Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

556 A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. Azok a földbirtokosok tehát, akik örökké csak bérbe adták a földjüket, többé nem ujitották meg ilyen értelemben a szerződést az olyan bérlőikkel szemben se, akik tőlük már ősidőktől fogva bérben birták a földet, talán már az apáik is. Most nem újították meg sem készpénzben, sem terményvaluta szerint, hanem felébe adják ki a földet. Sőt még tágabbra is nyilt a földbirtokosok szeme. A feles földeknél szokásos, hogy az a felesség nemcsak a magtermésre terjed ki, hanem némi részben az apró jószágokra is, a csirkéknek felét kapják és igy tovább. De most a földbirtokosok, akik azelőtt — mondom — bérbe adták a földeiket, kiterjesztették a felesrendszert ezekre az aprójószágokra is, sőt nemcsak ezekre, s nemcsak csirkét követelnek százszámra és tojást 3—400 számra egy 30—40—50 holdas birtoktól, hanem hizott kacsákat is több tucatszámra, sőt hizott sertéseket párjával és hármasával. Azelőtt két tipusa volt az Alföldön ami vidékünkön annak,ahogyan egy földbirtokos a bérlővel vagy más földmivelővel a használatra átengedett földre nézve megegyezett : vagy a bérlet, vagy a feles használat. Most hozzájárul egy harmadik, ősi idők óta elhagyott típus : az uzsora. Ilyen uzsora az, hogy kikötnek pl. igásnapszámokat, még pedig jelentékeny számú igásnapszámot. Yan olyan földbirtokos a mi határunkban, akinek van 6—8 helyen is földje 30—60 hold, és mind a nyolc felesétől egyenkint kiköt magának 20—22 igásnapszámot, ami azt jelenti, hogy ő a feleseit megterheli egész éven át az év napjainak felóig terjedő robotnapszámmal. Hordat velük, ide-oda szállíttat velük mindenféle holmit. (Mozgás.) Ezek már ősidőkre visszamenő, a jobbágyidőkre emlékeztető intézkedések. (Igaz ! Ugy van ! Egy hang jobb/elől: Ingyenélés!) T. Nemzetgyűlés! Ezek még egészen uj jelenségek, de nagy veszedelemmel fenyegetik azt a társadalmi osztályt, a földmivelő osztálynak azt a rétegét, amelynek exisztenciája eddig a bérletre volt alapitva. Ilyenek sokan vannak, akiknek nincsen semmiféle földjük, az értékük állatállományban és gazdasági felszerelésben fekszik ; arra képesek, hogy kibéreljenek egy 60—100—150 holdnyi földet, de földbirtokuk nincs. Ezek többek voltak a felesnél, kevesebbek a földbirtokosnál. Ezeknek az exisztenciája most gyökerében van megtámadva. Ezek a családok ősidőtől fogva ebben a gyakorlatban éltek, gyermekeiket is ebben a gyakorlatban nevelték fel, ezeknek a léte azonban most alapjában megrendül. En már egy küldöttséggel is felkértem őexcellentiáját és ő szokott nagy ügyszeretetével és meleg érdeklődésével a legnagyobb jóakaratot tanúsította az ügy iránt, de itt a Nemzetgyűlés előtt is bátorkodom felhívni a figyelmét arra, hogy valamint annak idején a földbirtokosok javára rendeletet bocsátott ki, amely megengedte a szerződésileg kikötött bérek felemelhetését, méltóztassék épugy egy rendeletet kibocsátani arról, hogy ezek a szerződéses kikötések revideálhatok legyenek. Ajánlom ezt a földmivelésügyi minister ur figyelmébe. A földmivelésügyi ministerium költségvetését elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még szólni? (Nem!) Ha senki nem kivan, akkor a földmivelésügyi ministerium költségvetésének általános vitáját bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A t. képviselő urak felszólalására röviden válaszolok. Gróf Széchenyi Yiktor képviselő ur a földmivesiskolák érdekében tartott nagyon átgondolt beszédet, és legnagyobb elismerésemet fejezem ki neki a tekintetben, hogy oly behatóan foglalkozik evvel a kérdéssel, amely, amint ő beállította, kizárólag kisgazdaérdek. Azonban ez iskolák létesítésének ezidőszerint igen sok akadálya van, ugy hogy most leginkább még csak az erre vonatkozó jó tervekkel foglalkozhatunk, amilyenek őnála is oly szépen vannak kidolgozva, azonban azok gyakorlati megvalósítása bizony még idő kérdése. Ami a földmivesiskolákat illeti, teljesen igaza van Széchenyi Yiktor gróf urnák abban, hogy ezek az iskolák minden célt szolgáltak, de nem szolgálták a kisgazdaosztály képesítését, kiművelését. Az uradalmaknak, amint ő maga is beismeri, igyekeztek nevelni gazdákat, botos ispánokat, de még ezt a célt sem érték el, mert sok esetben az onnan kikerült növendékek nagyobb állásokra pályáztak, mint az eredetileg gondolva volt. , Ám legtöbb esetben elhelyezésre nem találnak, mert az uradalmak sok helyen szivesebben alkalmaznak az uradalom kebelében felnőtt cselédfiukból saját maguk által kiképzett hajdúkat, gazdákat, mint az iskolákból kikerültekből. Nem felelnek meg tehát a célnak ezek az iskolák, de hogy átalakítsuk olyan iskolákká, amelyek a kisgazdák fiait képzik, kik tovább is mint kisgazdák működjenek, ez az eszme nagyon helyes. De mivel eddig ilyen iskolánk még kevés van, ha erre rátérünk, akkor ezeket az iskolákat nagyobb mértékben szaporítani kell, és az iskolákat is másképen kell beállítani, a tanidőt is másképen kell szabályozni, mert csak a jobbmódu kisgazdák fiai mehetnek el az ilyen iskolákba, akiknek módjukban van ott időt eltölteni, és akik a költségeket is viselhetik, amely evvel az iskolával jár. Amit ezeknél az iskoláknál már megvalósítottak, hogy téli tanfolyamot nyitottak, hogy pár hónapos kurzusra mehetett oda bárki, és elméletileg megtanulták és a gyakorlati életben megmutatták neki az eredményeket, amelyeket az iskola tudott produkálni, ez nagyon helyes és ennek megvalósi-