Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

584 A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921 Legyen szabad itt hivatkoznom arra a mi nagy emberünkre, akire mi büszkék vagyunk. Mintegy tiz évvel ezelőtt történt, egy nyári délután, hogy találkoztam a Városligetben gróf Apponyi Alberttel. Gróf Apponyi Albert — akkor már végefelé jártak az országgyűlés ülései és a nyári szünetre készültünk — azt mondotta nekem : készen van, hála Istennek készen van az autonómia tervezete, és ha a jövő ősszel összeülünk, az első dolgunk az lesz, hogy ,ezzel a tervezettel az országgyűlés elé jöjjünk. Es ime, mi az ősszel összejöttünk és nem lett belőle semmi. Usetty Ferenc : Nem is lesz belőle soha semmi. Giesswein Sándor: Nem tudom. Azt mondották akkor, hogy különösen az akadályozta meg a katholikus autonómia létrejöttét, aki ma a keresztény párt élén áll. (Mozgás a középen. Halljuk ! Halljuk !) Es ha Andrássy gróf nyilt vallomást tett a Nemzetgyűlésen, hogy a kereszténypártba szegődik — azért mi, akik nem vagyunk benne, szintén keresztényeknek tartjuk magunkat — ha ilyen fordulatot tett, tegyen ujabb fordulatot és mondja meg azt is az ő pártjának, hogy: igenis, én most kivánom a katholikus autonómia megvalósítását. Haller István: Csak lehessen megcsinálni! Giesswein Sándor : Erős akarattal meg lehet csinálni ! Balla Aladár: Tessék idehozni a Ház asztalára ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Haller István : Nekem módom volt tapasztalni, mit lehet megcsinálni ! Elnök : A képviselő urat már figyelmeztettem egyszer, hogy méltóztassék csendben lenni ! Giesswein Sándor: Ha önök Apponyinak tudnak tapsolni, kövessék és valósítsák meg az ő eszméit. Apponyi azt mondotta: »hogyha ezt sikerül megcsinálnom, akkor elmondhatom : »Nunc dimitis« — »Bocsáss el engem uram!« Azonban hozzátette, hogy : »nem olyan értelemben, mintha már most a világtól bucsut akarnék venni; hanem akkor azt módom, hogy olyan cselekedetet vittem véghez, amit én egy életcélnak, egy életfeladatnak tekinthetek és ha ezentúl nem is tudok semmit sem tenni, akkor is meg vagyok elégedve!« Hála Istennek, Isten megtartotta nekünk Apponyit és ő nagy és fontos dolgokat tudott számunkra véghezvinni, — és én azt mondom, hogy ha mi őt nagynak tartjuk és tapsolunk neki, akkor legyünk rajta, hogy ez a gondolat mielőbb érvényesüljön! Azért a következő határozati javaslattal járulok a t. Házhoz (olvassa) : »Utasítsa a Ház a vallás- és közoktatásügyi kormányt, hogy a katholikusok autonómiájára vonatkozó törvényjavaslatot az 1848 : XX. te. alapján sürgősen terjessze be.« Ajánlom ezt a határozati törvényjavaslatot a Ház szives figyelmébe. (Elénk helyeslés balfelöl.) évi június hó 9-én, csütörtökön. Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző: Nagy János (egri)! Nagy János (egri): T. Nemzetgyűlés! A vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésében én nemcsak rideg, néma számadatokat látok, hanem látom benne a magyar művelődés, a magyar műveltség fokmérőjét és azt szeretném, hogy ha ez a fokmérő mindig magasabbra emelkednék és mi erre a célra meg tudnánk hozni minden pénzáldozatot. Usetty Ferenc: Meg is kell hozni! Nagy János (egri) : Mert hiszen t. Nemzetgyűlés, nagyon jól ismerjük mindannyian a művelődésnek és a műveltségnek nagy kihatásait. Hiszen a történelem tanit bennünket arra, hogy nagyműveltségű népeket eltörölni a föld színéről nem lehet. Ha valami szerencsétlen véletlen le is győzi a magasabb műveltségű népeket, de ők a lelkükkel, a géniuszukkal a győzők fölé kerülnek. A történelem számtalan példát tud erre felmutatni. Az akkad-szumir nép a győző asszir-babilon nép fölé került, a magas műveltségű egyiptomiak — igaz, hogy ezerkétszáz évi küzdelem után, de végre is a hiksosokat kiverték Egyiptomból és szabadságukat biztosították. Görögország műveltsége nemcsak Athénben, hanem a győző Rómában és az általa legyőzött világban is úrrá lett. Most, amidőn minket alacsonyabb kultúrájú népek osztottak szét, multunk és jövőnk iránt érzett szent kötelességünk, hogy a magyar műveltséget, a magyar művelődést minél magasabb fokra fejlesszük, (Élénk helyeslés bed felöl) hogy azt a szellemi integritást, a magyar szellemnek az integritását ne engedjük megtörni. Ha kiütötték kezünkből a fegyvert és elvették az ágyukat ; szólaltassuk meg a magyar léleknek mindig művelődésre törő erejét, és akkor biztosítva lesz Magyarországnak, a nagy Magyarországnak szellemi, műveltségi integritása. (Elénk helyeslés és taps balfelöl.) Annál inkább szent kötelességünk ez nekünk, mert én nem tudom, hogy nem fognak-e érte megróni, de kénytelen vagyok kimondani azt a szomorú igazságot, hogy mivel nekünk a magyar Alföld maradt meg, (Halljuk ! a középen.) a Felföld és Erdély pedig elveszett, én ugy érzem, mintha a magyar lelket szakították volna ki belőlünk. Én nemcsak azt látom a Felföld és Erdély elszakitásában, hogy elveszítette a magyar gazdasági élet, a magyar ipar az ő forrásait, az erdőket, a bányákat, a hegyeknek a kincseit; hanem én azt látom, hogy északnak: a Felföldnek és Erdélynek elveszítésével mi a magyar művelődésnek és a magyar műveltségnek a forrásait is elveszítettük. Karafiáth Jenő: Átmenetileg! Nagy János (egri): Méltóztassanak csak megjelölni a térképen azokat a községeket, azokat a városokat, amelyekből származtak a mi állambölcseink, amelyekből származtak a mi állam-