Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
532 A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. ezek mielőbb munkához jussanak. Én akkor a ministertanácsnak azonnal előterjesztést tettem ilyen szükségmunkák megindítása iránt és a ministertanács száz millió koronát rendelkezésemre bocsátott. Ez három nap alatt megtörtént és ujabb 15 nap alatt már ezek a szükségmunkák meg is voltak indíthatók. És mit tapasztaltunk ? A munka rendelkezésre állott, azonban a munkanélküliek nem jelentkeztek, (Ugy van.) Jelentkeztek állás nélkül maradt jegyzők, állás nélkül maradt tanítók, de az a munkásság, amely amiatt panaszkodott, hogy nem tud kenyérhez jutni, a tulaj don képeni munkásság ezekről a szükségmunkákról nem akart tudni, úgyhogy megindulván ezek a szükségmunkák, nehogy befejezetlenül maradjanak, nagyrészt nem olyan munkásokkal kellett elvégeztetni, akik munkanélkül voltak, hanem olyanokkal, akiket ugy kellett összetoborozni és magas munkabérek igérésével rávenni, hogy munkába álljanak. En nagyon félek, hogy ha módomban volna is most ilyen szükségmunkákat megindítani — mert a közmunkák alatt a t. képviselő urak javarészt ezt értették és ezt sürgették — újból csak igy járnék. Azért sokkal helyesebbnek tartom, ha ennek mellőzésével az iparnak adunk, amennyire lehet, megrendeléseket, hogy az ipar foglalkoztathassa az ő munkásait, hogy igy mentől kevesebben legyenek azok, akik az iparban munkahiány miatt kenyérkeresethez nem juthatnak. (Helyeslés.) Hogy mekkora megrendelésekre számithat az ipar csak a kereskedelmi tárca alá tartozó intézmények részéről, erre vonatkozólag közlöm a t. Nemzetgyűléssel, hogy magánál az államvasutaknál a beruházások az 1921/22. évi költségvetésben 1.300,000.000 koronánál többre rúgnak. Természetes, hogy ezek között vannak olyan munkák is, amelyeket az államvasutak egyrészt saját rezsijökben fognak végezni, de ott is fognak találni alkalmazást olyan munkások, akik ma munka nélkül vannak, másrészt vannak ott olyan beszerzések is, amelyek nem ipari munkára vonatkoznak, pl. a talpfaszállitás. Azonban ez keresetet ad a vállalkozóknak és keresetet ad — amenynyiben a talpfák itt, az országban termeltetnek ki — az erdei munkásoknak, a kereskedőknek, iparosoknak ; szóval ezek is olyan kereseti alkalmak, amelyek révén sokan kenyérhez fognak jutni. Emiitettem már egy más alkalommal, hogy a postánál a beruházások több mint egy milliárdra rúgnak. Természetesen ezek nem foganatosíttatnak egyszerre, hanem csak fokozatosan. A jövő évi költségvetésben ilyen beruházásokra 153 millió van felvéve ; ezek legnagyobb része ipari munka. En felszólítottam az érkekképviseleteket, hogy a kötelékükbe tartozó gyárakat és vállalatokat tegyék figyelmessé ezekre a beruházásokra és hívják fel őket, hogy ők a maguk részéről is érdeklődjenek az illető intézménynél aziránt, hogy milyen munkákra számíthatnak, hogy ilyen módon megtehessék az előkészületeket és a berendezkedéseket, hogy a munkálatokat annak idején mielőbb végrehajthassák. Megtörtént ugyanis a múltban, hogy amikor egy nagyobb beszerzésről volt szó, avval állottak elő a hazai ipartelepek, hogy nem tudták, hogy ezekre az anyagokra az államvasutaknak szüksége lesz. Én akkor is mondottam már, hogy nem jó kereskedő az, aki azt várja, hogy a sült galamb a szájába röpüljön. A jó kereskedőnek utána kell járni az üzleteknek. Hogy ez most megint be ne következhessek és nehogy azt mondják, hogy nem tudtak tudomást szerezni arról, milyen megrendeléseket várhat az ipar, ezért én az érdekelteket, mondom, képviseleteik utján felhívtam arra, hogy ők maguk járjanak utána és nézenek utána, hogy miféle megrendelésekre számithatnak. (Helyeslés.) Ami az óbudai hidat illeti, ennek a megépítésére a törvény kötelezi az államot. Amig ez a törvény fennáll, addig a kötelezettség is fennáll. Én azt hiszem, hogy nem fog arra sor kerülni, hogy ezt a törvényt hatályon kivül helyezzük, mert akkor, amikor azt a törvényt megalkották, akkor azt a főváros szükségletének tartották és ez a szükséglet — azt hiszem — ma is fenná 1 !. Mihelyt a pénzügyi lehetőség meglesz arra, hogy ez a hid megépíttessék, az a kormány, amely akkor az ország ügyeit intézni fogja, bizonyára nem fogja elmulasztani, bogy ezt a hidat a lehetőség határán belül a legrövidebb idő alatt megépítse. Sajnos, jelenleg nem vagyunk abban a helyzetben, nem állanak azok az anyagi eszközök rendelkezésünkre, hogy ennek a hídnak az építéséhez hozzáfoghassunk. Azonban én gondoskodni fogok, hogy a hid megépítésének kérdése felszínen tartassék és a vezetésem alatt álló minisztériumnak hídépítési osztályát utasítani fogom, hogy állandóan foglalkozzék e híd megépítésének ügyével és azokat a terveket, amelyeket részben már kidolgoztak, amennyiben még teljesen el nem készültek, fejezzék be. Arra vonatkozólag azonban, amit Homonnay igen tisztelt képviselőtársam kívánt, hogy a földmunkákat már most megindítsuk, ígéretet sajnos nem tehetek, mert a szükséges pénzeszközök rendelkezésünkre nem állanak. És itt, igen tisztelt Nemzetgyűlés, rá kell mutatnom egy dologra, amely, ha nem is áll ezzel szorosabb kapcsolatban, de a pénzügyi fedezet szempontjából meg kell említenem, ha nekünk ily célra pénz rendelkezésünkre állana, ugy ezeket a pénzösszegeket elsősorban a budapesti kereskedelmi kikötő megépítésére kellene fordítani, mert annak a hídnak megépítése bármily fontos és szükséges is, a kikötő a főváros és az egész ország szempontjából egyik legfontosabb szükségletünk. A t. képviselő ur megnyugtatására szolgáljon az, hogy én a magam részéről mindent elkövetek, hogy ha már,nem is lehetett a költségvetésbe valamilyen összeget felvenni az óbudai hid építésének megkezdésére, hogy, amint emiitettem, a híd építésének a kérdése állandóan felszínen tartassák, a tervek mielőbb kidolgoztassanak és ha mód lesz rá, akkor maga az
