Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

582 A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. évi június hó 9-én, csütörtökön. dolgokat yitt véghez Svédország. Ott a nők öszszeállottak és a nemzeti kéziipar, háziipar felelevenítésére és terjesztésére társulatot alakítottak. Én láttam a svéd nőket korzózni, de nem párisi divat szerint öltözve, hanem igazi svéd népviseletben, melynek ruháit otthon készitették. Mennyi művészi és esztétikai szempontból is szép motívum ment veszendőbe és megy napról-napra veszendőbe, ha nem igyekszünk a múlt hagyományait kiásni a földből és azokat tovább terjeszteni a jövő részére ép az iskola által! Hisz láthatjuk, mily gyönyörű dolgok vannak egyes vidékeken. Csak a mezőkövesdieket említem. Amit Mezőkövesden meg tudnak csinálni, azt meg lehetne csinálni egész Magyarországon is és akkor a Magyarországon megforduló idegenek, ugy mint Mezőkövesd vidékéről, más vidékekről is emlékeket vinnének hazájukba. Ha ezt tovább tudjuk terjeszteni, ha az iskolák feladatává tesszük a háziiparnak ugy a fiuk, mint a leányok részére való tanítását városokban és falvakban, ha ezt a jövő nemzedékbe beültetjük, ezáltal nagy nemzeti missziót teljesítünk, és a demokratikus gondolatnak és a munka megbecsülésének fejlődését is előre viszszük. Nagy a mulasztás e téren nálunk, különösen a tekintetben, hogy nem tartják be a szorgalmi időt. Usetty Ferenc: Ez az! Giesswein Sándor: Amellett, hogy úgyis csak hat évig tart nálunk az iskolakötelezettség, azt mondhatom, hogy Magyarország e tekintetben hátrább van mint Nyugat-Európának minden országa. De még emellett is mi történik? Nem említem a fa- és szénszüneteket, de igenis figyelmeztetni akarom a kultuszminister urat, valamint a földmivelésügyi minister urat is arra a visszaélésre, melyre nemrégiben jöttem rá s amely, ugy látszik, a Dunántúl gyakorlatban van, de lehet, hogy máshol is. Most, a tavaszi munka kezdetével a falvakban tiz éves gyermekeket, fiukat és lányokat toboroznak mezei munkára, elviszik őket valami nagyobb gazdaságba hat-nyolc hétre. Igaz, hogy látszatra elég jól megfizetik őket, mert 400—600—800 koronát kapnak fejenkint, és u. n. ellátást is, ezt az ellátást azonban egy vállalkozónak adják ki, aki viszont néha egy alvállalkozónak adja ki, úgyhogy feleannyi pénzt sem fektetnek bele, mint amennyit a vállalkozó kap. De mindettől eltekintve, az a gyermek hatnyolc hétre elvonatik az iskolától, épen akkor, amikor talán a legnagyobb szükség volna rá, hogy tanuljon, és a gyermek ott egy pêle-mêle társaságba kerül, fiuk és lányok, fiatalabbak és öregebbek együttvéve. Hogy ennek milyen erkölcsi hatása van, azt nem kell bővebben fejtegetnem. Nem akarom, hogy valaki megfosztassák a kenyérkeresettől . . . Csernus Mihály : Van most nagyon sok felnőtt keresetnélküli! Giesswein Sándor : Ugy van, van most elég munkanélküli ! ... Azt mondják ugyan, hogy a répaszedés és más ilyen dolgok, ahol sokat kell hajolni, leginkább gyermeknek való, de a gyermek nevelését nem szabad feláldozni senkinek a kedvéért sem. (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) Erre kérek remediumot, erre méltóztassanak figyelmüket fordítani. Tudom, hogy azt nem követelhetjük, hogy emeljék fel az iskolakötelezettség idejét, mert a pénzügyminister ur bizonyára hangosan tiltakoznék ez ellen, mint olyan ellen, mely igen nagy terhet ró a nemzetre, de nálunk egy nagy hiatus, egy nagy hézag van az ifjúság nevelésében. A gyermek 12 éves korában kikerül az iskolából, némelyik még 12 éves koráig sem jár oda és azután a katonakoráig a legtöbb helyen minden gondoskodás megszűnik az ifjúság iránt. Azonban az u. n. kamaszévekben, amikor a legnagyobb szüksége volna annak az ifjúnak bizonyos nevelő hatásra, vezetésre, senki sem gondol rá. Sajnos,, a szülői tekintély is lehanyatlott a háborús években, mert az apa éveken át távol volt, az anya pedig gyengébb volt és nem annyira a nádpálcával, mint inkább jó szóval iparkodott a gyermekre hatni. Nagyon szükséges volna tehát ezt az ifjúságot, mely az utolsó években nem részesült beható oktatásban és nevelésben, a tanítás áldásaiban részesíteni. Ettől függ, hogy öt-hat-tiz év múlva milyen lesz a magyar nemzet. Melegen ajánlom a minister ur figyelmébe, hogy minden községben alakuljanak meg ifjúsági egyletek fiuk és lányok számára, (Helyeslés.) Ezeket az ifjúsági egyleteket azután fel lehetne használni arra is, hogy a gyermekek művészi nevelődését előmozdítsák. Németországban kisebb helyeken is vannak már dalos-egyletek, pedig a magyar népnek sokkal nagyobb érzéke van a melódiához, ha nem is annyira a harmóniához, mint nekik, mert e tekintetben abban különböznek tőlük a magyarok, hogy többnyire egy hangban énekelnek. Csernus Mihály: így van a politikában is! Giesswein Sándor : Helyesen mondja t. képviselőtársam, igy van a politikában is, harmónia nélkül. Ezen egyletek keretében bizonyos kézi ügyességeket is tovább lehetne fejleszteni, előbbre lehetne vinni az önképzést is, sőt a földmivelés dolgában is helyes útra irányithatjuk. Mert 12 éves koráig annak a gyermeknek még nincs meg a szükséges felfogó képessége, de azután már elérkezett az az idő, amidőn bevezethetjük őt a földmivelés modernebb irányzatába. Rendkívül fontosnak tartom azért kulturális, erkölcsi és nemzeti fejlődésünk szempontjából, hogy ezek az ifjúsági egyesületek minden valamirevaló faluban felállíttassanak, és hogy e tekintetben a kormány a tanítókat és a lelkészeket vegye igénybe, akik elsősorban vannak hivatva ezeket az egyleteket vezetni. De bele kell vinni oda az intelligenciát is Sok olyan dolog van, amit a mostani iskolában nem is lehet még előadni.