Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921 Az iskolák következő iskolaévi rendtartá­sához tartozik az is, amit itt egyik tisztelt képviselőtársam felhozott, hogy szénszünet pedig nem lesz. (Általános élénk helyeslés.) Én erre vonatkozólag már legteljesebb garanciákat kap­tam a szénügyek kormánybiztosától, a pénzügy­minister ur pedig a maga részéről rendelkezé­semre bocsátotta a szükséges hitelösszegeket, ugy hogy szénszünet nem lesz és nem fogom engedni, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy a magyar ifjúságot a gazdasági élet ritmusának itt-ott mutatkozó kihagyásai elüssék a képzés szaka­datlan folytonosságától. (Általános helyeslés.) Volt azután még, tisztelt Nemzetgyűlés, egynéhány rendkívül súlyos kérdés, azt mond­hatnám probléma, amelyeket az idő előrehaladott voltára való tekintettel most már igazán csak az ujjam hegyével szabad megérintenem. (Hall­juk ! Halljuk !) Az egyik az alsó papság hely­zete volt, t. i. az, hogy az alsó papság egy jelenté­keny része — különösen a kis javadalmasok és a megváltott javadalmasok, — rendkívül nehéz helyzetben nyomorognak. Ez igy van, tisztelt Nemzetgyűlés, és én valóban bus lélekkel tekintettem végig a nem­zeti gondolatnak ezeken a munkásain és már régen megérett lelkemben az az elhatározás, hogy megpróbálok valamiképen segíteni helyze­tükön. (Helyeslés.) Legyen szabad itt a nagy nyilvánosság előtt egyelőre csak annyit mondanom, hogy a segí­tés módját az államkincstár megterhelése, vagy legalább is jelentékeny megterhelése nélkül való­színűleg sikerülni fog megtalálnom. (Élénk helyeslés.) Méltóztassanak talán most ennyit szívesen fogadni tőlem, később azután majd le­szek bátor jelentést tenni a munka eredményé­ről. (Helyeslés.) A katholikus kérdésben (Halljuk ! Halljuk !) legjobban Ernst Sándor igen tisztelt barátom okfejtését szeretném elfogadni és magamévá tenni. Ez a kérdés oly óriási jelentőségű prob­léma, annyira kapcsolatos a többi egyházakkal is, annyira belegyökerezik az egész magyar nemzeti életbe, hogy attól félek, ha megint gyors iramban, egy nemzetgyűlési határozati javaslattal eldöntjük ezt, talán nem egészen praktikusan, nem egész a célhoz vezető módon járunk el. Szilágyi Lajos: Pártprogramul ! Vass József vallás- és közoktatásügyi mi­nister: Méltóztassanak azonban megengedni, hogy erre vonatkozólag is kijelentsem, (Halljuk ! Halljuk!) hogy a katholikus autonómia és a vele kapcsolatos s a többi egyházakat érintő kérdések állandó tárgyalás alatt vannak, ugy hogy én azt hiszem, hogy amikor az illető té­nyezőkkel, — remélem, rövid időn belül, — sikerülni fog nekem megfelelő megállapodásra jutnom, akkor ide jöhetek ezzel a kérdéssel is a Nemzetgyűlés elé és kérhetem a Nemzetgyű­lés bölcsességétől azt a támogatást, amely tá­évi, június hó 9-én, csütörtökön. 623 mogatás ugy látszik, már most is oly nagy mértékben megnyilvánul e nemes cél érdekében. (Helyeslés.) Meskó Zoltán: 1874 óta vajúdik ez a kérdés. Vass József vallás- és közoktatásügyi mi­nister : Ugy van, és én boldog volnék, ha az én kultuszministerségemhez fűződnék ezen nagy probléma megoldása. (Helyeslés.) Viszont azon­ban méltóztassék nekem megengedni, bárminő keveset érjen is nevem, húsz esztendei közpályán való működés után mégsem szeretném azt összekapcsolni egy rosszul megcsinált autonó­miával, vagy egy rosszul megcsinált közoktatás­ügyi reformmal, épen azért ahhoz, hogy jól megcsinálhassam, szükséges, hogy az illetékes és nagyon magas tényezőkkel előzőleg ezt a dolgot teljesen tisztába tehessem. (Mozgás a szélsöbaloldalon. ) Meskó Zoltán : Apponyinak már kész javas­lata volt! Vass József vallás- és közoktatásügyi minis­ter; Bocsánatot kérek, az autonómia kérdése nemcsak nemzetgyűlési kérdés, az autonómia kérdése a katholikus egyház belső hierarchikus kérdése is, (Igaz! Ugy van!) ugy hogy ezt a kettőt egymástól nem lehet elválasztani. (Igaz ! Vgy van!) A katholikus egyházat és annak fejét, a római pápát, a római Szentszéket fel­tétlenül meg kell kérdezni, a kérdés tárgyalásá­nál a püspöki kart sem lehet kihagyni, infor­málni kell és csak azután lehet idehozni ezt, mert ennek ép ugy be kell emeltetnie a magyar közjog, a magyar alkotmányjog keretei közé, mint ahogyan a protestáns egyházak autonómiája is itt nyerte törvényerejét a magyar közjogban. (Igaz! Vgy van!) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Debrecen városának, illetőleg az ottani egyetemnek a nevét is emii­tettem az előbb. En onnét büszke lélekkel és felemelő érzésekkel jöttem vissza most, az el­múlt vasárnap, amikor jelen voltunk a debreceni tudományegyetem névavatásán. Gróf Tisza István­nak, az egyik legnagyobb magyarnak (Igaz ! Ugy van!) nevére avattuk fel ezt az egyetemet, és ennél az avatásnál, amely szinte kilobbanása volt a magyar és a keresztény gondolatnak, spontán hangzott fel az az óhaj, ami elhangzott itt most egyik képviselőtársam ajakáról is, hogy egy másik nagy és keresztény magyarnak nevé­ről nevezzük el az ő saját maga alapította egye­temét. (Helyeslés.) Ugy tudom, erre vonatkozó­lag indítvány is tétetett. Legyen szabad a magam részéről kijelen­tenem, hogy ez a kérdés semmiképen sem mér­hető szűkös keretekkel, ugyanúgy mérendő, mint amilyen mértékkel mértük valamennyien a debreceni egyetem elnevezésének kérdését. (Igaz ! Ugy van!) Templomot és oltárt akartunk ott Debrecenben emelni, a keresztény és magyar faji gondolatnak és tudománynak, (Igaz! Ügy

Next

/
Thumbnails
Contents