Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

48 A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. történt lemondást, és ily módon fogják keresztülvinni azt az álláspontot, hogy a trón immár megürült és helyreállt a szabadkirályválasztás joga. Más képviselőtársaimnak direkt detronizálási szándékaik vannak és az volt a tervük, hogy trónfosztási javaslatot nyújtanak be és ha arra, megkapják a többséget, ily módon remélik, hogy megüresedik a trón és helyreáll a nemzet szabadkirályválasztás joga. (Mozgás.) Én azt hiszem, hogy őfelségének az országba való bejövetelével, a nemzethez intézett soraiban kinyilvánított szándéka folytán sok minden kom bináció halomra dőlt és igenis, elérkezettnek látom az időt arra, hogy egyes képviselőtársaim immár revideálják álláspontjukat. (Egy hang half elől : Kezdd el magad!) En a legrövidebb idő alatt olyan konkrét javaslattal fogok a Nemzetgyűlés elé jönni, amellyel, azt hiszem, a szabadkirályválasztás álláspontján álló és a legitimista állásponton álló képviselőtársaimat össze tudom hozni egy táborba. (Mozgás és felkiáltások jobbfelől : Nincsenek legitimisták !) Gaal Gaszton : Mi is legitimisták vag3mnk ! Szilágyi Lajos : Mivel azonban ennek még nincs itt az ideje, erről ezúttal részletesebben nyilatkozni nem kivánok. De sem a történtek miatt, sem a királykédés kikapcsolása miatt a királyság intézményének, eszméjének a maga erősségében csökkennie nem szabad. Vigyáznunk kell, hogy bármi történt is, bármily éles ellentétben álljunk is egymással, a köztársasági mozgalom ujabb erőre ne kapjon. Nem szabad hinni azt, hogy itt mindenki hive a királysági államformának. Az utolsó két és félesztendő tapasztalatai ugyan minden igaz hazafit meggyőzhettek arról, hogy Magyarországon a magyar nemzetnek, a magyar embernek egyedül az örökösödéses királyság a megfelelő államforma, mégis van, a.ki ezt nem látja be, aki ezt nem akarja belátni. És ha vannak ilyen emberek az országban, ez veszedelmet jelent ránk nézve és arra int, hogy védekezzünk a köztársasági mozgalmak ellen. (Egy hang jobbfelől : Ezt a szomszédaidnak mondd !) Magyarországon a királyság a konszolidáció, a köztársaság a bomlás, a királyság a remény, a köztársaság a lemondás. Ebből kifolyólag tehát mint végzetes veszedelemtől, ugy kell óvakodnunk a köztársasági mozgalomtól. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Szabóky Jenő: Éljen az egységes ellenzék ! Szilágyi LajoS : Áttérve a kormány külpolitikai programmjára, le kell szögeznem, hogy eddigi külpolitikánkban a kormány szerintem iskolapéldáját adta annak, hogy miként kell magunk alatt a fát vágni. Értem ezalatt azt, hogy mikor a proletárdiktatúra és a román megszállás után felszabadul- . tunk, helyzetünk ugyan kétségbeejtő volt, de a szomszédok önmaguk és egymás iránt bizalmatlanul, széthúzva és szervezetlenül az n tépelődtek, hogy az érdemtelenül és váratlanul birtokukba került földterületeket miként és hogyan tartsák maguknak akár ideiglenesen is! És ekkor mi történt ? Ekkor a mi külpolitikánk, a mi kardcsörtetésünk, évi május %ó 21-én, szombaton. szüntelen hangoztatása annak, hogy »eltiporom«, »eltiporjuk«, »megbosszulom«, »megbosszuljuk«, »visszafoglalom«, »visszafoglaljuk«, ez a kardcsörtető külpolitika belül az országban gyenge visszhangot adott, künn az elszakadt részekben vérmes reményeket keltett, ellenfeleinket, közvetlen szomszédainkat azonban vasgyürübe kovácsolta össze, amely a kis-entente képében jelentkezett. Én azt mondom, aki ilyen külpolitikát tud csak csinálni, az jobb, ha nem csinál külpolitikát. Azt mondotta gróf Bánffy külügyminister ur, hogy a külpolitikai vezetés az egyedül lehetges reálpolitikai alapon fog állani. Meglátjuk majd, hogy mit értsünk ez alatt. Amit eddig csináltak, az semmi esetre sem volt reálpolitika. A kormányprogramul szerint a kormány a békeszerződést az adott szó alapján végre akarja hajtani. Mivel én a békeszerződést soha el nem ismertem, azt meg nem szavaztam, természetszerűleg ebből az alkalomból is tiltakozom ellene. De amugyis a békeszerződést én erkölcsileg, jogilag és gazdaságilag végrehaj ihatatlannak tartom, tehát szerintem egy komoly kormány annak végrehajtását nem is vállalhatja. A békeszerződés énszerintem egyenlő Magyarország halálával, ennek végrehajtása tehát öngyilkosság volna. A halált nem siettethetjük az öngyilkossággal. De ha nem is halál ez a szerződés, akkor is kétségtelenül lemondást jelent függetlenségünkről, önállóságunkról, nagy területrészünkről, gazdasági előnyökről, hadseregünkről, az állami szuverenitásról, sőt az újjáépítés lehetőségéről is, tehát ebből az okból tiltakozom ellene. Miszerintünk kétségtelen, hogy az entente a mi megsemmisítésünket tűzte ki célul, azt pedig nem szabad, hogy elérje. Ennek a nemzetnek hivatása van itt a Duna-medencében. Fentartása a régi területen és a régi területen lakó nemzetekkel nem hatalmi érdek volt, hanem szükségesség. Már pedig a szükség nagyobb ur, mint az entente és a szükség győzedelmeskedni fog szerintünk az entente fölött is. Hogy az entente-nak rossz a szándéka, kétségtelenül r©ssz a szándéka velünk szemben, az minden egyes alkalommal meg is nyilvánul. De csak nyilvánitsa ki minél többször az akaratát, mindig fogjuk tudni, hogy annak az ellenkezőjét kell cselekedni és ha egy és más kérdésben nem volna a nemzet egy táborban, az entente a maga nyilatkozataival, vagy követeléseivel még egy táborba terelhet bennünket. általában el kellene már dönteni egyszer azt a kérdést, amit Friedrich István képviselőtársam többször felvetett már itten, hogy vájjon érdemes-e nekünk egyáltalában az entente óhajához alkalmazkodni, érdemes-e nekünk az ő kívánságaik és követeléseik előtt meghunyászkodnunk, (Egy hang a középen : Nem érdemes !) amikor ugy is minden eredménytelen és kilátástalan, s nem volna-e jobb nekünk tisztán a magunk érdekeire hallgatva cselekednünk.