Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. 557 tására a földmivelésügyi ministeriumnak mindenesetre törekednie kell. Általában ami az iskolákat illeti, egyes alföldi városokban, a gazdag városokban, ahol gimnáziumok vagy más iskolák is vannak, ott már gyakorlatban van, bogy a jobbmódu kisgazdák fiai végeznek négy gazdasági iskolát, négy gimnáziumot is, vagy többet is, mert megfelelő vagyonuk van hozzá és azzal visszamennek a gazdasági életbe, és azután tovább gazdálkodnak. Ez a legegészségesebb folyamat. (Helyeslés.) Ezt kell lehetőleg fejleszteni másutt is, és azért nagyon helyesen jegyezte meg gróf Széchenyi képviselő ur is, hogy azért létesíteni iskolákat, hogy az a fiu elszaladjon az ekeszarva mellől és olyan társaságba kerüljön, amelynek magasabbra törő ambíciói vannak és bizonyos urhatnámság ragadjon rá arra a fiatal emberre, hogy szégyelje a kapát-kaszát kezébe venni, és elmenjen inkább a világon bárhová bárminek: ilyen iskolákra nincs szükség, (Helyeslés.) hanem olyanokat kell felállítani és ugy berendezni, hogy ott mást mint gyakorlati gazdaságot ne tanuljon az egyéb szükséges ismereteken kivül. Általában lehetne erről még többet is beszélni. Pekár Gyula: A népfőiskolákat is meg kellene csinálni! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Senki sem zárkózhatik el annak igazságától, hogy minden ország kulturális életének fokmérője az, hogy milyen és mennyi főiskolája van. Mikor Nagy-Magyarország egyetemeit is igyekszünk elhelyezni itt a Kis-Magyarországon, ez mindenesetre művelődési szempontból, kulturális szempontból nagyon helyes, azonban el kell ismernünk, hogy ez az ország abban a helyzetben van, hogy a képzett intelligenciának feleslegével rendelkezik. Szerencsétlen magyar testvéreinket az elszakított részekről hazaüldözik, ide kerülnek hozzánk és e tekintetben a jövő gazdasági és politikai életének egyik igen nagy problémája lesz ezeknek az elhelyezése. Igen nagy problémája lesz, mert a megszükitett Magyarországon sokkal több aránylag az intelligenciának az a része, amely a hivatalokra, az állami és egyéb hivatalokra van utalva, s hogy ezeket hogyan tudjuk majd elhelyezni és olyan módon fizetni, ami az ő képzettségüknek és társadalmi állásuknak megfelel, az ma még igazán beláthatatlan. Ma fiatal nemzedékünk is a megszállott részekről inkább iparkodik az anyaországba. Emberi szempontból nagyon természetes és érthető ez. Látjuk továbbá, hogy főiskoláink sokkal inkább tömve vannak, mint régebben, a fiatal nemzedék sokkal nagyobb számban igyekszik a felsőbb tanulmányokat elvégezni, mint ezelőtt. Nagyon helyes dolog, ha a nemzet műveltebb lesz. Azonban ezeket a főiskolákat is arra kellene irányítani, hogy inkább a gazdasági életre neveljék fiatalságunkat és ne a hivatalnoki pályára. (Élénk helyeslés.) Nem én vagyok hiyatva arra, hogy ennek a módszerét tanácsoljam, vannak itt ehhez értő emberek; de azt tartom, hogy ezeket a főiskolákat is igy kellene átszervezni, hogy a fiatalság a magasabb iskolákon elsajátított szellemi tudást tudja a gazdasági életben is értékesíteni, mert a jövő, ugy látszik, ugy alakul ki, hogy a megszükitett Magyarországon a népesség legnagyobb részének mégis a gazdasági tevékenységből kell majd megélni, ott kell keresnie a maga megélhetését, tehát nekünk a főiskolai oktatásban is ezt kell szem előtt tartanunk. (Elénk helyeslés.) Mi a földmivelésügyi ministeriumban és a kisgazdák körében mindenesetre igyekszünk arra, hogy a földmivesiskolákat ugy formáljuk át, hogy az egyszerűbb, kevesebb vagyonnal birő kisgazdák fiai is ott kiképzést nyerjenek, mert erre a gazdasági életben óriási szükség van. (Igaz ! Ugy van !) Nem azért nem megy a kisgazda gyermeke iskolába, mert nem akarna, vagy mert nem tudná, nem hinné el, hogy arra a képzettségre a fiúnak szüksége van, hanem azért, mert ehhez nincs módja. Először is az iskola messze van. Másodszor azok a 10—15—20 holdas kisgazdacsaládok rá vannak szorulva arra, hogy ha a fiu annyira felnő, hogy már munkaképes, akkor a munkaerejét igénybevegyék a maguk gazdaságában. Az ilyen kisgazdaság a mostani bérek mellett képtelen arra. hogy cselédet tartson. Az iskolákat tehát ugy kell átalakítani, hogy azok lehetőleg közel legyenek a községekhez, sőt lehetőleg minden községben legyen egy ilyen iskola. A felszólaló képviselő ur is emiitette, hogy az ismétlőiskolákat gazdasági ismótlőiskolákká kellene átalakítanunk. Emellett helyesnek tartaná, ha az iskolák mellé a földreform végrehajtása során valami földterületet is adnánk, hogy ott a gyakorlati oktatásról is lehessen gondoskodni. (Elénk helyeslés.) A leghelyesebb tehát nézetem szerint az volna, ha minden faluban gazdasági ismétlőiskolát rendezhetnénk be. Ehhez azonban szükséges, hogy tanerőink is erre legyenek nevelve. A gazdasági oktatást tehát be kell vezetni a tanítóképzőkbe és azok mellé is kisgazdaságot kell létesíteni, hogy a növendékek ott a gyakorlati tudást elsajátíthassák. (Helyeslés.) Budaváry László: így is van! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem mindenütt van így. Emellett azt hiszem, hogy mivel a tanítói oklevél elnyerése eddig nem volt hosszú időhöz kötve és egészen fiatal emberek, 20 éves fiatal emberek már rendes állásba kerültek, a tanítók sem látnák kárát, ha az oktatás idejét még egy évvel meghosszabbitanók azért, r hogy a gazdasági ismereteket is elsajátítsák. (Élénk helyeslés.) Ha ezek mellé a gazdasági ismétlőiskolák mellé azután bizonyos kis földterületet tudnánk a földreform végrehajtása során hozzácsatolni, akkor annak a földterületnek a jövedelméből a
