Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

588 A Nemzetgyűlés 20ö, ülése 1921 van! Felkiáltások: Hazaárulás!) mintha valaki oroszlánok vagy farkasok közé kerül és akkor hirtelen eszébe jut, hogy ő az állatvédő egyesület tagja, nem mer a vadak közé lőni. (Igaz ! TJgy van ! Taps a Ház minden oldalán.) Adják vissza nekünk mindazt, amit elraboltak tőlünk, amihez egy ezredév szent emlékei fűznek minket és akkor pacifisták leszünk; hiszen eddig is azok voltunk, mert be engedtük ugratni magunkat, azok által, akik számára eszköz volt ez arra, hogy az ellenállást letörjék. De ha visszakapjuk területeinket, pacifisták leszünk, nem vágyunk mások javaira; ami azonban egy ezredéven át a miénk volt, az után jogunk van vágyódni. (Igaz! TJgy van!) Nem tudom, milyen agyvelejük van azoknak, vagy milyen magyar sziv lüktet keblükben, akik azt irják, hogy ennek a nemzetnek bűne az, hogy az integer országért lelkesedik, akik azzal támadnak bennünket, akik az ellen küzdenek, hogy mi sovinizmust hirdetünk. En nem tudom, t. Nemzetgyűlés, de ennél nagyobb ostobaságot nem ismerek, minthogy mi feloszlásra itélt kockacukor legyünk a szomszéd népek feketekávéjában. (Igaz! TJgy van!) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister: TJgy van! Rassay Károly: Ez a reálpolitika, amit a kormány helyesel! Beteg ideológia az egész! (Zaj.) ' Nagy János (egri): Nekünk azonban a nemzeti nevelésnél főgondolatunk az iskolákban az kell hogy legyen, hogy iskoláinkban a magyar öntudat és a magyar lelkiismeret kivirágozzék. T. Nemzetgyűlés! A magyar nyelvnek, a magyar irodalomnak, a magyar költészetnek, a magyar földrajznak tanitásával arra kell törekednünk, hogy itt a magyar ifjú lelke, esze agyveleje, szive, vére, játéka, sportja mind a magyar öncélúság szolgálatába álljon. (Igaz ! TJgy van !) Nem elégedhetünk meg azzal, hogy magyar nyelvet csak szajkómódra tanitsuk, mert a nyelv megtanulása még senkit sem tesz igazi magyarrá. (Igaz! TJgy van!) Hiszen ismerek én sok olyan nemzetiségű embert, aki egy szót sem tud magyarul, de lelkében magyarabb, mint azok, kikről Szász Zoltán azt irja, hogy nyelvüknek hajlamosságával, zengzetességével a magyar nyelvet dallamossá tették. (Felkiáltások : Tönkretették !) T. Nemzetgyűlés! Az igazi nemzetiségi politika: nem a magyar nyelvnek a beszajkózása, hanem a magyar öntudatnak, a magyar léleknek, a magyar önérzetnek kifejlesztése. Mert idézem Széchenyi szavát : »A szó még korántsem érzés, a nyelvnek pengése még korántsem dobogása a szívnek, és a magyarul beszélő — és ekkép a legékesebben beszélő magyar se magyar még, mert a magyar műveltség, a magyar nemzetiség, a magyar erkölcsnek, a magyar évi június hó 9-én, csütörtökön, erénynek magyaros, magyar faji különös sajátságokkal megalkotott formája.« Erre a formára tanítsa a t. minister ur a magyar ifjúságot és a magyar népet és akkor nekünk nem kell attól félnünk, hogy beleolvadunk a körülöttünk hullámzó népek tengerébe. (Igaz! TJgy van!) Pekár Gyula : Abból semmi sem lesz ! Nagy János (egri) : A harmadik irányeszme, amelyet kívánok, hogy a mi kulturprogrammunkon végigvonuljon a szociális nevelés, amelyről Griesswein képviselőtársam szintén beszélt. Szomorú, de be kell vallani, hogy a mi népünk nyájnép. A demagóg-kolomposok nagyszerű eredményeket tudnak elérni a mi népünknél. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Karafiáth Jenő: Ez a tragédiánk! Andaházy-Kasnya Béla : Legjobb bizonyítéka a jelen kurzus! Nagy János (egri) : A mi népünkben nincs meg az érzés a köz iránt. Nála még az a csemete is, amelyet a hatóság ültet el, az a fa is senkié, nem a közé, nem törődik vele, kirúgja, kivágja. A mi népünk nem érzi az állam fogalmát, hogy mit jelent az. Valami felette lévő monstrumnak tekinti, amely nyúzza, vonja, amely adót szed tőle, legkedvesebb fiát katonának viszi, szóval, csak szekírozza. De nem érzi a mi népünk a közösségnek hatását, amelyet egyesekre gyakorol. Nem érzi azt az erőnagyobbodást, amelyet a köz az egyeseknek ad és nem tudja értékelni, hogy mindaz, amit élvez ezen a földön, ez a terem, amelyben szónokolunk, falat kenyér, amelyet megeszünk, a társadalom egymásra következő nemzedékeinek, rétegeinek munkája, ezreknek közös verítéke. A világáramlatok elől elzárni ezt a csonka Magyarországot üvegharangba nem lehet, bármilyen kicsire faragták is. A szociális irány lesz uralkodó a világon. (Helyeslés a középen, a bal- és a szélsobaloldálon.) Ezt kénytelen vagyok megállapítani, de sok szenvedésen, sok gyermekbetegségen, iszonyú kínlódáson fog még keresztülesni. A bolsevizmus és a szociáldemokrácia ennek a nagy szociális gondolatnak ilyen gyermekbetegsége, ilyen gyötrődő kinja, vajúdó szenvedése, fájdalma. De, igenis, meg fog születni a szociális érzés és a szociális gondolat, amely a világ felett fog uralkodni, amely a világ gazdaságát, kultúráját, a világ egész életét irányítani fogja. Azok a népek lesznek benne győztesek, amelyekben a szociális érzék ki lesz fejlődve, s én azért nem féltem a németet. Ha a német legyőzött is, de a szociális érzés erős benne, s a szociális küzdelemben ez diadalra fogja őt vinni. Ha nézzük Németország iskoláit, látjuk, hogy ott már az iskolában fogyasztási szövetkezeteket létesítenek a gyermekek között, a tanszereket szövetkezeti alapon szerzik be, ugy hogy már ott megszokják a szociális gondolatot, a szociális érzést, ugy