Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

638 A Nemzetgyűlés 200. ülése 192 rendeletnek ellentállt, nem követett el büntetendő cselekményt, nem követtek el hivatali hűtlenséget azok, akik megtagadták a szolgálatot. Mindenütt a bíróság állott útjába annak, hogy a darabontkormány hatalma érvényesüljön, ez védelmezte a törvénytelen hatalommal szembeszálló egyeseket és csoportokat, testületeket, még a vármegyéket is. Az országot igy lehetett megmenteni, mert látták, hogy oly országon, amelyet a független bíróság hatalma, nagy tekintélye és pártatlan ítélete védelmez, a darabontok, a rendőrök nem vehetnek erőt. Azért, mert a magyar bíróságokra hárult át az alkotmányvédelem, a szabadságjogok oltalmazásának feladata, el kellett volna követnie az igazságügyminister urnák mindent, hogy ezt a bíróságot hatalmas, nagy, fontos állásához képest azzá tegye, aminek lennie kell. (ügy van! a baloldalon.) Eddig a bíróságot annak nagy belső értéke mentette meg, tette azzá, aminek lennie kell, mert a kormányzat részéről nagyon sok támogatásban és védelemben nem részesült. A magyar bíró el van tiltva minden mellékfoglalkozástól, soha semmiféle vagyoni vonatkozású kapcsolatba a külvilággal nem juthat. Más tisztviselőknek lehet mellékfoglalkozásuk, de a magyar bírónak, azért, hogy tisztaságát, pártatlanságát és függetlenségét megőrizhesse, szegénységi fogadalmat kell tennie, az államélet szerzetesévé kell lennie, hogy nagy feladatának megfelelhessen. Annak idején, mikor a biróí illetményeket tárgyaltuk, nagy sajnálattal állottam az igazságügyminister ur háta mögött és nagy sajnálattal vettem, hogy az ő gyengesége s a pénzügyi kormányzat szűkmarkúsága nem tette lehetővé azt, hogy a magyar biróí karral szemben kivételt alkalmazzunk és anyagi helyzetét, előlépési viszonyait, érdekeit olykép védelmezzük meg, olykép törvényesítsük, hogy a birák azután minden külső befolyástól teljesen menten annak a hatalmas nagy szolgálatnak a teendőit ugy végezhessék, hogy semmiféle végrehajtó hatalom és társadalmi irányzat ezt az intézményünket meg ne ingathassa. T. Nemzetgyűlés ! A bíróság tulajdonképen a nemzet a maga igazságügyi szervezetében. Tulajdonképen önálló állam a maga igazságügyi vonatkozásaiban. Ezért annakidején nagyon helyes volt, amikor az 1920. évi I. te. ugy rendelkezett, hogy a bíróság az a magyar állam nevében ítél, a történelmi magyar állam nevében, amely ma is megvan, t. i. a szent korona állama nevében. Annak idején, hogy ez kifejezésre jusson s ezzel a tradíciót is megőrizzük, felvetettem az eszmét, hogy a bíróság ne a magyar állam nevében, mely a csonka államot is jelentheti, hanem a magyar szent korona nevében Ítéljen, mert hiszen a régi világban is, a régi jogrendszer mellett, régi közjogi helyzetünkben is ez felelt volna meg tulaj donképen a közjognak, hogy a bíróságok a szent korona nevében évi Junius hó 10-én, pénteken. járnak el és ítélnek, mert hiszen, amint tudjuk, a szent korona teljes indentifikálása az államnak. Ezzel megőriztük volna a történelmi folytonosságot. Erre nézve határozati javaslatot is fogok előterjeszteni. Most néhány szóval akarok még foglalkozni igazságügyi bajainkkal. Igazságügyi kormányzatunk sok mindent elmulasztott. Mindazok a visszásságok, amelyeket t. képviselőtársam, Virter László felhozott és amelyeket magam is fenforogni iátok, t. i. az igazságszolgáltatás lassúsága, elposványosodása és szervezetének hiányai, mind égető sebei igazságügyi rendszerünknek. Teljesen igaza van Virter László t. barátomnak, hogy a helyes szervezés az lenne és az lett volna eredetileg is, hogy az alsó folyamodásu bíróságoknál járjon el egyes bíró és ne tanácsok, melyekben három biró ül együtt, kik közül kettő unatkozik, nem igen avatkozik be, mert az itelet rendesen az, amit az ügyet ismerő előadó akar. Ezalatt az a két biró is elintézhetett volna néhány ügyet és igy az az óriási restancia nem szaporodott volna fel. Nagy tévedés, ha valaki azt gondolja, hogy a testületi bíráskodás nagyobb garanciája az igazságnak, mint az egyes biró eljárása. Mi, akik a gyakorlatból ismerjük az igazságszolgáltatást, tudjuk, hogy ez nem igy áll. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy ahol egyes biró jár el, az sokkal precízebben Ítélkezik, mert az egyes biró átérzi teljes felelősségét, tudja, hogy az, ami az ítéletben mondatik, az ő munkája, az ő tévedése vagy igazsága. Azonban azalatt, mig a szervezeti kérdésekkel foglalkozunk, nem szabad megfeledkeznünk egy nagyon fontos szempontról sem. Mert, amig az nem fontos, hogy az alsó fokon milyen bíróság, egyes vagy testületi bíróság ítél-e, addig az már rendkívül fontos, hogy a jogegység érdekei megóvassanak. Azt a hibát követte el igazságügyi kormányzatunk a múltban, hogy nagyon decentralizálta az igazságszolgáltatást, hogy a polgári perekben való nagy értékhatáremelésekkel megfosztotta az ügyek igen nagy részét attól hogy azok a királyi Curia bíráskodásában részesüljenek. Azt tapasztaljuk odalenn, hogy bármilyen jók és megbízhatók is vidéki bíróságaink, különösen, nagy tekintélynek örvendő és igen kiváló királyi tábláink, mégis igen furcsa helyzet állott elő, mert magánjogunk kodifikálva nem lévén, jobbára az ekvitás alapján való ítélkezésre szoríttatván, az ítélkezés kazuisztikája igen sokszínűvé vált, ugy hogy ami az egyik királyi tábla területén jog, az a másik tábla területén igazságtalanság. Teljes diszharmónia jött létre az ítéletekben, a jogegység teljesen hiányzik. Ezen nem lehet másképen változtatni, mint ugy, hogy egészen kis, jelentéktelen esetektől eltekintve, lehetőleg módot kell adni a királyi Curiának arra, hogy legfelsőbb fokon ezeket az