Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. nek nincs véleményük, Ítéletük, tájékozottságok, gerincük. Mint ahogy ősszel a szél forgatja az erdő avarját és könnyedén csapja a lehulló leveket ide-oda, ép ugy csapkodták a vélemények és a forradalmak szelei is a mi nemzedékünket hol a szociáldemokratapártba, hol a keresztény­pártba, hol ebbe, hol abba a szövetségbe, de nem tudtak sziklakeményen, sziklaszilárdan megállani a viharban, T. Nemzetgyűlés ! Az erkölcsi érzéketlen­ségnek van még egy szomorú következménye, ami a legveszedelmesebb : nem tud az emberek­ben kifejlődni a hatodik érzék, a felelősségérzet és a lelkiismeret. (Igaz ! Ugy van !) Már pedig felelősségnélküli, lelkiismeretlen emberek kezé­ben a legszentebb emberi jogok, a szabadság jogok, a sajtószabadság, a gyilkos gyilkánál és a gyújtogató kanócánál sokkal nagyobb vesze­delmet zúdítanak az emberiségre, mint ahogyan Széchényi mondotta egy századdal ezelőtt. Ilyen körülmények között, ha lelkiismeret­len és felületes, amellett felelőtlen emberek ke­zébe kerül a hatalom, ha övék lesz a döntő szó, mit tapasztalunk? Tapasztaltuk azt, hogy egy nemzet történelmét, a világtörténelmet és a népek életét kontárkodjak el az ilyen felelőtlen, lelkiismeretlen emberek. (Igaz ! Ugy van !) T. Nemzetgyűlés! Még csak egyet akarok kiemelni, szintén mint tapasztalatot ós nem mint filozófiai okoskodást, annak bizonyítására, hogy, igenis, a keresztény vallási erkölcsi alap az, amelyen a jellemet lehet nevelni. Véleménye­ken, húszéves filozófiai rendszereken, amelyek 20 évenkint váltogatják egymást, amelyek egy­mást ütik agyon, ugy hogy el lehet mondani rájuk az irás szavait, hogy a másik rendszer már itt van a sarkad nyomában, hogy kitegyen a temetőbe, ahol a többi filozófiai rendszerek pihennek, — ilyen véleményeken jellemeket ne­velni nem lehet. A jellem a meggyőződésből fakad, a meggyőződés pedig az alapelvek szilárd­ságából jő. (Igaz ! Ugy van !) Az alapelvek szilárdságát csakis Isten megdönthetetlen tekin­télye tudja az emberek előtt biztosítani és meg­valósítani és ennek az igazságnak eklatáns pél­dája, mintegy előttünk álló szobraként látjuk mi gróf Apponyi Albertet, akire azért hivatko­zom, ma azok, akik a keresztény kurzustól, — csúnya ez a szó —akik a keresztény irányzat­tól, amit e szó lényegében jelent, félnek és tartanak. Ennek a nemes embernek szeplőtelen tógá­jába kapaszkodnak és őt állítják oda mindig, mint olyat, aki megmentett bennünket. Ez az ember elismerte, hogy őt a keresztény erkölcsi nevelés tette azzá, es az ember elismeréssel és hálával adózott a kalksburgi jezsuitáknak, holott azok, akik most beléje kapaszkodnak, ezt vetet­ték szemére legnagyobb bűnéül, ezt rótták fel legnagyobb hibájául. (Igaz ! Ugy van ! Felkiál­tások jobbfelöl : Fekete grófnak nevezték !) Ol­vastam az újságokban, amikor azt irták, hogy évi június hó 9-én, csütörtökön. é 587 a kalksburgi jezsuiták növendéke nem vezethet a magyar kultúrát és műveltséget. T. Nemzetgyűlés ! A másik irányelv, amely kell hogy vezesse a mi kultúránkat és műve­lődésünket, az, hogy legyen nemzeti. (Igaz! Ugy van !) A művelődés minden eszközét, min­den útját állítsuk bele a nemzeti öncélúság gondolatába. A nemzeti öncélúság nem jelenti azt, hogy talán gyűlöletet fakasszunk fel az ifjú lelkekben, mikor őket nemzeti öntudatra ébresztjük. Nem értem én ezalatt, t. Nemzet­gyűlés, azt, hogy a tanitásközben folyton hangoz­tassuk a haza szent fogalmát, a hazafiságot, hanem értem alatta azt, hogy a történelmet, a földrajzot, a mi országunk ismeretét, természet­rajzunkat, alkotmánytanunkat, gazdaságtanunkat és, mint ahogy Gerencsér t. képviselőtársam itt említette, még a békeszerződést is, ugy állítsuk be annak % az ifjúnak a lelkébe, hogy feltámad­jon benne a nemzeti öntudat és a nemzeti ön­érzet. (Igaz! Ugy van! Altalános helyeslés.) Mert, t. Nemzetgyűlés, ami a sziklának a keménysége, a gyémántnak a keménysége, az a nemzetnek nemzeti öntudata. (Igaz ! Ugy van !) Ami a férfinak a becsülete, a nőnek szemérem­érzete, az a nemzetnek nemzeti önérzete. (Igaz! (Ugy van! Taps!) Nem lehet, hogy büntetle­nül bántsa itt valaki itt akár tollal, akár szó­val a nemzeti öntudatot és a nemzeti önérzetet. Minekünk, maradék magyaroknak, ha itt a a népek viharában és tengerében meg akarunk maradni, sziklakeménységüeknek kell lennünk. (Igaz! Ugy van!) Nem engedhetjük meg azt, hogy félreértett, félremagyarázott kozmopolitiz­mussal, világpolgársággal rothasszák itt le a magyar^ gerincet, a magyar lelket, (Igaz ! Ugy van! Elénk taps a Ház minden oldalán.) akár szakszervezetekben, akár iskolákban, akár filo­zófiai egyesületekben, akár tanszékeken. Pekár Gyula: Sehol! Nagy János (egri): Ezt mi nem engedhet­jük meg magunknak. A franciáknál, az angolok­nál az internacionalizmus, a világpolgárság össze­esik a franciák és angolok világuralmi törek­véseivel, de nekünk ez a halálunkat jelenti. (Igaz! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Ne hirdesse itt nekünk senki, sem a parlamentben, sem azon kivül, hogy a történet tanításában túlzásba megyünk, hogy ha mi a hőseinket ifjúságunk elé állítjuk, akkor kulturbestiákat állítunk eléjük. (Igaz! Ugy van! Zaj.) Bár mennél több kulturbes­tiánk lett volna nekünk, a nemzet élet-halál­tusájában! Akkor nem kellett volna oly sokak­nak kimenekülni Svájcba vagy Bécsbe és hosszú időkön keresztül ott tartózkodni. Karafiáth Jenő : Mint Vázsonyinak ! Nagy János (egri) : Ne hirdesse itt senki a pacifizmus szent igéit akkor, amikor minde­nünkből kifosztottak, amink egy ezredéven át volt. (Igaz! Ugy van!) Pacifizmust hirdetni itt épen olyan őrültség, butaság, (Igaz! Ugy

Next

/
Thumbnails
Contents