Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. 533 illető osztály szorgalmazza az akkori kereskede­lemügyi ministernél ennek a költségnek a költ­ségvetésbe a kereskedelemügyi ministerium tár­cája terhére való felvételét. T. Nemzetgyűlés! Több képviselő ur beszélt a munkabérek leszállításáról Nem akarok erre bővebben rátérni, mert múltkori beszédemben már utaltam arra, hogy el fog érkezni annak szüksége is, hogy a munkabérek leszállításával foglalkozzunk. Azonban hozzátettem, hogy ez csak akkor lesz lehetséges, ha a munkásság megélhetése az élelmiszerek ós egyéb elsőrendű élelmicikkek olcsóbbodásával biztosítva van. Addig, amig ez be nem következik, nézetem szerint szó sem lehet arról, hogy a munkabéreket leszállítsuk. Az élelmiszerek és életszükségleti cikkek árai az utóbbi időben örvendetes módon leszálltak. Itt vannak előttem a statisztikai adatok, amelyeket a statisztikai hivatal bocsátott a rendelkezésemre és amelyeknek egy része talán érdekli a t. Nemzetgyűlést. Ezek közül néhány jellemző adatot a t. Nemzetgyűlés tudomására akarok hozni. Itt van pl. a másodrendű marha­hús, ennek az ára 1914 június 30-án kilogram­monkint 1 korona 60 fillér volt, a folyó évi január 15-én 109 korona volt az ára, amely február 15-én felment 111 koronára, márciusban lement 97 koronára, áprilisban 62 korona 50 fillérre és május 15-én 49 koronára. Az ár tehát a legmagasabb 111 koronáról lement 49 koronára, A disznóhús ára is meg­felelően csökkent, a liszt, kenyér, cukor ára nem változott, némileg csökkent a tojás ára, a tej ára valamivel magasabb, egyedül a hus az, amely­nek ára jelentékenyen csökkent, de egyéb élel­miszereknél ez nem következett be. Csökkent bizonyos mértékben az egyéb elsőrendű szük­ségleti cikkek ára is, így a ruha és cipőfélék ára, de itt még mindig olyan magasak az árak, hogy munkásember alig tudja ezeket a szükség­leti cikkeket beszerezni. Ezért az én véleményem szerint még nem érkezett el az ideje annak, hogy a munkabérek általános leszállításával fog­lalkozhassunk. De vannak egyes iparágak, ahol talán túlmagas munkabérek voltak, itt szó lehet a munkabérek leszállításáról, amint történtek is már erre nézve lépések és remélem, hogy a le­szállítások tényleg be is fognak következni. Már a múltkori felszólalásomban utaltam arra, hogy az egyik legnehezebb probléma, amely erős ráz­kódtatásokkal fog járni az iparra nézve, de ezen is túl kell esni, miként azon a nehézségen is, amivel a valutaemelkedés és a nyugatról hoz­zánk elérkezett olcsósági hullám hatása miatt kell iparunknak és kereskedelmünknek meg­küzdeni. Több bépviselő ur, Homonnay, Kerekes és Weisz képviselő ur is foglalkozott az állam­vasutak ügyével és különösen a MÁV. alkal­mazottak helyzetének javításával. Mindazokra a kívánságokra, amiket az igen tisztelt képviselő urak e tekintetben nyilvánítottak, nem kívánok egyenkint rátérni, csak kijelentem a magam részéről, hogy minden törekvésem oda fog irá­nyulni, hogy az alkalmazottaknak jogos pana­szait orvosoljam és az ő anyagi és erkölcsi helyzetüknek javítására minden lehetőt elköves­sek. A t. Nemzetgyűlés már meggyőződhetett arról, hogy akkor is, amikor nem voltam kereskedelemügyi minister ( TJgy van ! TJgy van ! a Mzépen.) itt a Nemzetgyűlésen mindig igye­keztem ugy a közszolgálati alkalmazottak, mint az államvasuti alkalmazottak anyagi és erkölcsi érdekeit előmozdítani. Ezt természetesen most, mint minister fokozatosabban kötelességemnek tartom és legyenek az igen t. felszólaló képvi­selő urak és a Nemzetgyűlés meggyőződve arról, hogy e tekintetben mindent meg fogok tenni, ami módomban áll és igyekezni is fogok — ami ma az egyedüli akadálya annak, hogy az alkal­mazottak anyagi helyzetén javítsunk — hogyha szükséges lenne, az anyagi eszközök is fokozot­tabb mértékben rendelkezésemre álljanak. Egyébként a magam részéről is teljesen osztom a pénzügyminister urnák azt az állás­pontját, hogy amit ő tesz a valuta javitása ér­dekében, az elsősorban a közszolgálati alkalma- ' zottaknak válik javára... Weiss Konrád: Vagy kárára! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter :... mert a pénzügyminister ur igen helyesen rámutatott arra, hogyha a valuta javul, akkor emelkedik pénzünk vásárló ereje és akkor a köz­szolgálati alkalmazottak abból a pénzből, ami rendelkezésükre áll, többet tudnak vásárolni. Weiss Konrád : Minden ministeriumban elő­lépnek, csak a kereskedelemügyi ministeriumban nem ! Nem nyugszunk addig, amig a kinevezések meg nem történtek. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Még egyszer ismétlem és kérem, méltóztas­sanak megnyugodni abban az Ígéretemben, hogy a magam részéről mindent el fogok követni a Máv. és egyéb közszolgálati alkalmazottak anyagi és erkölcsi helyzetének minél kiterjedtebb módon való javítására. (Éljenzés.) Budaváry László t. képviselő ur egy hatá­rozati javaslatot terjesztett itt elő, amelynek megokolásánál felemiitette, hogy az a rendelke­zés, melynek hatályon kivül való helyezését kéri, nem tőlem ered. Erre vonatkozólag megjegyzem, hogy azt a rendeletet, amely megállapítja, hogy a közszolgálati alkalmazottak az egyes fizetési osztályok szerint milyen vasúti kocsiosztályon élvezhetik a kedvezményes utazás előnyeit, tény­leg nem én 3 hanem valamelyik hivatali elődöm adta ki, de igen nagy sajnálatomra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy Budaváry László kép­viselő ur határozati Javaslatának elfogadásához hozzájárulhassak. (Élénk helyeslés.) Ugy emlék­szem, hogy nyilatkoztam is már egyszer itt, a Nemzetgyűlés színe előtt erről a kérdésről, és akkor kifejtettem azt, hogy annak, aki bárki részére valami kedvezményt ad, kétségkívül el-

Next

/
Thumbnails
Contents