Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-192
A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. A béke aláírásának, ratifikálásának engedelmes, alázatos végrehajtása semmi eredménnyel sem járt. Azzal kecsegtettek bennünket, hogy mihelyt a békét ratifikáljuk, nyomban megindul a forgalom, felvehetjük a gazdasági érintkezést. Az egészből nem lett semmi. A béke aláírása után jött egy gazdasági bojkott, a béke ratifikálása után pedig szintén nem jött olyan, amit az akkori ministerelnök ur itt a Nemzetgyűlésen kilátásba helyezett. Eddig csak követeléseket halottunk itt az entente-tól, rendelkezéseket halottunk, segítséget azonban az újjáépítésre egyetlenegy alkalommal sem kaptunk. (Egy hang a középen : Németország félé hell orientálódni!) Különös örömmel üdvözlöm a kormányprogrammnak azt a részét, amely szerint az igen t. ministerelnök ur a nemzet külpolitikai horizontját óhajtja növelni. Ez nekem már régi eszmém. En Hegedüs Loránt pénzügyminister úrral együttesen már 1914 áprilisában megindítottam egy külpolitikai és katonai szaklapot. Annak épen az volt a célja, hogy a külföldi eseményekről, a nemzetek közt felmerülő ellentétekről tájékoztató közleményeket hozzunk, az aktuális külpolitikai kérdéseket vázlatokkal, rajzokkal világítsuk meg, s azokból vezessük le a hadügynek mérhetetlenül nagy fontosságát. Örömmel látom most, hogy évek multán ez kormányprogrammá válik és érdekes véletlen, hogy ugyanennek a kormánynak tagja az a pénzügyminister ur, aki erről a lap első számában feltűnést keltő közleményt irt. A ministerelnök ur reményét fejezte ki, hogy az entente érvényre juttatja a békeszerződés ama határozmányait is, amelyek nekünk jogokat adnak, gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaim pedig felhivták a Nemzetgyűlés figyelmét azokra a felszólalásokra, amelyek az angol parlamentben mellettünk elhangzottak. En óva intem t. képviselőtársaimat attól, hogy ezeknek a jeleknek több értéket tulajdonítsanak, mint amennyit azok magukban jelentenek. (Helyeslés a jobb- és a báloldalon.) Rassay Károly: Ne csaljuk magunkat! Szilágyi Lajos: Az eddigi tapasztalatok alapján az entente-tól én mitsem várok már. (FélhiáltásoTc: Mi sem!) Konkrét cselekedetek talán még meggyőznének az ellenkezőről, de enélkül megértést és igazságot én már nem várok a győztesektől Az entente tiltakozása a királykérdésben engem hidegen hagy. Meghallgatom, mint törvényhozó, kötelességszerüleg mérlegelem is, amikor szavazatomat én is leadom, de a meghallgatás után visszautasítom. Visszautasítom azzal, hogy nincs beleszólása, ez Magyarországnak eminenter belső ügye. (Igaz ! ügy van !) Nem hunyászkodhatunk meg a királykérdésben, sőt most már tudjuk, hogy Őfelsége hazajövetele az NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — X. KÖTET. évi május hó 21-én, szombaton. 49 entente szempontjából veszedelmet jelentvén, a mi szempontunkból csak jót jelenthet. Balla Aladár: Privát vélemény! (Derültség.) Szilágyi Lajos: Hogy mit akar az entente, azt jól tudjuk. Kijelentette, hogy demokráciát és köztársaságot akar. Ezt hangsúlyozta Benes is. A demokráciára megjegyezhetjük, hogy annak alapjait a szélső választójoggal már eléggé megalapoztuk. Minden faluban nincs egy nagyatádi Szabó István. Tovább már nem igen mehetünk. Köztársaság pedig nincs nálunk, ne is legyen, nem akarjuk, nem kell, és mert az entente-nak kell, már csak azért sem kell nekünk. De nem csoda, hogy az entente a királykérdésbe beleavatkozott, amikor olyan hibák történtek felelős ministeri székből, mint aminőt az előző ministerelnök ur, gróf Teleki Pál elkövetett, hogy Magyarország függetlenségét megemlítvén, azt mondotta, hogy Magyarország függetlensége már a békeszerződésben biztosíttatott. Én Magyarország függetlenségét messzebbről vezetem le. Ugy tanultam mindig, hogy ezt már 1791 : X. törvényben biztosították, mely törvény szerint Magyarország kapcsolt részeivel együtt szabad, független, semmi más népnek vagy országnak alá nem vetett ország, mely saját királya által, saját törvényei és szokásai szerint, nem pedig más, idegen tartományok törvényei szerint kormányozandó. Ez a mi törvényes függetlenségünk és nem a trianoni béke . . . Gaal Gaszton: Papiroson! (Felkiáltások jobbfelől: Sohasem tartották meg!) Szilágyi Lajos : . . . mert ha egyszer azt mondom, hogy a trianoni béke Magyarország halálos Ítélete, ha azt mondom, hogy a trianoni béke egy papirrongy, egy béke, melyet ránk kényszeritettek, egy béke, mely ellen tiltakozunk, akkor nem vezethetem le belőle a magyar függetlenséget sem. Mindezekből következik, hogy nekem egyéni álláspontom az, hogy Gratz Gusztáv volt külügyminister urnák a Nemzetgyűlésen elhangzott nyilatkozata minden tekintetben helyes, szükséges volt. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Balla Aladár: A leglehetetlenebb beszéd volt! Ki fogom mutatni! Rassay Károly: Mérhetetlen kárt okozott az országnak! Balla Aladár : A Neue Freie Presse tiz éves munkatársa és vezércikkírója képviseli Magyarországot Bécsben! Rassay Károly: És még mennyi kárt fog okozni ! Somogyi István : Azért, mert azt merte mondani, hogy Magyarország önálló állam? Az egyetlen magyar beszéd volt itt! Balla Aladár: Osztrák lélekkel szaturálva! Elnök: Kérem Balla Aladár ós Somogyi István képviselő urakat, ne méltóztassanak diskurzust folytatni.
