Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

576 A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. évi június hó 9-en, csütörtökön. Franciaország 1870-ben és 1871-ben viselt hadjáratával elérkezett a frankfurti békéhez. Ebben a békében elvesztette Elzászt és Lotharingiát, amely két terület másfél századdal azelőtt került Franciaországhoz, XIV. Lajos uralkodása idejében a re unió alkalmával és ezeken a területeken egymillió és ötszázezer emberből alig egyharmad volt francia. Franciaország attól a pillanattól kedzve, hogy a frankfurti békét aláirta, készült a béke revíziójára. Ebben a készülésben a leghatalmasabb fegyvert szolgáltatta Franciaországnak az iskola ügye. A francia nemzeti históriai oktatás minden tanulságával legerősebben az 1870/71-i hadjáratnak az eseményeire volt bazirozva és elmondhatom, hogy az elemi iskolai históriai oktatásnak ethikai céljait tulaj don képen a frankfurti békéből az 1870/71-i hadjáratból levonható tanulságok szolgáltatták. Itt bemutatok egy francia tankönyvet. Ez a tankönyv kötelező a francia elemi iskoláknak középés felsőbb tagozatában és 11 meg 13 esztendős tanulók számára van irva. Amikor ismerteti az 1871/71-iki háború történetét, ebből tanulságokat von le, amely tanulságokat bele kell edzeni a francia gyermekek értelmébe és szivébe. íme, néhány tanulság ! At. Nemzetgyűlés engedelmével szószerinti forditásban fogom felolvasni. (Olvassa) : »Országunknak gazdasági felvirágzása ne felejtesse el velünk azt a szerencsétlenséget, amelyet 1870-ben és 1871-ben szenvedtünk, amikor a frankfurti békében Franciaország megkisebbíttetett és Franciaország meggyaláztatott. Két hadseregünk esett az ellenség fogságába, összes felszereléseivel és zászlóival. A harmadik hadseregnek menekülnie kellett idegen földre. Minden nagy felvett csatánkat elvesztettük, minden erősségünket — Belf ort kivételével — az ellenség elfoglalta. A mi régi katonai dicsőségünk beszenny eztetett. Legyőzettünk, mert a mi hadseregünkkel, annak szervezésével nem törődtünk semmit. Legyőzettünk, mert Franciaországban nagyon sokan voltak olyanok, akik a békének az édességeit, a nyugalomnak az áldásait többre becsülték a háború fáradalmainál« — mintha csak a mi állapotainkról irták volna a világháború folyamán — »mert nagyon sokan azt mondták, hogy a hadsereg nagyon drága, hogy a hadseregre nem kell költséget forditani, azzal a pénzzel inkább a gyárakat kell fejleszteni, ahol gépeket állitanak elő, mintsem az ágyuk számára puskaport csináljanak. Ebből mi a tanulságunk ? Először is szerencsétlenségünkből az a tanulságunk, hogy a hadseregre semmiféle költséget nem szabad sajnálni. A második tanulság ez ; Mi legyőzettünk, mert nagyon sok katona nem akart a katonai törvényeknek engedelmeskedni.« Itt most a tanulságban kineveli a francia tanulóifjúságot arra, hogy a katonaságra vonatkozó törvényeknek feltétlenül polgár korában is engedelmeskedjék. De a legérdekesebbeknek egyike a következő tanulság : Méltóztassanak figyelemmel lenni erre különösképen, mert nagyon belevág a most a francia parlamentben ratifikált békeszerződésnek, mondjuk, alaptételébe. (Olvassa) : »A németek nem kérdezték meg Elzász és Lotharingia lakóit, hogy akarnak-e Németországhoz tartozni. Első tanulságunk ebből az, hogy Franciaországnak sohasem szabad megfeledkeznie Elzász és Lotharin gia lakóiról, e két tartománynak hovatartozandóságáról, valamint ők se feledkezzenek meg Franciaországról.« T. Nemzetgyűlés ! Nem terjeszkedem ki a jelzett tankönyvnek többi részletére, de hiszen világosan látszik ebből, hogy azt a nagy nemzeti szerencsétlenséget, amely 1870-ben és 1871-ben érte Franciaországot, a francia ifjúság kinevelésére miképen forditják. Ez a példa is megvilágítja azt a kötelességünket, amellyel tartozunk a fiatalságunkkal szemben, hogy előttük világossá tegyük a mi vétkeinket, hogy milyen vétkeink következtében jutottunk oda, hogy a trianoni békeszerződésnek a népjogokon, az igazságosságon felépült tételeit hordoznunk kell. Tartozunk azzal, igen t. Nemzetgyűlés, hogy megismertessük a magyar tanulóifjúsággal a világháború fontos eseményeit, különösen azon vonatkozásokban, amelyekben a magyar csapattestek szerepeltek és azokban a vonatkozásokban, amelyekben a mi országunk ezekkel a fontos harctéri eseményekkel állott. Ez olyan kötelesség, hogy ennek fontossága, ennek a jövőre való kihatása elől ki nem térhetünk, hogy tisztán lássa az a magyar fiatalság, hogy tényleg Pázmány Péter hiába alapitotta-e Nagyszombatot, hogy a Kassán és Késmárkon nyugvó dicsőséges porok minden értékükben eltüntek-e ; hogy Brassóban Honterusz János hiába tanitott-e s hogy Dávid Ferenc martirvére Torda dicsőségéért hiába hullott-e. Ezeket a jövő magyar generációnak tisztán kell tudnia, ha mi a jövendő munkájára elő akarunk készülni. (Igaz ! ügy van !) T. Nemzetgyűlés ! A világháború eseményeire Sándor Pál igen t. képviselőtársam múltkori beszédében néhány vonatkozásban kitért. Ahogy ő beállította, amikor azt mondotta, hogy a világháborút azért vesztettük el, mert hadvezetőségünk gyenge volt, ahogy ő beállította, mikor azt mondta, hogy a világháborút el kellett veszíteni, mert hiszen itthon ők tudták már 1915-ben, hogy elveszítettük : abból én nem ilyen konzekvenciákat fogok levonni. (Igaz! ügy van!) Én is ama sok százezrek egyike vagyok, akik kint voltunk a harctéren. Mi a négyesztendős szenvedések folyamán nem ezeket a következtetéseket tanultuk meg levonni, hanem megtanultuk azt, hogy hadvezetőségünk igenis ért el eredményt a magyar ősi katonai erényekkel együtt, hiszen mindenütt idegen földön állottunk, tulajdonképen mindenütt felfogtuk- a támadásokat és előrehaladtunk. (Igaz ! ügy van !) Nem is azt a következtetést fogom levonni, hogy mi tudtuk, hogy elveszítettük a háborút. Kijelentem