Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-206
A Nemzetgyűlés 206. ülése 1921. évi június hó 10-én, pénteken. 635 Berki Gyula : Nem szégyen az ! (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Berki Gyula (Közbeszól). Elnök : Berki képviselő ur, kénytlen volnék rendreutasítani, ha az elnöknek ellenszegül. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! A közéletben és társadalmi életben sohasem hiányoztak a múltban sem a magyar ügyvédség ellen való támadások, azonban ilyen méretű támadást, ilyen céltévesztett támadást, mint amilyet t. képviselőtársam most intézett az ügyvédség ellen, soha még a legrosszabb időkben sem emelt senki. Abban az időben, amikor még hites ügyvédek voltak, amikor az 1874 : XXXIV. te. hatása még nem érvényesült a magyar ügyvédség területén, akkor is mindennaposak voltak az ügyvédek ellen a támadások, akkor is — épen a napokban olvastam egy ilyen publicista Írását — azt állapították meg róluk, hogy pl. a magyar ügyvédi karnak vidéki tagjai csupa züllött emberekből kerültek ki. Ezzel szemben az igazság az, hogy a magyar közéletnek legjelesebb alakjai a vidéki ügyvédi karból kerültek ki. Kossuth Lajos hosszú időn keresztül vidéki ügyvéd volt, Deák Ferenc, szintén és még számosan akadnak olyan vidéki ügyvédek, akik ennek a nemzetnek sorsán többet lendítettek, mint más osztály exponensei együttvéve. T. Nemzetgyűlés ! Az ügyvédség alkotmányvédő intézmény, amelynek tagjai egyeseknek és a nemzet jogainak védelmében sokszor a saját életüknek és egyéni szabadságuknak kockáztatásával is mindig felléptek. Mindig az alkotmány védelmének területén találtuk őket. Ha méltóztatnak arra a szomorú korszakra visszaemlékezni, amikor Ausztriával, a császári házzal való küzdelemben kellett ennek a nemzetnek helyét megállnia, kiket láttunk ott az egyeseknek, a nemzet nagyjainak védelmében, akik előtt a börtön ajtaját nyitogatták, Martinovics és társainak, majd Lovászy Lászlónak, Wesselényi Miklósnak védelmében ? Kiket láttunk ott ? Ügyvédeket, akikkel szemben a királyi ügyigazgató ott, amikor a védelem kötelességét teltesitették, akként merészelt fenyegetőzni, hogyha az ügyvéd ur igy védi a vádlottat, tudja meg, hogy a fejével játszik. Taszler Béla : Ezt elismerte Virter is ! Rupert Rezső : A magyar ügyvédségnek ez a múltja, ez a tradiciója élt nemcsak a szatmári béke sivár időszakában, hanem később is folytatódott az 1825—1848-ig terjedő reneszánszban is, azonkivül az abszolutizmus alatt, a Bachkorszakban is, amikor az ügyvédek százféle üldözésnek kitéve is megállották helyüket, ugy az alkotmánynak, mint az egyéni szabadság védelmében. Ez a tradició nem romlott meg, ez a tradició azóta is épségben maradt, mert a mai ügyvédi karnak is igazán a jobbjai, százai, ezrei kiállanak védelmezni a polgári szabadságot, a jogrendet. Karafiáth Jenő: Mint Lőwy Jenő! Rupert Rezső; Azt a vádat felhozni, hogy az^ ügyvédség egyes tagjai kommunisták védeímére vállalkoztak s ezzel vétkeztek, azt hiszem teljes objektivitás mellett nem lehet. Mert az igazság az, hogy nemcsak zsidó ügyvédek, hanem keresztény ügyvédek is majd valamennyien vállalkoztak kommunisták védelmére. (Zaj.) Virter László : Nem mind ! Rupert Rezső : Ebben igaza van t. képviselőtársamnak, mert pl. én nem vállalkoztam. Virter László : Például én sem ! Bródy Ernő : En sem, ugyebár ! Rupert Rezső: Ezt csak akkor lehetne bűnül felróni, vagy valamiképen erkölcsi szempontból kritika tárgyává tenni, ha a kommunizmus üldözése egyúttal tényleg olyan vádat jelentett volna, amely egyúttal való is volt. Karafiáth Jenő : Bebizonyított tény, hogy bécsi pénzeket kaptak ! Rupert Rezső: Tény az, letagadhatatlan tény, amelyről mindnyájan tudunk, hogy becsületes, ártatlan embereknek is százait fogták össze a kommunizmus címe alatt. Virter László : Bécsi pénzen védték a kommunistákat, erről van szó ! (Zaj.) Rupert Rezső : Hogy azután a magyar ügyvédi karban akadtak kivetni való emberek, ezt nem lehet általánosítani, ez .magát az ügyvédi hivatás tisztességét, a karnak tisztességét és értékét egyáltalán nem érinti. Azért sem érintheti mert nem igaz az, hogy felekezet szerint viselkedtek egyesek jól vagy rosszul. Az ügyvédi hivatás méltóságának megsértői nemcsak zsidók voltak, hanem vegyesen, valamennyi felekezetből akadtak olyan ügyvédek, akik megfeledkeztek magukról. De igy van ez a társadalom más rétegeinél is, hiszen látjuk, a biróságnál is voltak olyanok, akik megbotlottak ; láttuk, hogy a hivatásuknál fogva egészen az ellenkezőjére determinált papságnak körében is voltak sokan, akik megbotlottak. Egyesek hibáiért tehát nem lehet felelőssé tenni egy egész osztályt. Nem lehet máskép elképzelni egy alkotmányvédő intézményt, csak ugy, hogy az teljesen a szabadság levegőjében éljen és ezért nem tudom megérteni egy magyar ügyvédnek ajkáról azt, hogy ő az ügyvédi kamarának autonómiáját, az ügyvédség autonómiáját, immunitását, oly módon merészelje megsérteni, hogy kormánybiztost és nem tudom mi más egyebeket javasol, az abszolutizmusnak miféle faktorait, szerveit, műszereit akarja a magyar ügyvédek ellen életre hivni. Méltóztassék elhinni, hogy itt abban az óhajtott konszolidációban, amelytől függ ennek a nemzetnek boldogulása és elhelyezkedése a világközi helyzetben, olyan elhelyezkedése, amely majd egyszer ennek az országnak javára válik és vált volna máirégen, ha sikerült volna tényleg a teljes konszolidációt megteremteni, igen nagy és tetemes része volt a magyar ügyvédi karnak, annak az ügyvédi karnak, amely az élete kockáztatásával is megálli80*
