteket ő revideálja, mert a ma törvényes jogegységi eljárás nem alkalmas a teljes jogegység megóvására. Annál is inkább szükség van az uj szabályozásra, mert sokszor nem is az értékhatár szabja meg egy-egy pör jelentőségét. Az értékhatár kérdése leginkább a felek érdekeinek kérdése. Az ügyek nagy részében annálfogva, hogy milyen természetűek, a jogintézmények melyik ágába tartoznak, miféle vitáról van szó, az elvi szempontok is figyelembe veendők. Egy 500, 1000 vagy 2000 koronás per az állásfoglalás, a jogegység szempontjából szokszor fontosabb lehet, mint egy 2 milliós per, melyben esetleg egy likvid követelésről, egy közönséges számlabehajtásról, vagy egy adóslevélről van szó. Az igazságügyi kormányzat tehát akkor, amikor értékhatár szerint rendezi, szabályozza az illetékességet és a hatáskört, kell hogy gondoskodjék arról, hogy egyes jogintézmények keretében felmerülő jogviták pedig épen azért, mert fontosabb, mert esetleg bonyolult kérdésekről van szó, — példaképen az örökjogot említem és erre gondolok, ott van különösen a végrendelkezési jog és még száz és száz más példát lehetne felhoznom — a legfelsőbb Ítélkezési fórum, a királyi Curia elé kerüljenek. Kell, hogy ezekbe a királyi Curia rendszerint beleszólhasson, mert különben megszűnik a jogegység s megrendül az igazságszolgáltatás biztonságába vetett hit is. Yalami módon ezeket a kérdéseket rendezni kell, mert szerintem az, t. igazságügyminister ur, hogy az ügy hány instancián megy keresztül, csakugyan nem is olyan nagyon fontos. Teljesen kikapcsolnám a közbeeső instanciákat — ugy, hogy elég volna egy első bírósági elintézés, az előkészítés, és mindjárt a legfelsőbb fórumhoz, a legfelsőbb itélőbirósághoz kerülhetne másodfokban a per elintézése, mint amely fórumnak tekintélye, nagy tudása s feltétlen pártatlansága magában véve is rendkívül sokat, a jogrend feltétlen szilárdságát jelenti. T. Nemzetgyűlés! Lehetne szó arról, hogy a királyi Curia, amely a maga létszámánál fogva az összes ügyek sürgős elintézését talán nem tudná biztosítani, — a táblák megszüntetésével — mert hiszen nem nagyon fontos, hogy a királyi járásbíróságok és törvényszékek s a királyi Curia között van-e valami közbenső kapcsolat, a tábláknak a királyi Curia kebelébe való beszervezésével oly nagy bírósággá fejlesztessék, amely minden vita végső fokú döntésére vállalkozhatik s mely távol élvén az emberi érdekek szomszédságától, még akaratlanul sem tudja befolyásoltatni magát bizonyos vicinális szempontoktól, s ezáltal a pártatlan, független biróság igaz eszményévé válik. Mindent el kell követnünk bíróságainkért, ezt tartom én ma az állam pillérjének, a bíróságokat tartom a legfontosabb kormányzati ágnak, mert ez az, amely hivatva van biztosítani az országnak konszolidációját, ami ha évi június hó iO-én, pénteken. $39 biztosítva van, akkor megindul itt az anyagi fellendülés, s akkor ennek az országnak jövendője felől kétségbeesnünk nem kell és nem lehet. Annak a ma már egészségtelenné vált decentralizációnak, mely a királyi táblákat az ügyek jelentékeny részében végső fórummá tette, nincs haszna. Csak költségessé és lassúvá teszi a hármas fórum a pereket. T. Nemzetgyűlés ! Nem a főrendiháznak, és a többi ilyen dolognak kérdése a fontos, mert ha nekünk megvan a független, pártatlan, intézményesen biztosított, hatalmasan elsáncolt, minden jog, törvény és érdek felett őrködő bíróságunk, akkor minden más kormányzati ág esetleges túlkapásai ellen is védve vagyunk. Még a törvényhozás tévedései sem sokat árthatnak. Nem az a fontos tehát, hogy főrendiházat állítsunk fel, nem az a fontos, hogy a születési előjogok alapján egyeseket törvényhozói hatalommal ruházzunk fel. Ezzel el is térnénk attól a pénzügyi programmtól, amelyet a t. pénzügyminister ur képvisel és letérnénk arról az útról is, amelyet igen helyesen maga a pénzügyi bizottság is megjelölt, — amelynél ma értékesebb kijelentés alig is képzelhető — és a pénzügyi bizottságnak ez az állásfoglalása kell hogy szabályozója legyen egész jövendő törvényhozásunknak, egész állami életünknek, t. i. az, hogy egyszerű és olcsó államszerkezetet kell teremteni. Es ez csakugyan így is van, mert elég terhet jelent ma az államra nézve már az a szerkezet is, amely megvan. Miért ezt még komplikálni, az elavult főrendiházat visszaállítani s ezzel az igazi demokratikus berendezkedést lehetetlenné tenni ? Pedig azzal, hogy most a meglévő fölé még egy kaszinói törvényhozást akarunk építeni és az ország kiadásait ezzel is szaporítani, ezt akarjuk cselekedni, noha minden garancia megvan arra nézve, hogy itt semmiféle túlzás uralomra nem juthat, megvan abban, hogy a magyar polgárság öntudatra ébredt s a meghozott törvények felett őrködik a pártatlan biróság. T. Nemzesgyülés ! Abba azonban hajlandó volnék belemenni, — és talán ez lenne a legjobb — hogy legyen második kamarává a magyar királyi Curia. A főrendiháznak úgysem szándékozunk olyan jogot adni, amely számára az érdemleges revízió jogát biztosítaná, végeredményben nem akarunk neki vétójogot adni és az alsó kamarának törvényhozói hatalmát, ha adunk valamit magunkra, ugy akarjuk szabályozni, — demokratikus berendezkedés mellett nem is lehet másként — hogy amit az alsó kamara, a nép igazi képviselete, kimondott, az törvénnyé is legyen, s a főrendiháznak legfeljebb valami konzultatív hatalmat és konzultatív befolyást lennénk hajlandók csak adni. Ha már most ez igy áll, akkor kérdezem, vájjon Hegedüs Loránt pénzügyi programmja alapján, amely mint követendő elvet az egyszerű államszerkezetet irja elő számunkra, érdemes-e