Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
A Nemzetgyűlés 204. ülése 192.1. évi jumus hó 8-án, szerdán. 539 tatik-e a minister ur kijelentése után is fentartani határozati javaslatát? Janka Károly: T. Nemzetgyűlés! A kereskedelemügyi minister ur tett kijelentése alapján, amely — ismervén az ő nemes gondolkodásmódját — engem teljesen megnyugtat és biztosit arról, hogy ennek a kérdésnek rendezése közmegnyugvásra fog megtörténni ilyen határozati javaslat elfogadása nélkül is : én határozati javaslatomat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök : A képviselő ur visszavonván indítványát, a határozathozatal szüksége elesik. A cím maga meg nem támadtatván, az 1—3. rovatokkal együtt elfogadtatik. Következik a 9. cím. Gerencsér István jegyző (olvassa a kereskedelemügyi Ministerium költségvetésének 9. címe alatti 1—5. rovatokat, 10. címe alatti 1—2. rovatokat, 11. eíme alatti 1—2. rovatokat, 12. eíme alatti 1—5. rovatokat, IS. címe alatti 1—4. rovatokat, 14. címe alatti 1—2. rovatokat, 15. címe alatti 1—2. rovatokat, 16. címe alatti 1—2. rovatokat és 17. címe alatti 1—4. rovatokat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : így a kereskedelemügyi ministerium tárcájának költségvetése letárgyalhatott. Következik a földmivelésügyi ministerium tárcájának költségvetése. Gerencsér István jegyző (olvassa) : XVI. fejezet, 1. cím, központi igazgatás, 1—2. rovata: 13,831.673 K. Elnök : Kivan valaki szólni ? Birtha József jegyző: Frühwirth Mátyás! (Felkiáltások : Nincs itt I) Jármy József! (Nincs itt !) Széchenyi Viktor gr. ! Gr. Széchenyi Viktor: T. Nemzetgyűlés! Nem óhajtom a költségvetés adta alkalmat felhasználni arra, hogy az összes állami élet mindenféle vonatkozásán végigkalandozzak, csak egy általam rendkívüli fontosnak és sürgősnek talált kérdés megoldásával óhajtok röviden foglalkozni és ez a népies mezőgazdasági szakoktatás kérdése. Már egy izben, amikor a földbirtok helyesebb megoszlásáról szóló törvényt tárgyaltuk, voltam bátor felszólalásomban rámutatni a népies gazdasági szakoktatás reformjának szükségességére. Azóta, sajnos, hat hónap elmúlt, de e tekintetben egy lépést sem haladtunk előre. Több oldalról hallom a többtermelés szükségességének hangoztatását. Azt hiszem, hogy e tekintetben közelebbi bizonyítékokat nem kell felhoznom. Arról mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy ez a szerencsétlen megcsonkított ország csakis akkor fogja a jövő küzdelmeiben helyét megállhatni, hogyha minden istenadta és az ellenség által meghagyott természeti kincsünket a lehetőségig kihasználjak, ha minden téren a többtermelést előmozdijuk. Áll ez különösen a mezőgazdaságra, mert hiszen itt tudjuk magunkat leginkább exportképessé tenni. Ámde rendkívül félő, — sőt én bizonyosra veszem —, hogy a földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatosan a termelés nem fog emelkedni, hanem átmenetileg csökkenni fog, illetve le fog sülyedni. Nem akarom ez alkalommal az igen t. Nemzetgyűlést a statisztikai adatok halmazával untatni, hiszen a földbirtokreform alkalmával elmondott beszédemben, november 6-án, bőségesen szolgáltam ezirányban statisztikai adatokkal. Most csak azt akarom konstatálni, hogy az összes gazdaság-statisztikai munkák azt bizonyítják, hogy a kis gazdaságok holdankint ugyan többet termelnek, mint a nagy gazdaságok, de csakis ott, ahol ezen kisgazdaságok vezetői az intelligenciának, a szaktudásnak ugyanazon nívóján állnak, mint a nagygazdaságok vezetői. Ettől pedig sajnos, még nagyon távol állunk. E tekintetben ne hagyjuk tiszta látásunkat evvel ellentétes, talán népszerű szólamokkal elhomályosítani, mert akkor csak önámitásba esnénk, amely, mint mindig, csalódással jár. (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el.) A földbirtokreformot végre akarjuk és végre fogjuk hajtani, mert azt nemzetünk további fenmáradásának egyik legsarkalatosabb alapkövének tekintjük és erre szociális tekintetekből is feltétlenül szükség van. A földbirtokreformot igenis mindenképen végre akarjuk hajtani, de hogy ha látjuk, hogy a végrehajtás által az ország termelése mostani nívójának fentartása veszélyekkel jár, kötelességünk azon igyekezni, hogy ezen hátrányokat megszüntessük, vagy ha már megszüntetni mindjárt nem tudjuk, legalább lehetőség szerint ellensúlyozzuk. Ezt pedig csakis a népszerű gazdasági szakoktatásnak erélyes előtérbetolásával érhetjük el. A földbirtokreform által sok uj független gazdasági egyedet akarunk teremteni. Ezeknek egy része ezideig nem tudta megszerezni magának azt a gazdasági tudást és gyakorlatot, amely szükséges arra, hogy annak a kisbirtoknak termelését a lehetőség szerint kiaknázza. De a régi kisgazdatársadalom tagjai sem nélkülözhetik a gazdasági szaktudásnak folyton megújuló modern vívmányait, mert »aki nem halad, az elmarad«. Áll ez elsősorban is a mezőgazdaságra vonatkozóan. A legnyomatékosabban akarom tehát a földmivelésügyi minister ur b. figyelmét felhívni arra, hogy a gazdasági szakoktatás reformjának és pedig alapos és radikális reformjának 12-ik órája elkövetkezett. E kérdéssel behatóan foglalkoztak már országunknak neves közgazdái, — elsősorban gondolok itt az Omge. kebelében működő Buday Barna hírneves köz- és nemzetgazdászunkra — aki már részletesen kidolgozott törvényjavaslattal lépett a gazdaközönség elé, ugy hogy tulajdonképen technikailag egy ilyen törvényjavaslat kidolgozása nem is okozhat különösebb, nagyobb nehézségeket, mert csak arról van szó, hogy azt egy ankét elé vigyük, 68*
