Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

A Nemzetgyűlés 2űí. ulêi-e 1921. évi június hó 8-án, szerdám. 551 hogy mentül több jó lovat visznek ki Magyarországból, annál több jó ló marad Magyarországban, mert a jó ló tenyésztése a zabosság kérdése Magyarországon. Hogy mennyi jövedelmet szolgáltassanak be a ménesbirtokok, ez attól függ, bogy mennyi kiadást fordít a Nemzetgyűlés a ménesbirtokok kezelésére és fejlesztésére. Mert a mostani számadás mellett, amikor bruttó számadási rendszert, kamarális számadási rendszert kénytelen a ménesbirtokok kezeló'sége követni, tiszta lehetetlenség, — a legjobb gazdálkodás és bizonyos fokik szerencsés értékesítés mellett is — hogy megközelítőleg is olyan jövedelmet mutassanak fel, mint amilyenre máskülönben képesek volnának. Mert minden egyes ezer koronát csak arra a célra szabad fordítani, amire előirányozva van. Gaal Gaszton : Szent bürokratizmus ! Magyar Kázmér: Nem tudják a konjunktúrát kihasználni, sem a termelés, sem az értékesítés tekintetében. Ha tehát igazsága van az igen tisztelt közgazdasági felszólaló képviselőtársamnak abban, hogy nem elégséges a ménesbirtokok jövedelmezősége, szögezzük le mi is azt a tényt, hogy igazsága van, hogy nem jövedelmeznek elegendőt. Akarjuk, hogy jövedelmezzenek, igenis, akarnunk kell; de ehhez szükséges, hogy adjuk meg részükre a szükséges kiadási tételeket, nem félévi, vagy negyedévi budgetrészletekben, hanem feltétlenül kerek összegben, amely felett ők szabadon rendelkeznek, kihasználván a konjunktúrát a termelés és az órtékesités tekintetében egyaránt. Ez volt főcélja felszólalásomnak, hogy ezt ajánljam az igen t. minister ur kegyes figyelmébe. Azt hiszem, hogy talán nyitott ajtót is zörgetek, mert ő annyira közel áll a magyar érzéshez és tisztában van a dologgal. Szilágyi Lajos : Őnála nyitott az ajtó, Hegedüsnél zárt lesz az ajtó ! Magyar Kázmér: Ezek a ménesbirtokok hivatva vannak arra, hogy folytassák már most azt, amit az öreg Kozma idejében megkezdték. Ha már a 80-as években füstölő kéményeket láttunk a ménesbirtokokon, akkor nemcsak szeszgyárakat és cukorgyárakat szeretnék látni ott füstölögve, hanem a malmok nagyobb mennyiségét is, szeretnék ott tésztagyárakat, húsfeldolgozó-, bőripari gyárakat stb. látni, hogy onnan a ménesintézetek gazdaságából egy falatnyi nyerstermény ki ne menjen, hanem igenis, menjen ki feldolgozás mellett, menjen ki az ország munkásainak ottlevő foglalkoztatása mellett, menjen ki akkép, hogy a konjunkturális hasznot a ménesintézetek utján a magyar állam, a magyar közönség élvezze. Ezzel az eljárással belekapcsolódhatnának a ménesintézetek [Magyarország közélelmezésének egyes nevezetes ágazataiba, belekapcsolódhatnának a tisztviselői ellátási csoportok intenzív kiszolgálásába, stb. Gaal Gaszton: Munkát is lehetne ott sok embernek adni. Magyar Kázmér: Mezőhegyesen 30.000 holdon micsoda munkástelepitések történhetnének. Gaal Gaszton: 46.000 katasztrális hold! Magyar Kázmér: 30.000 és egynéhány katasztrális hold ! Gaal Gaszton : 33.000 katasztrális hold volt 1891-ben. Magyar Kázmér : A ménesintézetek emez indusztrializálódásával kapcsolatban bátor volnék egy kérdést felvetni, egy termelési ágat, amelyre — nem lehetvén, fájdalom, végig jelen a földmivelésügyi tárca tárgyalásánál — nem tudom, kiterjeszkedtek-e már mások, nevezetesen a hazai komlótermesztés felkarolásának kérdésére? Méltóztatik tudni, hogy 1914-ben Magyarországon nem kevesebb, mint 4000 katasztrális hold komlókertünk volt és ma van 8 komlóskertünk 40—50 katasztrális hold kiterjedéssel, ami csak századrésze az azelőtti területnek. Működik 14 sörgyár Magyarországon, amelynek komlószükségletét Csehországból kénytelen az állam beszerezni. A mostani kampányban 40 millió erős koronát volt kénytelen Magyarország a komlóért kifizetni. Ha a most működő 14 sörgyár a működését folytatja ezután is, — aminthogy valószínű és reméljük, hogy folytatni fogja — nem Magyarország volna-e hivatva arra, hogy a komlóval épugy ellássa, mint ahogy árpával ellátja a sörgyárakat, azzal az árpával, amely épen a bajor sört is olyan híressé teszi. A magyar árpa a magyar komlóval társulva épugy megadná azt a sörminőséget, amelyhez talán csak a bajor sör fogható. Ha mi ezt a tizennégy sörgyárat el akarjuk látni komlóval, a hozzáértők számítása szerint 200 katasztrális hold komlókertre volna szükség. Most ugy vagyunk, hogy lerongyolódott a 40—50 katasztrális hold komlótermésünk is, úgyhogy körülbelül újra kellene kezdeni. Azt már a földmivelésügyi minister ur bölcs mérlegelésére bizom, hogy a ménesbirtokokat, mint ilyeneket és általában a kincstári birtokokat méltóztatik-e alkalmasoknak találni arra, hogy talán ezeknek a létesítendő kétszáz katasztrális holdnyi komlótelepeknek legyenek pepinériái a komlótövek előállítása, azoknak szolgáltatása dolgában s egyelőre talán a minesbirtokok, az intelligenciában, hozzáértésben, szorgalomban, nagy ügybuzgóságban kiváló tisztviselőkkel, munkásokkal és alkalmazottakkal rendelkező intézetek talán hivatva volnának arra, hogy addig is, mig a magánvállalkozás meg nem fogja a végét ennek a komlótermesztésnek, talán az állami birtokokon lehetne nagyobb arányban is a komlóüggyel, a komló kiterjesztésével kísérletet tenni. Itt tisztelettel és örömmel kell megállapítanom, hogy bár egy hold komló telepítési költsége 80.000 korona, tehát nem csekélység, máris vannak gazdaságok, amelyek az idén megkezdik a komlókert berendezését. Ezek között vezet a kalocsai érsekség, — ezt dicsérettel kell