Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

550 A Nemzetgyűlés 204. ülése 192*. évi június hó 8-án, szerdán. csodálatraméltóin működő gyönyörű gépezet, hogy azt mondották a vele foglalkozók és hozzáértők, hogy ez oly gépezet, hogy az utódnak ezt csak kenni, olajozni kell, ez magától fog menni. Hogy mily eredményt idéztek elő a ménesintézetek és lótenyészintézetek Magyarország lóállományában, ezt addig, amig az intézetek és az eredmények összességének közvetlen közelében voltunk, észre sem vettük; hanem gyönyörködtünk benne, mikor egyes statisztikát olvastunk, hogy mennyi ló kerül ki a külföldre, milyen kedvvel vásárolják a lovakat a külföldi hadseregek, gyönyörűségünk telt benne, mikor külföldi tanulmányozók jöttek a magyar ménesgazdaságokba, a ménesbirtokokra. De hogy micsoda óriási erő volt ezekben az intézményekben, az meglátszott 1914 júliusától kezdve, amikor a hadsereget mozgósították s amikor a hadsereg képzelhetetlen lószükségletét játszva, könnyen kiizzadta Magyarország; nemcsak a hadbavonulás pillanatában, hanem azután is az irtózatos hosszú ideig tartó háború egész ideje alatt kiállta az ország lótenyésztése a próbát. Gaal Gaszton : Vittek a német hadsereghez is! Magyar Kázmér : Elláttuk emellett a szövetséges hadseregek egy részét is. Meskó Zoltán : Vásároltak a románok is. Sajnos a mi lovunkon jöttek ellenünk ! Magyar Kázmér: Ugy van, vásároltak a románok is. A lótenyészintézetek nemcsak a lóállomány ily rendkívüli kiszolgáltatása által tették le az erőpróbát, mert az igaz, hogy főhivatásuk és kötelességük volt a lóanyag előteremtése; hanem igenis a lótenyészintézeteknek a gazdaságai mutatták meg épen ilymódon a maguk vonatkozásában, hogy párját ritkító intézetek és gazdaságok Európában. Utalok, igen t. Nemzetgyűlés, arra, hogy ezek a gazdaságok valami benső ösztönnél s belső finom érzéknél fogva mindig igazodtak Magyarország közgazdasági szükségleteihez és igényeihez. Létesitésük pillanatában szolgálták azt, ami akkor igény volt, ami akkor szükséglet volt. Igény volt az első időszakban a méneslóállománynak legelővel és takarmánnyal való ellátása és a hadsereg vágómarhaszükséglete. Később, egy bizonyos fejlődési múlt után, amikor a közgazdasági élet rájött arra, hogy nem elégséges az extenzív gazdálkodás s nem elégséges az akármilyen fajta marha tenyésztése, hanem igenis a faj ta-tenyésztésben van a boldogulás egyik nyitja, akkor a ménesgazdaságok ráhelyezkedtek a pepinériákra, nemcsak ló, hanem szarvasmarha, juh és egyéb állatnemek tekintetében is és ezt a feladatot gyönyörűen oldották meg, anélkül, hogy a ménes érdekei legkevésbbé is szenvedtek volna ezáltal. Később rájött a magyar gazdasági élet vezetősége, a ministerium és maga a gazdasági élet, hogy az intenzív gazdálkodás nem fejeződik be csupán a jó szemtermelóssel és a jó állatállománnyal, hanem az indusztrializálódás folyamatát is meg kell indítani, ha a magasabb célokat is elérni akarjuk. így jöttek a ménesbirtokokra az ipari vállalkozások, először iparnövények termesztésével, majd iparvállalatok létesítésével. Mezőhegyesen füstöltek jóformán az első szeszgyárak, — számszerint nyolc, — azután jött a cukorgyár, a kenderkikészitő telep, Kisbéren keményítőgyár, mindenütt műmalom. Mindez azt jelenti, hogy a ménesintézetek gazdaságai a kor igényeihez, a nemzeti gazdaság fejlesztéséhez a legbölcsebben, a legszerencsésebben alkalmazkodtak. Az csak világos, hogy ilyen gazdaságokban, — amelyek kezdeményezők voltak és amelyeknek néha, hogy ugy mondjam, sok rizikóval kellett dolgozniuk, — nem vizsgálhatók meg a számadások olyan szempontból, mint a magángazdaságok számadásai. Egy-egy állami gazdaság nemcsak a maga számára hivatott produkálni, nemcsak arra hivatott, hogy pénzügyi eredményeket mutasson fel, hanem arra is, hogy közvetve a kisgazdáknak, a gazdaközönségnek kezére juttassa azokat a tenyészállatokat, azokat a nemes vetőmagvakat, amelyeket a gazdaközönség a magkereskedőktől és állatkereskedőktől beszerezni nem tud olyan áron, amelyet megfizetni képes. Ez tehát a ménesbirtokoknak olyan feladata, amely tekintetbe veendő akkor, amikor a zárszámadásaikba betekintünk. Épen ezért csodálkoztam rajta és meg is döbbentett némileg, hogy egyik közgazdasági előkelőségünk, ezeket a szempontokat figyelembe nem véve, a ménesbirtokokra azt a lesújtó kritikát mondotta, hogy csak 6 millió évi tiszta jövedelmet szándékoznak kimutatni a költségvetési előirányzat szerint. En azt képzelem, t. Nemzetgyűlés, hogy ezeknek a birtokoknak nem szabad, nem is lehet ugy jövedelmezni, mint a magánkézen lévő birtokoknak. Ezt azért teszem itt szóvá, mert meg vagyok ugyan győződve, hogy kizárt dolog, hogy felszólaló kéviselőtársam ezt olyan szempontból hozta volna a Nemzetgyűlés elé, hogy a Nemzetgyűlés most már azon gondolkozzék, hogy ezeket a kitűnően kezelt gazdaságokat bankoknak adja bérbe vagy nem tudom én, nagyobb parcellákban eladja... Meskó Zoltán : Csak még az hiányzik ! Magyar Kázmér : Csak felemlítem, hogy kizártnak tartom, hogy ez legyen a cél; nehogy azonban, hogy ez legyen a magyarázat odakünn, csukjuk be ez előtt az ajtót mentől hamarább és mentől tökéletesebben! Szó sincs róla, többet is jövedelmezhetnének ezek a ménesintézetek, kell is jövedelmezniük s jövedelmezni is fognak, ha a Nemzetgyűlés akarja. A ménesbirtok körülbelül ugy van ezzel a jövedelmezőséggel, mint ahogy a boldogult Kozma Ferenc Magyarország lőállományát és lómennyiségét meghatározta, t. i. hogy mennyi jó lő van Magyarországon. Azt mondotta,