Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án } szerdán. 571 nem tették le, annak oka az átiratban közölt feltételek elfogadhatatlansága. Mert ha a felvidéki református papság ezeket a feltételeket elfogadná, akkor soha, de soha nem kerülné el a hazaárulás vádját. A Szlovenszkó teljhatalmú ministerének első feltétele a következő (olvassa) : »Teljes egyenlőséget és viszonosságot a többi egyházakkal és tisztán az egyházi élet területén mindazokat az autonóm jogokat, amelyek számára a volt magyar királyság alatt országos törvényekben biztosítva voltak.« Szlovenszkó teljhatalmú ministere is biztosítani kívánja ezt a református egyetemes egyháznak. Ez a feltétel igen szépen hangzik és dicséretes törekvésnek látszik első tekintetre, de keserűen fogunk csalódni, ha a többi feltételeket fogjuk látni és olvasni. Második feltétele Szlovenszkó teljhatalmú ministerének a következő (olvassa) : »Biztosit teljes vallás- és kulturszabadsá got azzal a hozzáadással, hogy a szlovenszkói református egyház tiszáninneni kerületében megszervezendő a szlovák esperesség és abban, valamint esetleg más esperességekben is, ahol ennek szüksége mutatkozik, mindenrendü istentisztelet a tiszta ' szlovák egyházakban tisztán szlovák nyelven végeztessék, A vegyes szlovák-magyar gyülekezetekben csak olyan lelkészek bocsáthatók választás alá, akik teljesen birják a szlovák és a magyar nyelvet s ezekben a gyülekezetekben ugy a szlovák, mint a magyar hivek számára külön-külön rendes vasárnapi és ünnepi istentiszteletek tartandók, mindkét nyelven évenként oly számban, amely a hivek lélekszámarányának megfelel. A kauzális funkciókat azonban végezze a lelkész minden hivénél és családjánál annak anyanyelvén.« (Felkiáltások jobbfelöl : Magyarul !) Tudnunk kell, hogy a magyarhoni református egyház tiszta magyar hivekből áll. Ezért nevezik a kálvinista egyházakat magyar egyházaknak is. Zemplén megyében van 4—5 gyülekezetünk, amelynek hi vei között vannak tót anyanyelvűek is, ezek mind kitűnő magyarok, lelkészeik mindig Sárospatakról kerültek ki. Magyar fiuk, tótul egy szót sem tudnak, minden lelkészi szolgálatot magyar nyelven végeznek, iskoláikban magyarul tanitanak. Ezeknek akar a cseh állam szlovák esperességet felállíttatni ; sőt ezzel nem elégszik meg, hanem követeli, a beigért teljes vallás- és kulturszabadság megcsúfolására, hogy vegyes szláv és magyar gyülekezetekben csak olyan lelkészek bocsátandók választás alá, akik teljesen birják a szlovák és a magyar nyelvet. Itt már erősen kilóg a lóláb, a ravasz szláv politika. Minthogy ilyen református pap az egész felvidéken nincsen egyetlenegy sem, nyilvánvaló tehát a tendencia : pap nélkül hagyni a gyülekezetet, hogy beteljesüljön az a bibliai intelem : »Verd meg a pásztort és elszéled a nyáj !« (Ugy van!) Biztosítja továbbá Szlovenszkó telj hatalmú ministere az »autonóm egyházi törvényhozást, amelynél azonban érintetlenül marad a legfőbb felügyeleti jog, a jus supremae inspectionis«. Hogy mit jelent ez ott, ahol azt elfogult, elvakult hatalom kezeli, nem kell sokáig magyarázgatnom. A legkisebb ok elegendő a csendőri hatalom beavatkozására, a fenntartott jog alkalmazására. Ebből azt hiszem, a felvidéki protestáns, illetőleg református testvéreink egyáltalában nem kérnek. Biztosit Szlovenszkó teljhatalmú ministere »szabad lelkészválasztást a világi törvények korlátain belül«. (Mozgás.) A világi törvények korlátain belül szabad lelkészválasztást nem ismerek, az nem lehet más, mint fából csinált vaskarika. (Egy hang jobbfelöl : Gyönyörű szabadság !) A cseh világi törvények nem a magyar egyházak érdekét és nem a magyar református lelkészek jogainak megvédését célozza. Ezeknek a törvényeknek alkalmazása mellett kevesen fognak bekerülni a református egyházak lelkészi állásába a jó magyarok közül a »világi törvények korlátai« mellett. Biztosit] a továbbá Szlovenszkó teljhatalmú ministere a református lelkészképzést a következő módon (olvassa) : »Ami a református teológiai ifjúság nevelését és tanulmányait illeti, a teljhatalmú minister ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, melyet 1920 december 19-én keltezett s Czinke István urnák, a rimavska-sobotai püspöki hivatal adminisztrátorának küldött leiratának a) pontja alatt kifejezett, nevezetesen ahhoz az álláspontjához, hogy : a cseh-szlovák köztársaságban csak az lehet a református egyház lelkészévé, aki annak területén elvégezte a 8 gimnáziumi osztályt az érettségivel, elvégezte Szlovenszkóban a teológiai akadémia 8 szemeszterét, letette az előirt vizsgákat s az illetékes püspök által lelkésszé avattatott fel. E célra fog szolgálni a slovenskoi ág. hitvallású ev. egyházzal közös teológiai akadémia, később egyetemi fakultás.« Patacsi Dénes: Gyalázat, magyarpusztitás ! Birtha József : Ez a legveszedelmesebb pontja Szlovenszkó teljhatalmú ministère átiratának. Ebből nyilvánvaló a pánszláv politikának az a tendenciája, hogy csehekké, tótokká tegye a felvidéki magyarság jövendő generációját. (Felkiáltások : Gyalázat !) Az ezeresztendős együttélésben nemhogy nem törekedett erre a magyar állam, de nyelvében és hitében szabadon élhetett minden nemzetiség, igy a mi tót testvéreink is, ebben az országban. És mégis mi lettünk a világ szemében az elnyomók, íme, a cseh állam nyíltan állította fel a követelést az elnyomás első esztendejében. Bejelenti törekvését a világhatalmaknak, negligálja a békeszerződés pontjait, amelyek biztosítják a nemzeti kisebbségek nyelvi és vallási szabadságát, nem akar mást látni a Felvidéken, mint tót egyházat, még a magyar kálvinista egyházak helyén is. Öriási veszedelem, lenyűgöző perspektíva ez, t. Nemzetgyűlés, a magyarságra. Ifjaink arra lesznek kényszerítve, hogy a lutheránus közös teológián képezzék ki magukat, (Felkiáltások a középen : Ez lehetetlenség !) azon a 72*
