Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

632 A Nemzetgyűlés 206. ülése 1921. dásu biróságoknál minden ügy egyes biró hatáskörébe utaltassák. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Helyes! Virter László : Nekem általában az a felfogásom és meggyőződésem, hogy az első folyamo-' dásu bíróságnál teljesen felesleges a társas bíróság. Ott ül három biró, akik közül csak egy ismeri alaposan az ügyet, a másik kettő csak ott ül, ahelyett, hogy azalatt az a két biró már két másik ügyet intézne el. Én teljesen megnyugodnám abban, ha az első folyamodásu bíróságok mind egyes bíróságok volnának, de ha ez a reform hosszadalmasabb előkészítést igényelne, akkor az igazságügyminister ur legalább ezekben a restanciáiig ügyekben megtehetné azt, hogy behozná az egyes bíróság intézményét. Meg vagyok győződve arról, hogy az igazságszolgáltatás lassúságát nem a bírói kar okozza. A legnagyobb hálával, a legnagyobb elismeréssel adózom a magyar birói karral szemben és meg vagyok róla győződve, hogy egész Európában nincs olyan birói kar, amely koplalás közben, cipőtalpalás mellett, olyan abszolút becsületesen és olyan szorgalommal látta volna el hivatását, mint a magyar bíróság, (Ugy van! Ugy van!) Szilágyi Lajos: Nem szabad engedni, hogy koplaljon ! Virter László : Ezért hála a magyar őstermészetnek és annak a szellemnek, amely mindezideig távol tudta tartani a bíróságtól az oda nem való elemeket. Tudom, hogy itt csak a szervezésben van a hiba és ez a vigasztaló, mert bizo m abban, hogy az igazságügyminister ur, akinek szaktudásáról és jóindulatáról meg vagyok győződve, aki iránt a legnagyobb bizalommal viseltetünk, gyors szervezés által ezeken a bajokon segíteni fog. T. Nemzetgyűlés ! Az igazságügy kérdésével kapcsolatban szeretnék röviden egy olyan problé^ máról megemlékezni, amely probléma égető pont a magyar közélet testén, szeretnék egy pár szóval megemlékezni az ügyvédkérdésről. (Halljuk ! Halljuk !) Mi az ügyvédkérdésnek eddig nem tulajdonítottunk olyan fontosságot, aminőt az megérdemelt volna, pedig tudjuk, hogy a törvény rideg betűje a gyakorlattal kap életet, a gyakorlatot pedig a biró mellett az ügyvéd vezeti. Igen fontos kihatása van egész igazságszolgáltatásunkra, egész jogéletünkre annak, hogy ez a gyakorlat milyenné fejlődik. Épen azért nézetem szerint az ügyvédi foglalkozást nem lett volna szabad bárkinek szabad pályájává tenni. Itt különben igen érdekes fejlődést látunk. Ugyanazt, mint az ipar és kereskedelem terén, és itt mindjárt végezni akarok azzal a sokszor hangoztatott kifogással, amelyet különösen báró Szterényi József és Sándor Pál igen t. képviselőtársaim hangoztattak. Azt mondják t. i. hogy ha a magyar kereszténység leszorult a kereskedelem és ipar teréről, ezt magának tulajdonítsa, mert a magyar évi június hó 10-én, pénteken, megvetette az ipart és a kereskedelmet. Ez teljesen téves beállítás, ez a tényeknek abszolúte nem felel meg. Felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra az időre, amikor a magyar iparosok még céhekben voltak szervezve ; arra az időre, amikor még remekelnie kellett annak az iparosnak, ha mester akart lenni. Akkor bizony az a magyar megbecsülte az iparost, megbecsülte a kereskedőt, annyira megbecsülte, hogy igen sokszor nemesi kiváltságokkal ruházta fel. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Mióta azonban a szabad ipart behozták, mióta ipart űzhetett mindenki, akinek jól esett ; mióta itt szabadon portyázó kufároké lehetett a kereskedelem : azóta a magyarság leszorult. Leszorult egyrészt azért, mert a gyomra nem vette be a konkurrenciának azt a módját, amelyet itt meghonosítottak, másrészt pedig azért, mert később ezek elfoglalták a teret és onnan őt mesterségesen leszorították. (Igaz ! Ugy van !) Hiába beszél nekem akárki bármit, az tény, hogy tényleg a kereskedelem és ipar teréről nagyon sokszor mesterségesen szorították le a keresztény elemet. Ezt a párhuzamot látjuk az ügyvédi foglalkozásnál is. Amig hites ügyvédek voltak Magyarországon, addig az az ügyvédi pálya igen tisztelt foglalkozás volt. Azoknak a hites ügyvédeknek a magyar igen nagy megbecsülést és tiszteletet adott, azonban az 1874:. XXXIV. te. óta, amióta szabaddá lett az ügyvédi foglalkozás, mit Iá türk ? Azt látjuk, hogy az ügyvédi kar tekintélye fokozatosan napról-napra csúszik lefelé. Mi ennek az oka ? Nem az, mintha teoretikus, elméleti képzettsége kisebb volna a mai generációnak, mint a réginek, mert hiszen elméletileg az ügyvédképzés úgyszólván kifogástalan, hiszen Magyarországon majdnem a legnagyobb qualifikációt az ügyvédi vizsga adta, hanem egészen más oka van ennek. Az az oka, hogy ezt a pályát is elárasztotta egy fürge faj, elárasztotta ugy, hogy behozta magával faji jellegzetességeit. Behozta magával a fürgeséget, behozta magával a két könyökkel való tülekedést, behozta magával az üzleti szellemet. Nem akarok általánosítani, elismerem, hogy van talán azok között is olyan, aki becsületesen él hivatásának, de azért az átlag mégis az az első generáció, amely itt Magyarországon először lett magyar honorácior, anélkül azonban, hogy magával hozta volna a magyar természetet, a nyíltságot, az őszinteséget, a gerincet és a tiszteletet annak, aminek az kijár. Ez az átlag az, amely ott tolong a bírósági szobákban, mindenkit félrelökve, bármennyire is előbb jött, mint ő, ez az átlag az, amely a biró asztalára támaszkodva beszélget a bíróval. (Ugy van! Ugy van!) Ez a? az átlag, amely nem válogatós az ügyek vitelében és amely az eszközökben sem válogat ; ez a faj az, amely ma. az ügyvédi karon uralkodik, amely ma az ügyvédi kamarákban a többséget képviseli, és amely ma az ügyvédi foglalkozásban hangadó, Borzasztóan elszomorító látvány az,