Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-206
A Ne-wze Ï'gyűlés 2ÖC„ ülése 1921. kérdés vár megoldásra. Ezekről azonban most részletesen nem akarok beszélni, mert hiszen tudom, hogy a detailkérdeseknek megoldása nem is ennek a Nemzetgyűlésnek feladata lesz, hanem majd jobb, békésebb időkben az utánunk következő országgyűlés fogja azokat megoldani. Csak nagy, főbb vonásokban olyan dolgokra és olyan kérdésekre szeretnék rámutatni, melyeket sürgősen meg kell oldani, ha nem akarjuk, hogy igazságszolgáltatásunk a csőd felé haladjon. Először is, t. Nemzetgyűlés, ha mi a keserves kényszer hatása alatt a trianoni békeszerződés alapjára helyezkedünk ; ha mi addig, amíg a sorsunk kedvező fordulatot nem vesz, csonka Magyarországon való életre rendezkedünk be : akkor igazságszolgáltatásunkat is ennek megfelelően kell átszerveznünk. Igazságszolgáltatásunk szervezete most is olyan, mint a régi boldogabb időkben volt, avval a különbséggel, hogy területek elszakadása folytán az igazságszolgáltatásnak és az igazságszolgáltatás szervezete több helyen össze-vissza van szaggatva. Hiszen csak rámutatok arra, hogy vannak területeink, amelyeknek birósági székhelyei a megszállott területeken vannak. Vannak területeink, melyeknek telekkönyvi hatósága megszállott területeken fekszik, amelyek telekkönyve ott vezettetnek ; itt csak sorrendi feljegyzést adnak. Azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom, hogy ez a hitel és kereskedelem megbénítására vezet. Elsősorban tehát meg kell szervezni az első- és másodfolyamodásu bíróságokat ; meg kell állapítani azoknak székhelyeit , területi hatáskörét. A másik főbaj, t. Nemzetgyűlés, az igazságszolgáltatás lassúsága. Ez mérhetetlen károkat okoz erkölcsi tekintetben a büntető igazságszolgáltatás terén, gazdasági tekintetben padig a polgári jogszolgáltatás terén Minden büntetőjognak egyik fő alaptétele az, hogy a büntetés csak akkor hatályos, ha sürgősen, nyomban követi az elkövetett bűnt. Ma ugy állunk, t. Nemzetgyűlés, hogy a másfélévvel ezelőtt megindult büntetőügyek ma még a nyomozás stádiumában vannak. Ezek az ellaposodott nyomozások, elposványosodott büntetőügyek nincsenek nagy hasznára a magyar közéletnek. Jellemző erre vonatkozólag, hogy a kommunista ügyek, melyeket a gyorsított eljárás szabályai szerint kell letárgyalni és elintézni, még ma is garmadával hevernek elintézetlenül az első folyamodásu biróságok előtt. Egészen kétségtelen, hogy ma már ezeknek az ügyeknek lefolytatása, letárgyalása vesztett célszerűségéből és az egész igazságszolgáltatást késlelteti. Ugyanígy állunk a polgári jogszolgáltatás terén is. Egy ügyes alperes megteheti azt, hogy három esztendeig is elhúzhat egy pert, amig abban elsőfokú ítéletért kaphat. A biróságok féléves terminusokat adnak. Egy normális polgári perben legalább négy tárgyalást számítva a per lefolytatására, amig első bírói ítéletet kapok, két évi június hő 10-én, pénteken, 631 esztendő szükséges. Hogy ez a két év mily hosszú idő, különösen a mai viszonyok között, azt mindenki érezheti, aki ilyen ügyekkel foglalkozik. Hiszen két év alatt teljesen elenyészhetik gazdasági érdek, amely ahhoz a perhez fűződik, vagy pedig a viszonyok szerint lényegesen módosulhat. Ha pl. egy kereskedőnek ma van szüksége pénzre, ma indítja meg azt a pert, de csak két vagy három esztendő múlva juthat a pénzéhez, egész bizonyos, hogy ehhez a perhez fűződő gazdasági érdeke már nem olyan nagy. Ezen ugy segítenek, t. Nemzetgyűlés, hogy mindenki azon iparkodik, hogy a magánjogi ügyeit is büntetőutra terelje, mert ugy hiszi, hogy ezáltal radikálisabban és gyorsabban nyer segítséget. Ezzel egyrészt feleslegesen megterhelik a büntetőbíróságot oda nem tartozó ügyekkel, másrészt pedig veszélyeztetik a kereskedelmi életben annyira szükséges bizalmat. Hogy ennek a lassúságnak mi az oka, azt az igen t. igaszágügyminister ur valószínűleg jobban tudja, mint én. Én érdeklődtem efelől és nagyjában azt a választ kaptam, hogy ennek a lassúságnak az az oka, hogy a forradalmak, de különösen a kommunizmus alatt az igazságszolgáltatás szünetelt, és az igy felhalmozódott ügyek restanciát képeznek, amely restancia most akadályozza az ügyek gyors elintézését. Szilágyi LajOS : A tanuk szerteszét vannak, az egyik északon, a másik délen ! Virter László : T. Nemzetgyűlés ! A kommunizmus bukása óta már két esztendő múlt el, erre a restanciára hivatkozni már nem volna szabad, mert nekem az a meggyőződésem, hogy az igazságügyi szervezetnek van elég személyzete, csak ott. kell alkalmazni őket, ahol használhatók és ott, ahol szükség van rajok. Ha pedig nincs elég személyzete az igazságügyi szervezetnek ahhoz, hogy ezeket az ügyeket feldolgoztassa, akkor vegyük ki az igazságszolgáltatás kezéből azokat az ügyeket, amelyek egyáltalában nem tartoznak oda. Meggyőződésem szerint pl. a lakásügyek nem az igazságszolgáltatás keretébe való. (Ugy van ! Ugy van !) A lakásügyeket sokkal jobban el tudná rendezni a közigazgatási hatóság. Az én meggyőződésem az, hogy itt Budapesten a lakásügyeket sokkal jobban ellátnák a kerületi elöljáróságon, mert azok ismerik a helyi viszonyokat, ismerik a szereplő személyeket és igy az életet jobban bele tudnák vinni az intézkedéseikbe, mint az abiró, aki már hivatásánál fogva a törvény, illetőleg rendelet betűihez van kötve. Ha nincs elég személyzete az igazságügymin ister urnák, akkor méltóztassék pl. ezt az ügykört átadni a közigazgatási hatóságoknak, akkor itt felszabadul egy csomó személyzet, amelyet azután be lehet osztani oda, ahol nagyobbhasznára válik a köznek. A restanciák feldolgozására psdig azt hiszem, valamiféle polgári gyorsított eljárást lehetne alkalmazni. Erre különösen alkalmasnak találnám azt, hogy az első folyamo»