Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

^4 Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. évi június hó 9-én, csütörtökön. 615 stádiumba jutott, amikor hirtelen tettünk lépést, azért, mert megijedtünk ; ez volt a kommün ideje. Akkor, a kommün idejében itt történt lépés és tényleg katholikus egyházi főhatóságok voltak azok, akik a lépést megtették, hogy mindenütt, mindenfelé az autonóm egyházközségek létesíttessenek. Maga a hercegprimás itt a fővárosban letett volt egymillió koronát, az ő magán vagyonát, és amint ő mondta, az összes vagyonát letette volt akkor azon célból, hogy a katholikus egyházközségek itt a fővárosban létesittessenek. Ez. t. minister ur, kényszerítő körülmény arra, hogy most méltóztassék a kérdésben valamit tenni. Mert itt vannak a katholikus egyházközségek ugy a fővárosban, mint az ország több városában ; de ezek törvényileg rendezve nincsenek. Létezik egy főpásztori hozzájárulás, létezik egy kultuszministeri hozzájárulás, de a magam szempontjából ezt én törvényes rendezésnek nem ismerhetem el és nem fogadhatom el. (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja él.) Tehát szükséges, hogy az az egyházközségi autonómia, amely létezik és amely feltétlenül kell hogy jogokkal és kötelességekkel bírjon és közjogi kérdés legyen — feltétlenül törvény által rendeztessék. (Ugy van! ügy van!) Immár ez parancsoló szükség, hogy méltóztassék mindent megtenni, hogy legalább az egyházközségi autonómia ügye minél előbb idehozassék (Általános helyeslés.) és nekünk módunk és alkalmunk legyen ahhoz hozzászólni és azrendezni. Kezdjük meg az építést, ha másutt nem, akkor alulról. Es ha egyebet nem is, annyit tegyünk meg, hogy az ut a jövőt illetőleg egészen világos legyen. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző: Sokorópátkaí Szabó István ! Szabó István (sokorópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! Én Szilágyi Lajos képviselőtársam figyelmeztetése nélkül is rövid lennék. Tulajdonképen azért kívánok felszólalni, mert ugy a tegnapi napon, mint a mai napon a szónokok, igen helyesen, a közép- és a szakoktatás előnyben részesítéséről beszéltek. Mindenesetre nagyon kívánatos, nagyon üdvös volna, ha meg lehetne azokat a szép ideákat valósítani, amiket hangoztattak. Azonban, t. Nemzetgyűlés, amint itt Csukás Endre t. képviselőtársam elmondotta, hogy a falusi iskolák nádfedelü vityilóiban száznál több gyerek van összezsúfolja és azt egyetlenegy tanitó tanítja, akkor még szomorúbb kép az, ha én megmondom itt, a Nemzetgyűlés előtt, hogy ezek a nádfedeles, kis szűk iskolák üresek is, mert nincs tanitó, aki ott az összeszorulandó gyerekeket tanítaná. Nem tudom én, mi okból történt az, de ma ugy áll a helyzet, hogy ma háromnégyszáz iskolánkban nincsen tanitó. Ha tehát a legalsó fokon, az elemi iskolában nem tudjuk a legelemibb oktatást elvégezni, hogyan beszélhetünk akkor itt szakoktatásról, hogyan beszélhetünk mi arról, — amint Fertsák t. képviselőtársam mondotta — hogy a mi rettenetes korszakunk történelmét tanítsuk itt, az iskolákban, hogy ezáltal is serkentsük a magyar ifjakat a haza iránt való kötelességre ? Azért én, t. Nemzetgyűlés, minthogy tudom ezt, hogy ezek a visszás állapotok megvannak, már többszár eljártam az igen tisztelt kultuszminister urnái egyik vagy másik iskolánk érdekében a megüresedett tanerői állás betöltése iránt ; de azt a választ kaptam : »Nem lehet, mert az 1920 : XI. te. tiltja az uj kinevezést, nekem pedig helyettesitésre alkalmas erőm nincs.« T. Nemzetgyűlés ! Ha ez az 1920 : XI. te. eltiltja a közoktatás legfőbb őrét, gondozóját attól, hogy a mi ifjainknak, gyermekeinknek a neveltetéséről kellőképen gondoskodhassanak, akkor nekünk ezt a törvényt, illetőleg ennek tiltó rendelkezéseit hatályon kivül kell helyezni ; annál is inkább, mert tudjuk, hogy egy törvény csak addig maradhat meg, amig az az életben beválik, de amint az életben az mutatkozik róla, hogy már többé nem szolgálhatja azt az ügyet, amelyért alkottatott, akkor meg kell semmisíteni. Azért én tisztelettel beterjesztem a következő határozati javaslatot és kérem annak elfogadását. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Mondja ki a t. Nemzetgyűlés, hogy a tanügy fontosságára való tekintettel, a tanitó-kinevezéseket illetőleg a kultuszminister urat az 1920 : XI. te. tiltó rendelkezése alól felmenti s kellő pénzügyi korlátok között a legközelebbi felhatalmazási javaslatba megfelelő rendelkezés felvételét kívánja.« T. Nemzetgyűlés ! Engedtessék meg nekem most, hogy, bár egypár szóval, Andaházy-Kasnya Béla igen t. képviselőtársamnak a délelőtti felszólalásával kicsit foglalkozzam. Ö ugyanis, mint az agrármunkásoknak, tehát az én fajtámnak, a földmivelő munkásoknak a képviselője, itt a numerus clausust kárhoztatta és ha jól emlékszem, azt nehezményezte, hogy 1600 zsidó tanuló helyett csak kétszázegynéhány iratkozhatott be az egyetemre. Andaházy-Kasnya Béla: Háromezret utasítottak vissza, ezerhatszázat fel kellett volna venni a numerus clausus rendelkezése szerint és . . . (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) : En jobban szeretném azt hallani t. képviselőtársamtól, ha itt arról beszélne, hogy Sándorfalván miért nem osztják már a házhelyeket és miért nem épitik már a házakat.. . Andaházy- Kasnya Béla : Mert ez van olyan fontos ! Szabó István (sokorópátkai): ...és ha arról beszélne, hogy a tápéi és mindszenti kubikusoknak kiváló tehetségű gyermekei miképen juthassanak be a középiskolákba. (Igaz ! Ugy van !) Ezt a numerus clausust óhajtanám én, t. képviselőtársam, és ezért küldtek engem ide ; ezért vagyok én a földmunkásoknak, az én fajtámnak képviselője, (Igaz ! Ugy van !) Az igen t. kultuszminister urat arra kérem, hogy szakítson a múlttal, Fordítson több gondot