Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

552 A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. kiemelnem — a csanádi püspökség Makón, a Zichy grófok Fehér megyében hozzáfogtak már. Ha mágnásaink, nagybirtokosaink a példát követve csak 3—4 holddal nekibuzdulnának, akkor, azt hiszem, az államnak nagyobb megterheltetése és berendezése nélkül ezt a 200 holdat ez a csonka Magyarország is ki tudná termelni. A kisgazdát nem merem rá megkérni. Ez egy kicsit fogas kérdés, mert azt mondja a kisgazda, hátha nem sikerül, hátha nem vállalja az állam vagy a sörgyár, bár itten meg lehetne nyugtatni őket azzal, hogy vámtételt állithatunk fel Csehországgal szemben, és ha nem hozzuk be onnan a komlót, akkor biztositva van a magyar komlónak tökéletes és kitűnő értékesitése. Nagy tisztelettel felhivom a minister ur becses figyelmét arra, hogy ezzel a komlóügy gyei behatóan foglalkozni méltóztassék és bátor vagyok felkérni arra is, — nem tudom, a szakemberek mit szólnak hozzá, — hogy a mai szorultságban, a mostani szegény körülmények között nem volna-e indokolt kisérletet tenni a vadkomlóval. Hiszen kísérleti állomásaink majd megmondhatnák, hogy megfelel-e vagy nem, s ha igen, akkor másodrendű vagy gyengébb minőségű sör előállítására használjuk fel az ősztől fogva szegény emberek gyűjtése utján, ami azoknak jövedelmet jelentene és a cseh komló beáradásának mérséklését eredményezné. Azt szeretném még itt figyelmébe ajánlani a minister urnák, hogy 2800 darab komlókaró kell holdanként. Részint az állami erdőkben, részint pedig más erdőkben is a figyelmet fel kell hivni arra, hogy a kitermelésnél legyenek talán erre tekintettel. Azt mondják, hogy nagyon jótékony hatással volna ennek a komlóügynek előmozdítására, ha Gödöllőn egy sörkisérleti állomás létesíttetnék és emellett egy komlókisérleti kert is. Azután szükséges volna, hogy az országnak a komlótermesztési szakértője a komlótermesztés mellé álljon, mert most körülbelül ugy vagyunk, mint a háborúban. Egyik gazdasági szaktanárral találkoztam itt Budapesten, aki tartalékos tiszt volt és kérdeztem tőle, hogy hol van a beosztása? Megjegyzem, hogy kender- és lentermelési szaktanár volt. Azt mondotta a tanár ur, hogy unokabátyám — egy altábornagy — mellett a cenzúránál van beosztva. A kender- és lentermelési szaktanár — a cenzúránál ! (Derültség.) Azt nem is említem, hogy csipkekereskedősegódek a marhahusátvételnél voltak, (Derültség.) de azt mindenesetre ki kell emelnem az igen t. minister ur előtt, hogy a komlótermesztési szaktanár ma sem a komlóügyeknél, hanem egészen más beosztásban van. Amennyiben tehát a minister ur a komlóügyet olyannak méltóztatik ítélni, mely a vele való foglalkozást megérdemli, bátorkodom kérni, hogy ezt a szaktanárt régi helyére méltóztassék beosztani. Visszatérve a ménesintézetekre, bátor vagyok megemlíteni, hogy igen tisztelt előttem szólott képviselőtársam igen nagy avatottsággal mutatott rá arra, hogy Magyarországon a lótenyésztés bizonyos irányban veszélyeztetve van. Oka ennek részben az is, hogy a lótenyésztés vezetősége eltért nálunk attól az iránytól, amelyet annak idején az öreg Kozma megjelölt. Azt hiszem, a földmivelési kormány részéről az lenne a legegyszerűbb ós teljesen megbízható eljárás, ha visszaállítaná ezt a gépezetet arra az eredeti vágányra, amelyet egy emberélet bölcsessége és nem tudom, hány évtized eredményei helyesnek bizonyítottak. El kellene elvileg fogadni az öreg nagy Kozmának azt a mondását, amely szerint a lótenyésztési intézetek feladata a következő : 1. hogy a ménesbirtokok mindig és feltétlenül a magyar mezőgazdák alátámasztói és istápolói legyenek, 2. hogy a ménesek szolgálják a vérbeli, kis létszámú pepiner ménesek utján az utánpótlást. Gaal Gaszton : De csak a könnyű lovat ! Itt volt a hiba ! Magyar Kázmér: És harmadszor a méntelepek arravalók, hogy önmagukat feleslegesekké tegyék, vagyis hogy a ménesek szolgáltassanak a méntelepekbe annyi kitűnő lovat, hogy a kitűnő mének olyan mennyiségben állítsák elő a pompás anyagot a gazdaközönség kezén, hogy mén telepekre, mint ilyenekre, ne legyen szükség, hanem igenis a tájfajta tenyésztés helyettesítse azután a méntelepeket. Gaal Gaszton t. képviselőtársam azt mondja, hogy cssk könnyű lovat . . . Gaal Gaszton : Ellenkezőleg, az volt a hiba, hogy csak katonalovat tenyésztettek és semmi egyebet. Az ágyuslovakat Ausztria tenyésztette drága pénzért ! Mi pedig 325 koronáért darabját a katonalónak! (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek! Magyar Kázmér: Ezt aláírom, hogy így volt, de abban az időben nem is lehetett máskép! Gaal Gaszton: Dehogy nem! Magyar Kázmér : Hogy azután az Ausztriából behozott nehé.z lovakkal mi történt a szerb sárban, azt szomszédom Szilágyi Lajos ós többi hadviselt barátaink mondhatnák meg. Ott ragadtak a sárban. A kövezeten igen jók voltak, de amikor arról volt szó, hogy vontatni is kell az ágyút, akkor csak a noniuszok, furiosók, a gidránok feleltek meg. Azért azt mondom, hogy a magyar lótenyésztés törzsébe nem volt beiktatva a nyugati tenyésztés, hanem igenis a keleti könnyüvér, mert hiszen Magyarországon vagyunk és ez az ország tulajdonképen a könnyű, a modern ló tenyésztésére van hivatva. Azt lehet mondani, hogy egy különleges magyar lófajta az, ami itt előállitódik. Próbálták ezt meghonosítani Bajorországban is; vittek ki tenyószanyagot az ozorai és más ménesekből is óriási költséggel, de nem lett belőle semmi