Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

À Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. évi június hő 9-én, csütörtökön. 577' itt, hogy én is szentül meg voltam arról győződve, hogy nekünk, a háborút nem lehet elveszítenünk és nem is fogjuk elveszíteni, és ha mi azzal az érzésvilággal állottunk volna a 25 és 30 soros támadó orosz tömegekkel szemben, amilyen érzésvilág kialakult a Sándor Pál igen t. képviselőtársam lelkében itthon, a jól fűtött meleg szobában, akkor az oroszok annak idej én már Budapestre kerültek volna. (Igaz ! Ugy van !) De bennünk a törhetetlen magyar hit és a magyar lélek dolgozott, hogy a mi igazságunk tudatában nekünk ezt a háborút feltétlenül meg kell nyernünk, CsernuS Mihály: A belső életerőt ők szivták ki a nemzet testéből, Sándor Pál hitsorsosai ! Gerencsér István : Az összeomlásnak egészen másutt kell az okát keresni. Ezt-tulaj donképen nem is lehet egy eredőre levezetni, mert ilyen nagy katasztrófák létrehozásánál ezernyi ok működik közre. De tovább megyek, t. Nemzetgyűlés, a világháború eseményeinek megismertetése mellett feltétlenül kivánatos az is, hogy gondoskodjunk arról, ismerje meg a magyar ifjúság, a magyar iskolákban tanuló ifjúság, mi van a trianoni békeszerződésben ; (Helyeslés.) hogy ismerje meg, tudja meg az emberiességnek, az igazságnak szent nevében, milyen tragédiát készitettek elő a mi számunkra kultur Európának kultur vezető nemzetei. (Igaz ! Ugy van ! Egy hang half elől : Kidturvarjai !) Ëpen azért a következő indítványt terjesztem elő. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »Utasitsa a Nemzetgyűlés a közoktatásügyi kormányzatot arra, 1. gondoskodjék a világháborúnak a magyar csapattesteket és országunkat érintő eseményeinek az elemi és középfokú iskolák kereteiben való megismertetéséről. 2. Gondoskodjék a trianoni békének lényeges, országunk jövő sorsát megszabó tételeinek az elemi és középfokú iskolákban való rendszeres, a hivatalos tantervbe beillesztett tanításáról.« (Elénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Amikor én arra kérem t. képviselőtársaimat, elsősorban a mélyen t. kultuszminister urat, hogy ezt az indítványomat méltóztassék elfogadni, engedjék meg á&t is, hogy feltétlen bizalmam kifejezését nyilvánítsam itt az igen t. kultuszminister ur kulturmunkásságával szemben. (Élénk éljenzés.) Az igen t. minister ur a magyar iskolák sorsát és működését nemcsak mint politikus ismeri, hanem ismerte már előbb is, hiszen a magyar iskolák munkásaihoz tartozik ő is. Nagyon jól tudja, hogy a magyar oktatásügynek hol vannak a nagy bajai, hol vannak azok a hiányok, amelyek miatt oktatásügyünk szenved. Nagyon jól tudja, hogy különösen elemi iskolai oktatásunknak olyan fogyatkozásaik vannak, amelyek következtében nagy magyar százezres tömegek lent maradtak a sötétségben s aminek következménye az, hogy Magyarországon 54% az analfabéták száma. így tudva azt, hogy a kultuszminister ur mint kiváló egykori iskolamunkás, akinek egyébként is nagy NEMZETGYŰLÉST NAPLŐ. 1920—1921. — X. KÖTET. kvalitásai vannak és akinek égő szeretete van az ő magyar fajtája iránt, tudva azt, hogy az ő pozíciójában mindent el fog követni, hogy ezek a hiányok megszüntettessenek és a magyar kultúra felvirágoztassék : a kultusztárcára vonatkozó költségvetést részleteiben is elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács MiklÓS jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. Nemzetgyűlés! Egy jeles pedagógus azt mondotta : a világháború a világtörténelem mesgyéje. Tényleg a világháború, melynek utolsó hullámai talán még le sem csendesültek, egy nagy fordulópontot jelent a világtörténelemben. Hasonló ahhoz a fordulóponthoz, amelyet valamikor a renaissance, azután később a francia forradalom jelentett. A világtörténelem eseményei ugyan sorozatos összefüggésben vannak egymással, de vannak idők, amidőn rohamosabban törtetnek előre a fejlődés tüneményei. És ezzel az átmenettel számolnia kell mindenesetre a nevelésügynek is, mert a nevelés tulaj donképen egy hid, a múlt és a jövő között, a nevelés az, amely a jövő generációt egybekapcsolja a jelen és a múlt generációival, azért valamint minden hidnak két hidfője van és csak ugy alkalmas arra, hogy egyik partot a másikkal összekösse, ugy a nevelésnek is e két hidfővel kell birnia, az egyik a múltnak, a nemzet hagyományai, a másik pedig a jövő problémái. Ha a nevelésügy egyedül csak a múlt hagyományaira szorítkozik, akkor nem fog életképes, nem fog a gyakarlati élet számára való jövő generációt nevelni, előkészíteni ; (Igaz ! Ügy van I) ha pedig elvonatkozik a múlttól, a nemzeti hagyományoktól, akkor a levegőbe épit és akkor szintén nem fog kellő átmenetet alapitani a jövő nemzeti fejlődéshez. (Igaz 1 Ugy van !) És azért, t. Nemzetgyűlés, midőn mi ezen nagy átalakulás korszakában vagyunk, feltétlenül szükség van arra is, hogy a nevelésügyet uj mederbe hozzuk, nevezetesen abba a mederbe, amelyet már a múlt század végén és a jelen század elején neves pedagógusok előre láttak, midőn konstatálták azt, hogy a modern oktatási rendszer — mert nem is merem annyira nevelési rendszernek nevezni, hanem inkább csak oktatási rendszernek — üogy ez az oktatási rendszer nem felel meg az idő követelményeinek, mert tulajdonképen csak arra szoritkozik, hogy ismereteket tömjön a gyermeknek fejébe, agyába, az agyat úgyszólván túlterheli az alacsony, közép és legfelsőbb fokon is . . . Usetty Ferenc : A sziv pedig üres marad ! Giesswein Sándor: És emellet nem helyez súlyt a jellemnek, az erkölcsnek kiképzésére. (Ugy van! Ugy van!) Ezt a múlt évtizedben konstatálta egy különben radikális hirü francia pedagógus, Séraii szenátor az 1912-ben Londonban tartott »Moral Instruction« kongresszuson, az erkölcsi oktatás és 73