Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi jumus hó 8-án, szerdán. 559 a bizottságok megalakítására és arra, hogy a vármegyei közigazgatási bizottságok jelöljék ki a községeket. Erre voltak vármegyék, amelyek csak egy néhány községet jelöltek ki, de volt vármegye, — nem is egy — amely egyenesen kijelentette, hogy nála nincs szükség ilyen mezőgazdasági bizottságokra és nem jelölt ki egy községet sem, ugy hogy többszörösen is rá kellett írnom egyes vármegyékre, követelve, hogy a törvény értelmében járjanak el. Még akkor is eleinte csak néhány községet akartak kijelölni és csak nagynehezen tudtam őket arra szorítani, hogy többet jelöljenek. Ennek következtében a helyzet az, hogy van vármegye, amely majdnem minden nagyobb községet, minden körjegyzőséget kijelölt és van olyan vármegye, ahol a fele község sincs kijelölve. A választások a kijelölt községekben megejtettek, a vármegyei bizottság is meg van választva és a vármegyei bizottság választja azután a kamarát. A dolgot ezután mindenesetre meg fogom sürgetni, de ha késés van, ennek az az oka, hogy a közigazgatási bizottság sok helyen nem látta szükségesnek a mezőgazdasági bizottságok alakítását. Ez az egyik ok. A másik pedig a törvény hibája. Kuna P. András : Ugy félnek a szegény paraszttól! (Egy hang jobb/elöl! Azért hell a közigazgatási reform !) Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister : T. Nemzetgyűlés î Henzer István t. képviselőtársam a lótenyésztést hozta elő. Erről sokat lehetne beszélni. A lótenyésztésnél a régi rendszer az volt, hogy lehetőleg katonai célra alkalmas lovakat tenyésszenek. Sok ok szólt amellett is, hogy a régi fajta magyar ló kitartóbb minden más fajta lónál, tehát annak a tenyésztésből való kiszorítása nem volna tanácsos. Viszont más oldalról Magyarország nyugati részén, a Muraközben megindult a hidegvérű nehézfajta lovak tenyésztése. Ennek a nehézfajta lótenyésztésnek jövedelmezősége igen sokkal felülmúlta és ma is felülhaladja a magyar lótenyésztést, ugy, hogy amikor áz államhatalom vissza akarta szorítani ennek a hidegvérű tenyésztésnek terjesztését, amit ma is bizonyos mértékig gyakorol, — tudom tapasztalatból, én, aki somogyi vagyok, hogy a Muraközből indult ki ez a hidegvérű lótenyésztés, — nem engedték meg sokáig, hogy nálunk is ilyen mének szereztessenek be ós a tenyésztés meginduljon. Megakasztani azonban nem lehetett, mert a gazdák elmentek a Muraközbe, százával megvették és nevelték fel a csikót, és igy a lóanyag átjött. Akkor is azt mondtam, •— s bár itt vagyok, de ezt a célt nem tudtam elérni — hogy melyik fajta lovat tenyésszék nagyobb mennyiségben, melyik fajtának a tenyésztése előnyösebb az országra; ennek csak egy módja van, az, hogy jövedelmezőbb legyen a tenyésztése, inint a másiké, mert ráerőszakolni a gazdára olyanfajta tenyészetet, amelyről világosan meg van győződve, hogy nem, hoz neki annyit, mint a másik, lehetetlenség. Epen igy voltunk eddig a hidegvérű lótenyésztéssel. Tudom tapasztalatból, még a háború előtti, de a háború alatti években is, hogy annak féléves csikóját drágábban lehet eladni, mint a katonalónak nevelt csikót három éves korában. Sokkal nagyobb összeget kap érte a gazda. A hidegvérű tenyészet igy nyugatról kelet felé és északnak terjed. Még ma is igyekszik a földmivelési ministerium lótenyésztési osztálya ennek gátat vetni, folyik is a küzdelem Tolnamegyében, Pestmegyében és másfelé, ahol a gazdák beszerzik az ilyen tenyészállatokat, de fedeztetésük nincs megengedve, ugy hogy ,ezen a téren tényleg sok tennivaló van hátra. En nem abban látom a helyes utat, hogy gátat vessünk ennek és megtiltsuk, hanem alkalmat kell adni arra, hogy jövedelmezőbb legyen a másik, s akkor azt tenyésztik. Hogy a lóvásárlásokat, csikóvásárlásokat szakértő végezze, ezeknek szakértelmét nem engedem kétségbe vonni, mert akik a lótenyésztési osztályból kimennek és lóvétellel vannak megbízva, azok mind elsőrangú szakértők. Szabó István (sokorópátkai) : A háborúban sokszor borbély volt a szakértő. Szabó István (nagyatádi) : Ami a háborúban történt, azért nem vagyok felelős, csak ami most a minister

iumb

an történik. Lehet, hogy a bizottság sok helyen beleesik a régi hibába vagy szokásba, hogy egyes nagyobb gazdáktól veszi össze a lovat, ezt a panaszt hallom ma is. A panaszt meg fogom vizsgálni. A régi indoka ennek, amint hallottam, az volt, hogy a kisgazdák a csikókat előbb fogják be és nem hajtják ugy legelőre, mint a nagyobb gazdák és ezért nem oly tisztavérüek ezek a lovak, amilyeneket ők keresnek, mert megállapítják a, vér eredetét jobbról is, balról is, hetediziglen. Általában, t. képviselőtársam, nagyon nehéz összeegyeztetni a kisgazdák felfogását a lótenyésztést vezetőknek felfogásával, akik kísérleteket végeznek az állami csikótelepeken hosszú esztendőkön át, hogy kipróbálják a keresztezéseknek különböző fajtáját és megállapítják, hogy melyik fajta hány éves koráig birja a terhet, melyik erősebb, melyik gyengébb és melyik ellenállóbb a betegségekkel szemben. Az ilyen megállapodáshoz azután ragaszkodnak és azt a fajtát igyekeznek tovább tenyészteni, — ami nagyon helyes is — amelyik jobban megfelel. A kisgazda, akinek nincs módja ezeket meglátni és átgondolni, esetleg nem ismeri el ennek helyességét. Ebben a tekintetben azonban bizonyos mértékig a szakértők tapasztalatait figyelembe kell venni. (Ugy van! jobbfelől.) Ugyanerről a tárgyról beszélt hosszasabban és nagyon szakszerűen Magyar Kázmér t. kép-