Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

586 A Nemzetgyűlés 205, ülése 1921. Ehhez azonban az szükséges, hogy a nemzetnek ezt a napszámosát a nemzeteknek, népeknek ezt a nevelőjét, a tanári kart minden anyagival el kell látni, hogy ne keressen máshol megélhetési módot, hanem egész lelkét belefektesse a nemzet, a nép nevelésébe. De másodszor meg kell neki adni azt a társadalmi becsülést is, amely neki erőt ad azután arra, hogy kötelességét és munkáját hűen és odaadással teljesítse. Ezért nagyon szeretném, ha a kultuszminister ur az ő programmjába belevenné azt, hogy a tanitói nevelés, hogy a tanítóképző igazi szakiskola legyen, a tanitó legyen egyenlő rangban az érettségit végzett más pályákon lévő tanult emberekkel. Ne négy középiskolából, polgári iskolából menjenek a tanítóképzőbe, hanem menjenek érettségi bizonyítvánnyal s az a tanítóképző ne legyen négyhat éves tanfolyam, mint ma, hanem elégedjünk meg kétévi tanfolyammal^ amely igazi pedagógia legyen. így elérjük azt, hogy a tanitó nem 18 éves korában, — illetőleg most a hatévi tanfolyam mellett 20 éves korában — hanem 20—22 éves korában megy a nép közé, tehát bizonyos tekintetben már érett korban és nem kamaszkorban. De a jellemnevelésnek csak egyetlen egy módja van — és ezt nagyon ajánlom a t. Nemzetgyűlés figyelmébe — s ez nem más, mint a vallás alapján kifejleszteni az egyénekben, az egyedekben, a nemzedékekben az erkölcsi érzéket, a felelősségérzetet és a lelkiismeretet. (Helyeslés.) Ez a mi kulturprogrammunknak keresztény alapja s ezt kérem a t. minister úrtól, hogy vigye keresztül a nevelésnek, az iskoláztatásnak minden vonalán. S itt egy szavam van azokhoz a szabadgondolkodókhoz, azokhoz az újságírókhoz, akik a múltban mindig mosolyogtak akkor, amikor keresztény erkölcsi nevelésről volt szó. Emlékezem arra, hogy amikor gróf Zichy János minister ebben a parlamentben kijelentette, hogy az ő kulturmunkájának alapja a keresztény erkölcs, akkor olyan vesszőfuttatásban részesítették az újságok, annyira terrorizálták, hogy egy másik alkalommal kénytelen volt enyhíteni és majdnem visszavonni ezt a nyilatkozatot. Én nem akarom újra feleleveníteni azokat a bölcseimi okoskodásokat, amelyeket Giesswein Sándor t. képviselőtársam is felhozott, nem akarom a nagy pedagógusokat újra felsorakoztatni, hanem egyszerűen csak rá akarok mutatni arra a keserű és igazán szomorú tapasztalatra, amelyen mi keresztülmentünk a forradalmak idején, különösen pedig a proletárdiktatúra idején. Mindazért, hogy a mi legyőzetésünk és összeomlásunk oly iszonyú piszkos, gyalázatos, bűnökkel annyira telt volt, hogy annyira nem méltó volt a magyar lélekhez és a magyar becsülethez, (ügy van! hál felöl.) azok felelősek, akik tollúkkal, szavukkal a szennyet, a kloakákévi június hó 9-én, csütörtökön, nak, a csatornáknak záróköveit felpiszkálták és a forradalmak megrázkódtatásával annak egész tartalmát erre a szegény legyőzött nemzetre ráöntötték és ráeresztették. Mert mindaz, ami történt, annak az erkölcsi érzéketlenségnek volt a következménye, amelyet itt évtizedeken keresztül újságokban, katedrákon és egyesületekben tenyésztettek, és tenyésztettek a képviselőházban is és az iskolákban is. T. Nemzetgyűlés ! Láttuk, — és most tapasztalhatjuk, tessék visszaemlékezni rá — hogy az erkölcsi érzéketlenségnek mik voltak a tünetei. Saját szemeinkkel láttuk, hogy az eszményiség, az ideálok hogyan homályosodnak el a nemzedékek szemében, hogyan torzulnak el. Mi magunkon tapasztaltuk és az ifjúságunkon láttuk, hogy a hit Isten, erkölcs, erény, becsület, jóság, szóval mindaz, ami a léleknek gyöngye és kincse, mindaz imponderabilia lett, számba nem jöhető mennyiséggé változott át, az álliberalizmus szemüvegén keresztül, vagy pedig magánüggyé lett a szociáldemokrácia programmja alapján. Mi magunkon tapasztaltuk, hogy az erkölcsi érzéketlenség következtében a népek lelketlenekké lettek, mert a lelkiség veszített az értékéből és a lelketlenség következtében kegyetlenekké lettek és terror-fiukat szültek. Ez mind ennek a következménye, ennek az erkölcsi érzéketlenséget terjesztő munkának az eredménye. Az erkölcsi érzéketlenség következménye volt az, hogy az emberek, a népek s még a tudósok is, az úgynevezett »Mi, tudósok«, nem az igazság sziklaváraiban laktak, hanem a rögeszméknek, véleményeknek, tévedéseknek rozoga viskóiban húzódtak meg, vagy pedig délibábokat kergettek a szociáldemokrácia ideológia alapján és ennek révén pusztították és gyilkolták egymást. Igenis, az erkölcsi érzéketlenség következtében láttuk azt, hogy mindent a gyomor szemszögéből látnak az emberek. Ahol pedig a gyomor szemszögéből Ítélnek meg mindent, ott a szívnek el kell némulnia. Ott minden nemes érzelem elalszik és a vad szenvedélyek és indulatok lávája önt el mindent. Az anyagiságnak, a materializmusnak mély iszapjába fullad minden és ez a materialis érzület bomlasztja a jellemet és zülleszti az akaratot. Ezek voltak a, tünetek, amelyeket magunkon tapasztaltunk. Es ezért, t. Nemzetgyűlés, az erkölcsi érzéketlenség korszakában nincsenek nagy emberek, nincsenek nagy jellemek, nincs elvhűség, nincs eszményiség, nincs t

acél akarat sehol a világon. És ha most panaszkodik Amerikában egyik nagy államférfiú, hogy ennek a világnak a legnagyobb szerencsétlensége az, hogy nincsenek nagy emberei, ezt ennek köszönhetjük, mert elterjesztették mindenütt az erkölcsi érzéketlenséget. (Helyeslés és tags.) T. Nemzetgyűlés ! Ezzel ellentétben, igenis az erkölcsi érzéketlenség következtében elszaporodnak a mindenre kapható, a mindenre bedűlő emberek, akik-