Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

560 À Nemzetgyűlés 204. ülése. 19Û3, évi június hó 8-án, szerdán. viselőtársam. Ö kifogásolta itt a csikótelepeknél ezt a szétválasztást, ha jól értettem. Erról lehet sokat beszélni, — őszintén mondom, magam is foglalkozom vele, csak az a baj, hogy kevés időm van rá, — mert az, hogy a csikótelepet katonailag kezelik, a gazdaságot pedig a földmivelésügyi ministerium polgári gazdatisztjei kezelik, nem valami egészséges dolog, magam is meggyőződtem erről, — és azt hiszem, sokkal olcsóbban lehetne kezelni egy kézben. De a mai időben nem tudok rá javaslatot tenni, olyan kevés ideig vagyunk ebben a stádiumban, hogy ennek a megváltoztatása — miután katonai oldalról igen nagy nehézségekbe ütközik — nem megy olyan könnyen ; de foglalkozzunk ezzel az üggyel. Foglalkozunk azzal is, hogy az ott alkalmazott katonai létszámot lecsökkentsük. Ezelőtt az ott alkalmazott katonai legénység katonai fizetést kapott, és tudjuk, hogy a katonai legénységi zsold elég kevés volt. Ezt az állapotot most már nem tarthatjuk meg, mert a katonai létszámot le kell szállítani és katonák helyett polgári alkalmazottakat kell tartani, ezek pedig többe kerülnek. Ezért csak olyan számú személyzetet kell alkalmaznunk, amennyire feltétlenül szükség van. Tehát e tekintetben is létszámcsökkentés fog beállani. Arról a kérdésről is lehet beszélni, hogy a költségeket átalányösszegben kapják-e, hogy aztán ugy használhassák ki a gazdasági konjukturákat, amint az a legelőnyösebb. Kijelentem a t. képviselőtársamnak, hogy nekem, akinek még kevés időm volt a földmivelésügyi ministerium minden szakmájával foglalkozni, be kell ismernem azt, hogy egy olyan nagy ministeriumban, mint amilyen a földmivelésügyi ministerium — amelyben annyi főosztály van, birtok, szőlészet, kertészet, annyi mintagazdaság, stb. — arra, hogy egy minister minden osztályba belenézhessen és teljesen mindent a kezében tarthasson, nagyon sok idő kellene. A minister tehát rá van utalva az osztálvezetők szakképzettségére és tehetségére, muszáj rájuk bizni az ügyeket. En tehát ezt a szakszerű beszédet, amelyet t. képviselőtársam mondott, át fogom adni az illető osztálynak, hogy tanulmányozza át és tegyen nekem jelentést arról, mit füz hozzá és mi a véleménye róla, hogy azt, ami megvalósítható, igyekezzünk is megvalósítani. (Élénk helyeslés.) T. képviselőtársam a komlótermelésről is tetszet beszélni. Igen, Bácskát ismertem, mint a komlótermelés hazáját, ott nemcsak nagy gazdák, — egyszer volt szerencsém látni — hanem a kisgazdák is szerte-szét félbehagyták a búzatermelést, felállították a komlókerteket, és ezek most elvesztek. Nagyon helyesen jegyezte meg a képviselő ur, hogy a komlótermeléssel inkább a nagyobb gazdaságoknak kellene kísérletezni, természetesen mindenki elismeri, hogy legalább a hazai szükségletünket meg kellene termelnünk nekünk, akiknek földünk van, mint a hogy egy jó gazdának, akinek földje van, mindent meg kell termelnie, ami a háztartásához szükséges. Az állam érdeke is az, hogy minden szükséges dolog megtermeltessék. De még nem foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel ugy, amint azok megérdemelnék, mert eddig azzal foglalkoztunk, hogy kenyeret tudjunk termelni és kenyeret tudjunk adni Magyarországon (Ugy van! jobbfelöl.) és még ezekre a mellékes terményekre nem fektethettünk elég súlyt. De ha — amint hiszem — a mostani termésünkkel és a szabadforgalommal lesz Magyarországon kenyér és a kormányzatnak nem kell időt tölteni azzal a gonddal, hogy mit eszik a lakosság, mert lesz gabona, — akkor áttérhetünk ezeknek a felkarolására is. (Helyeslés.) Plósz István t. képviselőtársam a kisgazdák tanulmányútját emiitette fel. Nagyon helyes eszme. Én már foglalkoztam ezzel a múlt télen. De bármennyire hangoztatta t. képviselőtársam azt, hogy itt a pénzügyministert rá kell szorítani, hogy ne fukarkodjék, mégis épugy mint az apaállatok beszerzésénél jeleztem, a valutáris különbségek olyanok voltak és ma is olyanok, hogy ilyen tanulmányutakat a tavasszal, amikor még inkább kellett volna, megtenni lehetetlenség volt és épugy lehetetlen ma, vagy a télen. A valutáris különbségek olyanok, hogy ha Svájcba, Dániába vagy Hollandiába kimennénk tanulmányútra, annak költségeit még az állam sem képes megfizetni. Egypár szarvasmarha-kivitelnél tapasztaltak, hogy a kiküldöttek, akik az üzletet lebonyolították, mennyibe kerültek az államnak akkor, amikor frankban kellett megfizetni ott az ő ellátásukat. Ez tehát anyagilag lehetetlen. De az eszme maga nagyon helyes és amikor normális idők fognak bekövetkezni és a pénzünk és az idegen pénz között már az a nagy különbség nem lesz, nagyon természetes, hogy megvalósítjuk. Mert ígérik nekünk Bajorországból, Svájcból, Hollandiából, hogy hoznak ide gazdákat; jártak is nálunk jobb gazdák, gazdagabb emberek a magyar gazdasági élet tanulmányozása végett és azért, hogy velünk lehetőleg gazdasági összeköttetést létesítsenek, tehát mi ezt a legnagyobb mértékben igyekezünk felkarolni; és ennek a természetes következménye az kell hogy legyen, hogy Magyarországból is elmenjenek a gazdák azok gazdálkodását megnézni (Ugy van! jobb felől!) és miután Magyarországon hova-tovább mégis csak a kisebb gazdaságokra esik a fősúly, a kisebb gazdák pedig nincsenek abban a helyzetben, hogy saját költségükön járjanak oda, ha az állam kiküldetéseket fog eszközölni, mindenesetre kisgazdákat küldünk oda egypár képzettebb gazda vezetése mellett. Amit a nemesitett vetőmagról tetszett mondani, azt a dolgot ismerem. Intézkedés van arra, hogy az illető vagy megfizeti azt az össze-