Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
540 A Nemzetgyűlés 201. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. s akkor már rövid időn belül mint törvényjavaslat szerepelhetne itt a Ház asztalán. Az eddigi kormányok a gazdasági szakoktatást legnagyobbrészt csak a közép- és nagybirtokok szempontjából kezelték. Voltak kitűnő gazdasági akadémiáink, amelyek a közép- és nagybirtokosok fiait és az ezen birtokokon működni hivatott gazdatiszteket képezték ki. Ezek a gazdasági akadémiák kitűnően működtek és működnek ma is. De vajmi kevés történt a kisgazdatársadalom fiai szaktudásának emelésére. Pedig a mi földmivelő népünkben megvan a tudásvágya és minden képesség arra, hogy ezt a neki nyújtott tudást magába felvegye és azt az ország és saját javára hasznosítsa. Mindig emlegetjük Dániát, mint a kisgazdaságok Eldorádóját, ahol a kisgazdaságok a termelést a lehető legmagasabb pontig felfokozták. De a szaktudásnak és a gazdasági szervezettségnek milyen magas fokán áll Dánia és a dániai kisgazda a mienkhez képest ! Talán azért, mert a dán fajban nagyobb a szorgalom, tudásvágy és nagyobb képességek vannak benne, mint a mi földmivelő társadalmunkban vagy a mi magyar fajunkban? Korántsem, t. Nemzetgyűlés ! Hanem azért, mert a dán társadalom s a dán állam felismerte a gazdasági szaktudás, a gazdasági szervezet rendkivüli fontosságát s e tekintetben minden lehetőt megtett, hogy az ottani kisgazdatársadalom szaktudását növelje, mind magasabbra emelje. Igaz, hogy a mi földmivelő népünk általában konzervatív hajlamú. Hála Istennek, hogy igy van. Különösen áll ez a gazdálkodás módjára nézve. 0 attól a gazdálkodási módszertől, amelyet apáitól tanult, csak nagyon nehezen tér el. Ha azonban meggyőződik egy jobb gazdasági módszer előnyeiről ; ha megbarátkozik azzal, akkor igenis szívósan ki tud amellett tartani. Meggyőződésem az, hogy ha az eddiginél helyesebb módszerrel visszük be a gazdasági szaktudást kisgazda- ós fölclmivelőtársadalmunkba, akkor a magyar földmivelő intelligencia szaktudás és az elért eredmények tekintetében is dán testvéreit rövid időn belül messze felül fogja múlni. Ereky Károly: Dániában az értékesítés becsületes alapon van megszervezve ! Gr. Széchenyi Viktor: Amit az eddigi kormányok tettek a kisgazdatársadalom gazdasági szaktudásának fejlesztésére, az édeskevés volt s ennélfogva kevés eredménnyel is járt. A gazdasági vándortanárok intézménye nem vált be. Ezek bejárták ugyan megfelelő napidíjak mellett a községeket, s közülük ki ügyesebb, ki kevésbé ügyes előadást tartott, de mivel ezek az előadások semmiféle gyakorlati bemutatással alá nem támasztattak, a gazdasági vándortanárok a községből eltávozván, előadásuk elhangzott, mint a pusztában a szó és minden maradt a régiben. A földmivesiskolák pedig, amelyek tulajdonképen arra lettek volna hivatva, hogy kisgazdatársadalmunk fiatalságát kiképezzék, 99 %-ban a nagy gazdaságok számára neveltek altiszteket, gazdákat stb., nagyigényű olyan altiszteket, akik aztán nem bírták megtalálni a megfelelő elhelyezkedésüket, hanem nagy igényeik folytán és azon kis diploma folytán, amelyet kaptak, csak a diplomás gazdatiszteknek csináltak konkurrenciát. Az elemi iskolákra rászerelt gazdasági ismétlő tanfolyamok is csak hellyel-közzel érték el azt az eredményt, amelyre azoknak szervezésénél számítottak és pedig főleg azért, mert ezeknek a gazdasági ismétlő tanfolyamoknak a látogatását nem követelték meg a kellő szigorral. A mintagazdaságok pedig, amelyek szintén a szaktudásnak a kisgazdatársadalom előtti gyakorlati bemutatására voltak hivatva, kellő ellenőrzés és felügyelet hiányában a legtöbb helyen lezüllöttek, sőt sok helyet tudok, ahol nevetség tárgyává lett a mintagazdának rossz gazdálkodása és ahelyett, hogy példaadással javítottak volna a község általános gazdálkodásán, sok helyen csak rontottak rajta. Itt tehát nagyon gyökeres reformra van szükség. Az egész gazdasági szakoktatás két főágazatra oszlanék Buday Barna tervezete szerint, és pedig először a felnőttek oktatására, másodszor pedig a kisgazdaifjak tanítására. Elsősorban tehát a felnőttek oktatásával fogok foglalkozni. Itt a tervezet elsősorban a szaktanári intézményre gondol, tehát nem vándortanárokra, akik az egész országot bejárnák, s ma itt, holnap ott vannak, hanem olyan szaktanárokra, akik bizonyos körzetben,, megtelepednének, s abban a körzetben a kisgazdatársadalomnak, azzal folytonos, szünet nélküli érintkezésben lévő tanácsadói és vezetői lennének. Értvén ezt ugy, hogy vagy járásonként, vagy amennyiben nem futja minden járásra, talán két-három járásra jutna egy ilyen szaktanár, akinek hivatása volna először is télen át az illető községben gazdasági szaktanfolyamokat tartani a felnőtteknek. Ezekre a szaktanfolyamokra azután a földmivelésügyi minister kinevezhetne előadókat is, akik a szaktanár segítségére lennének, és pedig helyi megfelelő erőkből. A földmivelésügyi ministernek ezek számára egy vezérfonalat kellene kidolgoztatnia, amely az előadóknak irányítására szolgálna. Ezek a szaktanárok tehát télen át gazdasági szaktanfolyamokat tartanának, nyáron át pedig kisgazdaságról kisgazdaságra járnának és azoknak a kisgazdáknak, akikbe ők télen át bizonyos elméleti tudást igyekeztek belecsepegtetni, ezt gyakorlatban ott a helyszínén, a gazdaságban megmutatnák, meggyőzvén őket gyakorlatilag azoknak a helyességéről, amiket elméletileg előadtak. A szaktanárok megyénkónt a gazdasági felügyelő felügyelete alatt állanának, aki vigyázna arra, hogy ezek helyesen legyenek alkalmazva és hogy kötelességüket helyesen teljesítsék. A
