Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

636 A Nemcetgyiiiés 200. ülése 1921. évi június hő 10-én, pénteken. tani segítette a jogrend elleni támadásokat, visszaéléseket. T. Nemzetgyűlés ! Nem áll az, hogy felekezetek szerint a magyar ügyvédi kar belsejében megkülönböztetéseket lehetne tenni, mert minden felekezetben vannak kivetni valók, viszont azonban bármely felekezethez tartozzék is az ügyvédségnek, a magyar ügyvédi karnak egyik-másik tagja, ott szabályként mindig fen költ lelkű, magas gondolkodású és ideális lelkű embereket találunk, akik minden fentartás nélkül állanak annak az eszmének, mozgalomnak, hivatásnak szolgálatában, amire az ügyvédség a nemzetnek javára hivatva van. Mert, ha áll is az, hogy az ügyvéd látszatra az egyesek ügyvédje, azért az ügyvéd, már a közepes ügyvéd is, a nemzetnek is ügyvédje, mert a jogot szolgálja s a nemzet javait védi. Nincs a politikai és társadalmi élet terén egyetlen mozzanat, amelyben legelői nem az ügyvédek jártak volna. Ennek az országnak megreformálója, megmentője, az ő nagy lendületének elő-' készítője, hogy az a legutóbbi évtizedekben többet haladott, mint azelőtt századokon át, ez is ügyvéd volt, a nemzetnek első kisgazdapolitikusa, Kossuth Lajos. A magyar ügyvédség nemcsak megóvta, megőrizte a régi hagyományokat, hanem oltárra emelte azokat és ha ezek előtt az oltárra emelt hagyományok előtt ő tisztelettel áll meg és védelmezi az ő ostromolt várát, mely e nemzetnek a vára is, akkor ne történjék ellene épen a karból támadás, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Hogy a budapesti ügyvédi kamara az ő jelentésében mit mondott és hogy a budapesti ügyvédi kamarának igen tisztelt és magasan álló elnöke, Papp József, mit mondott, ezért a kamara, illetőleg annak elnöke nem nekünk felelős ; de senkinek sem, mert igazságért üldözni senkit sem lehet. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) A szóbanforgó jelentés s az elnök nem mondott egy betűvel sem többet, mint amennyit mondania kellett. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ne áltassuk magunkat, ne legyünk naivak, hanem vegyük fontolóra, hogy csak az igazság örökéletű és a hazugság egyszer csak szétfoszlik, megbukik ; ne telítsék a közéletünket csupa hazugsággal, hiszen annyi mindenféle hazugság, porhintés, önámitás van közéletünkben, amiről napról-napra hámlik le az igazság jelmeze. Napról-napra jobban látjuk, hogy azért, mert ezt vagy azt a hazugságot beengedtük öltözni az igazság jelmezébe és igy politizáltunk, azzal ennek a nemzetnek károkat okoztunk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon szomorú az emlékezés arra, hogy annak idején itt a Nemzetgyűlésen és más fórumon is akadtak védelmezői annak a rendszernek, amelyet mi a jogrend elleni támadásnak ismertünk fel ; amikor itt nem volt sem a polgárok élete, sem vagyona biztonságban, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mikor a törvények uralma megszűnt, amikor a tulaj don képeni konszolidációt egy rongyos kabát jobban jelentette az országban, mint az elegancia, mert az ilyen öltözékü embertől nem féltünk, de egy-egy bricsesz-nadrágos embertől sokszor féltünk, hogy vájjon nem revolver, vagy tőr van-e a kezében, (ügy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás.) Ha ezekre visszaemlékezünk, akkor a tanulságok utólagosan szemünk előtt vannak. Az atrocitások diszkreditálták nemzetünket, előidézték, hogy a világsajtó ellenünk fordult és a világban ellenszenv keletkezett irányunkban. És ez meglátszik nyomorult békeszerződésünkön is, mert nagyrészben ezek nyomtak el bennünket, ezért nem emelkedett fel mellettünk senki, egyetlenegy barátságos hang sem. Tehát amikor valaki e rendszer ellen feltámadt, akkor tulajdonképen a hazának nagy jogait és a hazának jövőjét védelmezte és, amint méltóztatnak látni a tanulságokat, akkor nagyon jól cselekedett, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Nem lehet rövidlátó, reakciós gondolkozással támadni azokat az intézményeket, amelyeket századok intézményesítettek, amelyek mellett századok tanúskodnak arról, hogy ezek az intézmények beváltak és mindig a nemzet javát szolgálták. Lehetnek egyéni kifogások, de egy testületet, amely tisztességgel állta meg a helyét a múltban és tisztességgel állja meg ma is, nem lehet általánosításokkal diszkreditálni, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) önmagunkat ámítanánk, ha a kamara jelentését, vagy elnökének nyilatkozatát lázitásnak, a bíróságoknak a törvények ellen való hangolásának tekintenénk ; mert szomorúan kell megállapítanom., — és ellenmondás nélkül állapithatom meg — hogy hónapokig nemcsak jogrend nem volt, hanem állandóan atrocitások fordultak elő és az, aki ez ellen feltámadt, aki mindezt utólag bírálja is, csak a kötelességét teljesítette és teljesiti. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Bizonyos, hogy az ügyvédség megállta és most is megállja a helyét. Az ügyvédi karnak persze sokkal könnyebb lett volna a szerepe, ha viszont az igazságügyi kormányzat. is megállotta volna a helyét, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Soha jobb alkalom nem volt arra, hogy'nagyszerű igazságügyi alkotások keletkezzenek, mint amilyen a mai. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha az igazságügyi kormányzat élén egy Szilágyi Dazsőhöz hasonló méretű ember állott volna, — koncedálom, hogy ilyen ma nem állhat, és amikor ezt mondom, természetesen, a t. igazságügyminister ur személyét nem értintem — akkor ilyen dolgok nem fordultak volna elő, csak az a szomorú, hogy ez az idő, amelyre a legnagyobb emberek kellettek volna, ilyen emberekben szűkölködött. A kormányzatnak talán a legfontosabb tárcája az igazságügyi tárca. Ez van hivatva arra, hogy a jogalkotást minden területen vezesse, és ennek a kötelessége, hogy a legkisebb pénzügyi rendeletbe is betekintsen, megnézze, vájjon annak a jogrendszerbe való bekapcsolódása micsoda hatásokat fog kiváltani az életben. Az igazságügyi kormányzatnak lett volna