Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

A Nemzetgyűlés 205. ülése' 1921. évi június hó 9-én> csütörtöhön. 583 amit azonban a külföldön már behoztak mint rendes tantárgyat. Ilyen pl. a betegápolás és gyermekápolás. Külföldön, Belgiumban és Németországban a nagyobb leányokat már oktatják a gyermekápolásra. Ez egy 10—12 éves gyermeknél még nem érhető el, de megtehető akkor, amikor elérte a magasabb kort, amelyben ma úgyszólván tétlen. Ezeket pótolni kell az ifjúsági egyesületek által. Igaz, még valami járul hozzá, különösen ami a legénységet illeti. Sikerrel ezek az ifjúsági egyesületek, különösen az önképzés terén nem fognak működni addig, amig a korlátlan vasárnapi kocsmázás megvan. Mert a kocsma talán még nagyobb vonzó erővel bir, mint a mozi. A mozit is lehetne az önképzés és ismeretterjesztés szempontjából . . . Csernus Mihály; Most már jó kezekbe kerül ! Giesswein Sándor: . . . kellő pedagógiai felügyelete mellett vidéken, falun is felhasználni. Nem tudom, hogy Stead ezredes ur ebben az irányban fogja-e fejleszteni Budapesten, de a vidéken ez nagy pedagógikus eszköz is lehet. De különösen nálunk látjuk azt, hogy egész serdületlen gyermekeket is bevisznek a kocsmába, pedig addig az ifjúságnak kellő további eredményes neveléséről szó nem lehet. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden rátérjek arra az általános panaszra, amelyről gondolom, tegnap is megemlékezett egy szónok. Arról akarok beszélni, hogy felekezeti tanítók még mindig tele vannak azzal a panasszal, hogy ellátásuk nem egyezik meg egészen az állami ellátásával. Éppen tegnap kaptam levelet, sajnos, nincs nálam, de bátor leszek annak a tartalmát a minister ur szives figyelmébe ajánlani, mert az ő szűkebb pátriájából, Jánosházáról jött, ahol a tantestület arról panaszkodik, hogy mivel nekik három vagy négy köbméter failletmónyük van, ennek fejében a pótlékukból háromszor akkora összeget vonnak le. Tudjuk jól, t. Nemzetgyűlés, hogy a tanítóság sora nem a legirigylendőbb és azért figyelmeztetem a t, minister urat, hasson oda, hogy ilyen aránytalanságok ne fordulhassanak elő. Még egy dolog van, amit fel akarok említeni e tárca keretében, és ez az, hogy már elérkezett az ideje, még pedig a tizenkettedik órája annak, hogy végre valahára megalakuljon a katholikus autonómiának s zervezete. Hetven és egynéhány éve annak, hogy a magyar katholikusok és pedig a legmagasabb pozícióban lévők ezt az óhajt nyilvánították, de elfojtotta ezt azután az osztrák abszolutizmus. De mihelyt megint nemzeti öntudatra ébredtünk, a nemzet nagyjai rágondoltak erre. Az első volt Eötvös, a nagy pedagógus minister ós az ő gondolatát teljes mértékben felfogta Simor, a nagy prímás. Tartottak kongresszusokat, igaz, én nem tagadom, hogy voltak ezekén a kongresszusokon néha talán disszonáns hangok is, de mindenütt az az egyforma óhaj nyilvánult meg, hogy egyenlőséget kell teremteni Magyarországon a hitfelekezetek között, Szádeczky-Kardoss Lajos: ügy van! Erdélyben megvolt ! Giesswein Sándor : Azt lehet mondani, t. Nemzetgyűlés, büszkék lehetünk arra, hogy Erdélyben már több évszázados múltja van az autonómia gondolatának. Ez a magyar földön termett gondolat. Erdélyben az összes keresztény hitfelekezetek megteremtették a maguk autonómiáját anélkül, — merem állítani, — hogy ezáltal Erdély katholikusai hűtlenek lettek volna az igazi katholikus elvekhez. Ugron Gábor : Ellenkezőleg, sokkal erősebb a hiti Sándor Pál: És ki ellenzi? Giesswein Sándor : Hogy ki ellenzi, t. Nemzetgyűlés, ez igazán nagy rejtély. Eddig azt mondották, hogy Rómában az apostoli Szentszék nem látja szívesen ..... Usetty Ferenc : Nem lesz abból soha semmi ! Giesswein Sándor : ... de látom, hogy az okkupált részeken, a Slovenskóban és a románok által okkupált részeken a Szentszék beleegyezésével végrehajtják ezt az igazi magyar gondolatot, igaz, talán cseh hozzáadással és román furfanggal, de azt, amit magyar elme, magyar ész kigondolt, amin a mi egyházi és világi nagyjaink hetven esztendőn keresztül gondolkoztak, amit bizonyos formába iparkodtak önteni, azt most cseh területen, csehek és románok által okkupált területen megvalósítják. Sándor Pál : Pedig pap van a ministeri székben ! Giesswein Sándor : Ezért azt mondom, nem látok ebben semmi lehetetlenséget. Szükséges ez, mert nem lehet azt mondani, hogy a magyar katholikus eklézsia szegény, de igenis, lehet állítani, hogy az alsó papságnak nagy része szegény és nyomorult. (Igaz ! TJgy van !) Az autonómia volna hivatva arra, hogy a bajon segítsen és ha ezt meg tudják tenni Slovenskóban, meg lehet csinálni minálunk is. Usetty Ferenc: Csak akarni kellene! Giesswein Sándor : Sokan erre azt mondják, hogy az egyházi alapítványok bizonyos határozott célra vannak rendelve és nem lehet azokat más célra fordítani. De láttuk és mindnyájan örültünk annak az igazságosságnak, mert szociális igazságosság is volt benne, hogy amikor pl. a veszprémi szék megüresedett, megtalálták a módját annak, hogy a szegény székesfehérvári püspökségnek a dúsgazdag veszprémiből juttassanak egy darabot. Ez mutatja, hogyan lehet megoldani a dolgot. Igenis, a szociális igazságosságot és méltányosságot bele kell vinni az egyházi dolgokba és erre volna hivatva a katholikus autonómia, aminek az én nézetem szerint semmi nehézsége sem volna semmi oldalról.