Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

640 A Nemzetgyűlés 206. ülése 1921. évi június hó 10-én, pénteken. nekünk azzal foglalkoznunk, t. Nemzetgyűlés, hogy a főrendiházat vissza állítsuk ? Ennek konzultatív szerepét nem tölthetné-e be a magasan álló s a törvényhozáshoz értő kir. Curia? Méltóztassék csak végignézni itt a padsorokon. Jobbára, sőt túlnyomó részben, a demokratikus eszmék hivei ülünk itt együtt. Mi itt tényleg a polgári rend uralmát akarjuk megteremteni, egy olyan államot akarunk felépíteni, amelynek törvényhozásában, végrehajtó hatalmában és igazságügyi szervezetében is a nagyemberek veszik át a szerepet, nem pedig a nagyurak. Különösen a belügyminister ur, de mi is, amikor itt a főrendiház reformájáról beszélünk, összetévesztjük ezt a helyes irányzatot, a nagyemberek irányzatát, a nagyurak iránzatával. Vannak, akik mindenáron a nagy urak politikáját, a nagy urak hatalmát akarják intézményesíteni. Ez teljes lehetetlenség, hiszen látjuk, mennyi baj van vele, hogy bár nagy tömegben vagyunk itt a polgári rend hivei, a polgári uralom és a demokrácia harcosai, mégsem tudunk zöldágra vergődni azért, mert a kaszinó befolyása ésanagy urak, mint törvényhozók, a maguk óriási befolyását itt értékesitik s minket teljesen elnyomnak. Méltóztassék elképzelni, lehet-e demokráciáról, demokratikus berendezkedésről, igazi polgári rendről szó akkor, ha mi a Nemzeti Kaszinót még intézményesítjük is és a születési jogon egy külön törvényhozói testületet állítunk fel. T. Nemzetgyűlés ! En magam vagyok követelője annak, hogy a nemzet minden, értékét be kell kapcsolni a törvényhozásba. Én magam egyik apostola vagyok annak, hogy a magyar intelligenciának is igenis ki kell vennie szerepét a törvényhozásból, amely működés áldott, becsületes, eredményes és igaz csak akkor lesz, ha ez az intelligencia teljesen a polgári ideálok levegőjében él és mozog, idejőve ugy a törvényhozás, mint egyáltalában az állami élet minden ágazatát a maga tudásával előbbre vinni segit. Igenis, lehetne biztosítani ebben az alsó kamarában az intelligencia intézményes részvételét is azáltal, ha képviselőküldési jogot adnánk — mondjuk — az egyes gazdasági érdekképviseleteknek, igy pl. az iparnak, kereskedelemnek, de a tudománynak is stb, mert hiszen mi akadálya van annak, hogy felruházzuk pl. az egyetemeket, a királyi Curiát, a táblákat, esetleg a törvényszékeket is képviselőküldési joggal, avagy felruházzuk e joggal a tanári kart is. Mert, t. Nemzetgyűlés, nem a tömegek döntik el a törvények sorsát, nem a tömegektől függ az, hogy mi milyen törvényeket hozunk. Csak egy eklatáns példát mondok. Egy szál magában áll itt a pénzügy minister ur, nincs neki tábora, mert hiszen ő nyíltan megmondja, én liberális vagyok. Nem is törvényhozó, és mégis, méltóztassék megnézni, hogy sokszor egyetlenegy szava elég arra, hogy a Nemzetgyűlést leszerelje, befolyásolja, vezesse, szóval, ezzel a Nemzetgyűléssel azt tegyen, amit akar. Ugyebár, mikor a tudás, valakinek a tisztasága, mint az övé, valakinek az idealizmusa, mint az övé, képes arra, hogy egy szál magában ujja körül csavarja a Nemzetgyűlést, szóval, ilyen tekintélye van, akkor nem kell attól félni, hogy ha tényleg kisebbségben lesznek is a parlamentben az igazi tekintélyek, a Nemzetgyűlés többsége, mert esetleg más mentalitásban él, nem hallgat rájuk, hanem azt teszi, amit akar. A Nemzetgyűlésen mi egyenként mindenhez nem értünk. En meghajlok a gazdák előtt, a gazdák meghajolnak a jogász tudása előtt, meghajolnak a kereskedelem szakértői előtt. Szóval, csak azt kell látnunk és tudnunk, hogy egy-egy ember becsületes hittel vallja és mondja azt, amit mond, akkor hiábavaló a mi tömegünk, hiábavaló sokszor a mi ellenérzésünk is, mert a tiszta, becsületes tudás, tiszta, becsületes akarat, ha egyetlenegy szál emberben van is itt képviselve, megértésre és követésre talál. Ezért nekünk r semmiféle főrendiházzal sem kell bajlódnunk. Én ez ellen az irányzat ellen mindenesetre állást foglalok és nagyon jól teszi a t. Nemzetgyűlés is, ha egyszersmindenkorra kiküszöböli a magyar közéletből a magyar közjog, a magyar alkotmány rendszeréből azt a visszásságot, hogy a születés valakit megalázhat, vagy valakit felemelhet. Igenis, született törvényhozók nem lehetnek, ennek elismerése negációja volna az érett alkotmánynak, negációja tulajdonképen az állami életnek és negációja a demokráciának. Csak akkor tudunk előrehaladni, ha a becsületes polgári rend, a milliók rendje uralkodik, amelynek vállain kell hogy nyugodjék az állam s amely olyan feltétlen törvényhozó, hogy az, amit ő akar, amit jónak lát a milliók állama érdekében, az meg is történik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a születésüknél fogva magasan állók nem jöhetnek közénk. Egy hatalmas alak, egy Apponyi Albert, vagy egy második, harmadik, vagy nem tudom, hányadik mindig megtalálja a helyét, mindig értéke lesz az egykamarás törvényhozásnak is, és azt nem lehet sohasem megakadályozni, hogy az ilyen igazi nagy emberek, akik nemcsak születésüknél fogva, hanem mindenképen nagyok, itt legyenek. Azt tapasztaltuk a múltban is, hogy valamennyi értékes ember, aki születésénél fogva is nagy ur volt, mindig az alsótáblán kereste az elhelyezkedést. Ez ezután is megtörténhetik, mert ha tényleg nagy ember valaki, az megtalálja itt is a helyét. Adja Isten, hogy jöjjenek minél többen, mert ha idejönnek, ezzel az ő értékük igazolva van és ők a törvényhozás munkájában, összefogva a polgári renddel, igen sokat segíthetnek. Még csak az internálásról akarok pár szót szólni. Az igazságügyministeriumnak, az igazságügyi kormányzatnak nagy hibáját látom abban, hogy nem érti meg a maga lényegében ezt a