Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

534 A Nemzetgyűlés 204. ülése 192: vitathatlan joga van ahhoz, hogy a kedvezmény nyújtását bizonyos, általa jónak látott feltételekhez kösse. (Igás! Ugy van!) Ezeket a kedvezményeket az államvasutak a közszolgálati alkalmazottak részére adják, nem lehet tehát elvitatni a vasútnak azt a jogát, hogy a kedvezmény élvezetét bizonyos általa szükségesnek tartott feltételekhez fűzze. (Igaz! Ugy van!) Akinek nem tetszik, annak módjában van azon az osztályon utazni, amelyiken kedve tartja, hiszen a vasúti utazásból senki sincs kizárva; olyan, aki csak II. osztályon jogosult a kedvezmény használatára, akadálytalanul utazhatik egész jeggyel az I. osztályon is. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) De ennek a rendelkezésnek máskülönben is, igen sok jó oldala van, amennyiben, különösen az utóbbi időben, nagyon kedvezőtlen tapasztalatokat tettünk arra nézve, hogy egyes olyan egyének, akik a véletlenség folytán hozzájutottak ahhoz, hogy megengedhetik maguknak azt a luxust, amit az I. osztályon való utazás igényel, élnek ezzel minden szükség nélkül, kiszorítva az I. osztályról olyanokat, akik III. osztályon nem utazhatnak. Egyébként pedig maga az egész dolog nem ujitás. Hivatkozom arra, hogy a katonaságnál mindig fennállott az a rendelkezés, hogy a törzstiszteknek igényük van az I. osztályon való utazásra, a főtiszteknek a II. osztályra, a legénységi állományhoz tartozóknak pedig a III. osztályra. A vasútnál is mindig igy volt ez, most is megvan, (Igaz! Ugy van!) nem tudom tehát miért kellene itt különbséget tenni, és ha a főtiszteknek elég jó a II. osztály, miért kellene akkor nem tudom kiknek I. osztályon utazni. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Dinich Vidor: De az fizet érte! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Aki fizetni akar, annak módjában van a tetszésszerinti kocsiosztályt használni, (Felkiáltások: Akár különvonaton is utazhatik!) mert az utazásból nem záratik ki senki. En tehát kívánatosnak tartom ezen rendelkezés további fentartását annál is inkább, mert ez alkalmas bizonyos beteges ambíciók letörésére is. (Igaz! "ügy van! Élénk helyeslés.) Ma mindenki többnek akar látszani, mint ami. (lyaz ! Ugy van !) És én igazán nem tartanám helyesnek, ha egy állami intézmény az ilyen velleitásokat a maga részéről előmozdítaná, s azért — bár sajnálom, hogy igen t. barátommal is ellentétbe jutok — kérnem kell a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a határozati javaslatot elvetni. (Helyeslés.) Határozati javaslatokról lévén szó, rá kell térnem arra a két határozati javaslatra is, amelyet báró Szterényi József igen t. képviselő ur terjesztett elő. Az egyikre vonatkozólag a közélelmezési minister ur fog nyilatkozni, mert az ő tárcája ügykörébe tartozik, a másikra vonatkozólag azonban én vagyok bátor arra 1. évi Junius hó 8-án, szerdán. kérni a t. Nemzetgyűlést, hogy ne méltóztassék ezt a határozati javaslatot elfogadni, mert azok után, amit én tegnap egy közbeszólás alakjában itt mondtam, nevezetesen, hogy azt a törvényjavaslatot, mely szabályozza azt a kérdést, melynek szabályozására báró Szterényi József t. képviselő ur a Nemzetgyűlés utján akarja a kormányt utasíttatni, én a legrövidebb idő alatt úgyis a Nemzetgyűlés elé fogom terjeszteni. Ez a törvényjavaslat már készen van, a legközelebbi ministertanács elé kerül, s ennek megtörténtével nyomban a Ház elé fogom hozni. (Helyeslés.) Vonatkozik ez arra, hogy abban az esetben, ha a munkaadó és az alkalmazottak között a zárórára nézve megegyezés jön létre, a kereskedelemügyi minister ennek a zárórának betartását rendelettel kötelezővé tegye. Minthogy az erről szóló törvényjavaslat legközelebb úgyis a Nemzetgyűlés elé kerül, szükségtelen, hogy egy határozati javaslat utján a kormány, illetőleg a kereskedelemügyi minister ily irányú törvényjavaslat benyújtására köteleztessék. Ezzel kapcsolatban felemlítem, hogy az érdekeltség annak idején megjelent nálam ez ügyben és azt kérte, hogy már most adjak ki egy rendeletet, amely szerint a zárórát a kereskedelmi üzleteknél a főyáros területén hat órában' állapítom meg. Én az illetőknek megmondottam, hogyha a munkaadók és az alkalmazottak között megvan az erre vonatkozó megegyezés, azt tudomásul veszem és nagyon szívesen meg is tenném, hogy ez a megegyezés egy rendelettel kötelező erőre emeltessék, ez azonban nem áll módomban, mivel az idevonatkozó 1913. évi törvénycikk 7 órában állapítja meg a zárórát. Erre azt mondták, hogy ott van a kivételes hatalom gyakorlásáról szóló törvény, bocsássak ki ennek alapján egy rendeletet. Karafiáth Jenő : Ilyenkor előveszik ! (Felkiáltások a középen: Ilyenkor tetszik! Egy hang a szélsőbalon : Kitérő választ kaptak !) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Feleletem az volt, hogy nagyon sajnálom, ezt nem vagyok hajlandó megtenni, mert az az álláspontom, hogy amennyiben élni kell ezen törvényben megadott felhatalmazással, a kormány csak akkor éljen vele, amikor az elkerülhetetlenül szükséges, amikor azonban más utón is lehet megoldást találni, akkor a rendes úthoz kell fordulni. Ereky Károly: Ezt citálni fogjuk! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Tessék kérem, én igazat adok Ereky t. képviselő urnák abban, hogy ezt igenis törvényhozási utón kell megcsinálni, és meg is lehet csinálni, mert azon a nézeten vagyok, hogy mindenütt, ahol csak lehetséges, törvényhozás utján kell a szükséges rendelkezéseket megtenni. Sándor Pál : Minek a törvény ? Hisz sokkal egyszerűbb a rendelet!