Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

A Nemzetgyűlés 204, .ülésé 1921. éti junta? hó 8-án, szerdán. 541 téli szaktanfolyamok nagyon alkalmasan lennének belekapcsolhatok a kultuszminister ur által tudtommal tervbevett népakadémiák keretébe. Ezzel kapcsolatosan természetesen a mintagazdaságokat is fel kellene állítani járásonként egykét helyen és pedig azokból a kisgazdákból, akik már a gazdasági felügyelő-szaktanároknak megállapítása folytán mint kitűnő gazdák idáig is ismeretesek voltak. Ennek a mintagazdaságnak felügyelője, szaktanácsadójaként kellene, hogy a szaktanár szerepeljen. Azonkívül kísérleti telepeket is kellene a földbirtokreform kapcsán a szaktanárok kezére adni, ahol a kísérleti tudományt tovább tudják a kisgazdák szeme láttára fejleszteni. Mert vannak nekünk, igen t. Nemzetgyűlés, a gazdasági akadémiákon, és tudtommal egyik-másik földmivesiskola keretében is kitűnő kísérleti telepeink, amelyeknek megbámulására még a külföldről is idejönnek, de ezek kizárólag csak a nagybirtoknak váltak javára, mig a kisbirtokosok ezeknek a kísérleti telepeknek hasznát nem élvezték. A kísérleti telepek kiadtak ugyan folyóiratokat, amelyekben ismertetik kísérleteiknek gyakorlati eredményét, de ezeket csakis a nagygazdák olvassák, kisgazdák kezébe ezek, sajnos, sohasem jutottak, ők tehát nem jutottak abba a helyzetbe, hogy e kísérleti telepeknek nagy gyakorlati hasznát a maguk részére értékesíthették, hasznosíthatták volna. Ennyit a szaktanári intézményről és a felnőttek oktatásáról. Már most következnék a kisgazdaifjak tanítása. E tekintetben azt látjuk, hogy a mi kisgazdáink általában véve a falusi népiskolákból merítik összes elméleti tudásukat és ezzel körülbelül be is fejeződik tanulásuk. Tehát a szakoktatást is a falusi népiskolákba kellene beleszervezni és erre a legjobban megfelelne az úgynevezett gazdasági ismétlőiskolák újjászervezése, mert miként beszédem elején jeleztem, a gazdasági ismétlőtanfolyamoknak mostani működése gyakorlatban nem vált be. Tudjuk ugyebár, hogy a gyermek 6—12 éves korig az elemi népiskolában tanköteles, 12 éves korától 14 éves koráig, vagyis még két esztendeig vasárnapokon ismétlőiskolába jár. Ezekből a vasárnapi tanfolyamokból kellene önálló gazdasági népiskolát szervezni és pedig ugy, hogy legalább a tél folyamán mindennapossá váljanak. Ezek képeznék az önálló gazdasági népiskolát, amelyben az elemi gazdasági tudást tanítaná egy arra alkalmas és bizonyos gazdasági tanuláson átment néptanító. Ezzel megadnánk az alkalmat arra, hogy már a falusi kertekben minden falusi gyerek legalább két év alatt a gazdasági elemi tudást elsajátítsa. Itt van azután az a kérdés, hogy mit csináljunk a kisgazda-ifjaknak ama részével, amely nem érné be ezzel a tudással, amit az önálló gazdasági népiskolákban elsajátít. Sokan arra gondoltak, hogy egy olyan középiskolai tipust kellene megszervezni, amely azon a nivón állana, mint a nyolcosztályu főreáliskola vagy főgymnázium és ebbe kellene gazdasági tudást is belevinni. Ezt a magam részéről célszerűnek nem tartom és az előttem fekvő tervezet sem kontemplálja ezt, mert látjuk, hogyha a kisgazdaifju bekerül egy középiskolába és annak nyolc osztályát elvégezte, akkor ez egész horizontját olyan szélesebb keretbe viszi bele, amelyből többé a szűkebb és kisebb falusi keretekbe visszaszokni nem tud, és nem tudja már azután 18 éves korában beletalálni magát abba, hogy két kezével ismét az eke szarva mellé álljon, hanem elszakad a falutól, elszakad a földtől. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) és esetleg városi proletárt nevelünk belőle, holott nem ez a célunk, hanem az, hogy a kisgazdaságában dolgozó kisgazdát lássuk el a modern tudásnak eszközeivel. Tehát itt középutat kellene keresni és ez a középút egy szervezendő négy osztályú kisgazdaiskolában csúcsosodna ki legjobban. Ezt olyanformán kontemplálja a tervezet, hogy azok a földmivesiskolák, amelyek, miként az előbb kimutattam, a gyakorlatban nem váltak be, szerveződnének át kisgazdaiskolákká és pedig ugy, hogy abból a négy éves tanfolyamból, amely ott megszerveződne, az első két osztály tulajdonképen ugyanaz volna, amit az önálló népiskola — mint előbb emiitettem — már magában foglal. Tehát az az ifjú, aki 13 és 14 éves korában a faluban látogatta az önálló gazdasági népiskolát, az egyenesen a kisgazdaiskoiának harmadik évfolyamára kerülne és ott már csak két évig tanulna, illetve csak a harmadik és negyedik évfolyamot végezné, ellenben annak, aki nem végezte el az önálló gazdasági népiskolát, az első évfolyamba kellene belépni és ott négy éven keresztül tanulni. így elérnők, hogy az a gyermek, aki 6—12 éves koráig az elemi iskolát látogatja, 12—14 éves korában, két éven keresztül látogatná az önálló gazdasági népiskolát, 15—16 éves korában pedig látogathatná ezt a kisgazda-iskolát, és amikor 16 éves korában elvégzi tanulmányait, még nincs abban a korban, hogy életigényei talán magasabb, standardhoz szoktak volna és igy kilátása van arra, hogy ha hazamegy, vissza fog térni apáinak mesterségéhez, a földmiveléshez. De ezt is ugy kellene megszervezni és ugy kontemplálja a tervezet, hogy az elemi oktatás ebben a kisgazda-iskolában csak októbertől június közepéig tartena és június közepétől október 2-ig mindegyik fiu ismét hazamenne apjának gazdaságába, hogy ott előszer is fiatal erejét rendelkezésre bocsássa, de azért is, hogy ott minden esztendőben gyakorlatilag dolgozzon és újból beleszokjék — ha már elszokott volna belőle — a gyakorlati földmivelésbe. Természetesen ennek a kisgazda-iskolának egyik alapeleme, feltétele legyen, hogy csakis és kizárólag kisgazda és kisbérlő gyermekei számára álljon nyitva. így lehetne ezeket a mostani földmivesiskolákat átszervezni