Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-205
622 A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. évi június hó 9-én, csütörtökön. kimondása mellett méltóztassék megadni a kultuszministernek a felhatalmazást, hogy az egyes vidékeknek ilyetén módon is jelzett speciális igényeit a lehetőség szerint is figyelembe vehessem. (Általános, élénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Hogy az elemi iskolákra kitérjek, legyen szabad itt bejelentenem azt, hogy az elemi oktatás egész vonalán rendkívüli nehézségekkel kell nekem megküzdenem. Dologi nehézségek vannak. Hiszen négy és féléves háború, két forradalom, szóval a rendezetlenségre hajtó éveknek egész sorozata múlott el a közvetlen múltban ós ezek megakadályozták azt a gondozó és folyton ujraépitő munkát, amely egyébként a kultusztárca keretében és az oktatás épületeiben folyni szokott. Nagy nehézségeink vannak személyi téren is. Nem mintha nem volna elég tanerő. Tanerő, t. Nemzetgyűlés, felesszámban van. Menekült testvéreink igen nagy számban özönlöttek ide össze. Pontos számot nem tudok, de talán nem is kell mondanom, hogy mennyi felesleg van különösen női tanerőkben. Tény azonban, hogy elég tekintélyes számban vannak az elemi oktatás terén is, de különösen ott, feles tanerők- Ennek ellenére az a helyzet volt, — nem merem megmondani a pontos számot, de körülbelül sokorópátkai Szabó István igen t. képviselőtársam megközelítette az igazságot — hogy néhány száz elemi iskolában a jelen iskolai évben azért nem volt tanítás, mert nem volt tanerő. Belitska Sándor honvédelmi minister: Nem mentek ki! (Ugy van!) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister: Hivatali elődeimet nem vádolhatom azért, hogy ez a dolog igy történt. Mert hiszen őket ennek az idemenekülésnek a hullámai jóformán elöntötték. És amikor a múlt ősszel ezrével jöttek ide a menekülők, — hetenkint sokszor 5—6000 menekült testvérünk jött, — akkor igazán az a szegény kultuszminister nem gondolhatott arra, hogy elküldje őket ide vagy oda, ahol rájuk szükség van ; hanem elhelyezte őket ott, ahol a lakásviszonyok szempontjából lehetett. A lakásviszonyok szempontja volt a mértékadó, s ez a tulajdonképeni oka annak, miért nem volt tanítás ott, ahol egyébként a tanításra a dologi alkalom meglett volna. Én azonban határozottan kijelentem és megígérem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az elemi oktatás egész vonalán, ugy a dologiakban, mint a személyiekben, szeptember 1-ére rendet csinálok. (Elénk helyeslés és taps.) A lakáskérdés engem nem fog feszélyezni, mert én meg vagyok győződve arról, tapasztaltam is, hogy a községben — hogyha nem megy máskép, ha nem megy hivatalos utón — a tanitó, vagy pedig a tanitónéni, a tanitókisasszony részére lehet egy-egy kis szobácskát szerezni, csak beszélni kell azokkal az emberekkel, (Ugy van! Ugy van!) csak meg kell velük értetni, hogy miről van szó ; — mert megtörtént, — a falu nevét nem akarom megmondani — hogy a közigazgatási hatóságok nekem visszajelentették, hogy a tanitó részére lakást kapni a községben lehetetlen; s amikor én magánlevelet irtam a községbe a bírónak, egy hét múlva volt lakás. (Ugy van ! Ugy van !) Tehát egészen bizonyos, hogy a kérdést jóakarattal megoldani lehet. Azért engem nem fog visszarettenteni ezen, egyébként a legnagyobb méltányossággal és humanizmussal kezelendő kérdésben a lakásviszonyokra való folytonos hivatkozás. Ami azután az egész mai iskolai oktatás dologi részét illeti, nekem elégséges iskolám még jelenleg nincs. A tanyarendszerü lakosság sincs még elég jól ellátva. Községek is vannak, amelyeknek még nincsen iskolájuk. Azonban az ígéretem erre a pontra is vonatkozik: én ezeket szeptemberig iskolákkal el fogom látni. (Élénk helyelés.) Nem tudom még, hogy hogyan ; mindenesetre az államépitészeti hivatalokat arra fogom kérni, hogy a régi stílust és a régi követeléseket ezekre az átmeneti nehéz évekre mérsékeljék egy kicsit le és amikor én építeni akarok valahol egy szerény kis elemi iskolát, ne akarjanak ott palotát építeni, mert az milliókba kerül; ha nem tudnak egyebet építeni, akkor verjenek össze négy vályogfalat, helyezzenek nádtetőt föléje, rakjanak be néhány padot, de a magyar gyermekeknek irni-olvasni, Istent dicsérni és a hazát szeretni meg kell tanulniok! (Zajos helyeslés, éljenzés és taps.) És ha ezt nem tudom megtenni palotákban, meg fogom tenni vityillókban és kunyhókban, de a munkának meg kell indulnia; és én meg vagyok győződve arról és e helyről is kijelentem azt, hogy bizom a legteljesebb mértékben az ón tanitótestvéreimnek az elszánt, majdnem azt mondanám : elkeseredett és nekibúsult hazafiasságában, (Ugy van! Ugy van!) hogy nem kívánnak tőlem palotát, hanem elmennek majd a vityillóba, ha másutt nem lehet tanítani, ott állítanak oltárt a magyar elemi tanításnak és a magyar elemi tudománynak és igy avatják fel a kunyhót templommá, amely annyit fog érni, mintha dóm lenne, mert Istent, hazát és tudományt fognak benne kultiválni! (Zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Természetes, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy a tanítóképzés reformja is igen intenziven foglalkoztat bennünket. Ezt a kérdést Nagy János t. képviselőtársam hozta szóba. Én egyelőre csak megnyugtatásul mondhatom azt, hogy mint minden más a tanügy gyökeréig lenyúló kérdésben a köteles és a lelkiismeretből sarjadzó óvatossággal, ugy itt is óvatosan és a legnagyobb megfontoltsággal akarok eljárni. (Helyeslés.) A tanügy az a terrénum, ahol sötétbe ugrani nem szabad, én tehát a tanítóképzés reformját is a legmesszebbterjedő körültekintéssel és az összes illetékesek bevonásával, szakvélemények meghallgatása után, de feltétlenül reformálni fogom. (Élénk helyeslés.)
