Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hő 8-án, szerdán, 527 Amidőn most szót emelek abból a célból, hogy ecseteljem a magyar ipar helyzetét, azt hiszem, a legutolsó óráig vártam felszólalásommal, melyet azonban tovább már nem halaszthattam, mert a mai helyzet katasztrófához fog vezetni. Ezért minden eszközt meg kell ragadni a lehető legsürgősebben ugy a pénzügy minister urnák, mint a kereskedelemügyi minister urnák, arra, hogy a magyar ipar érdekében e tarthatatlan állapot szanálására lépéseket tegyen és igy megakadályozza azt, hogy az iparosság elitje ezen kényszerhelyzet folytán elhagyja az országot. Ahogyan én tudom, már eddig is százával szökdösnek át a határon iparosaink, nemcsak kedvesebb szomszédainkhoz, hanem még legnagyobb ellenségeinkhez is, csak azért, hogy az itthoni megélhetés hiányában másutt keressenek elhelyezkedést. Legutóbb magam is jelentékeny számú munkást voltam kénytelen elbocsátani épen a lakbér-rendelet következtében, amely nem a lakó és a háztulajdonos, hanem a lakó és az iparos kérdése. Végtelenül sajnálom, hogy ez a lakbér-rendelet ilyen formában látott napvilágot. Bn világosan megmondottam még annak idején, hogy a lakókat sem most, sem semmikor az utcára kitelepiteni nem szabad, vagyis a lakóknak felmondani nem lehet. T. Nemzetgyűlés ! Van a társadalomnak egy része, amely bőségesen rendelkezik pénzzel. Ennek volna hivatása biztosítani most, az utolsó órában, a sok ezer iparost, akikre oly nagy szükségünk van, ezek részére kellene a társadalom ezen tehetős részének munkaalkalmat teremtenie, (Helyeslés.) nehogy kivándorolni legyenek kénytelenek. Ezért felhivom a kereskedelemügyi minister ur figyelmét, kövessen el mindent, hogy a közmunkákat a legsürgősebben megkezdjék, a t. pénzügyminister úrral már előre állapodjon meg a budget tekintetében, nehogy a dolog financiális része utólag késedelmet okozzon s a munkásság ezáltal hátrányt szenvedjen. A magam részéről ismételten is kijelentem, hogy a jó munkásoknak nagy része hiányzik, akik még itt vannak, akik rendelkezésre állanak, azok hivatottak utódokat nevelni, ne engedjük tehát, hogy ezek is kivándoroljanak, már pedig a jelenlegi viszonyok között ezek az emberek nem hajlandók semmi körülmények között sem itt tengetni életüket, s valóban nem marad más választás számukra, mint hogy hátat fordítsanak az országnak épsn akkor, amikor tudjuk, hogy a közel jövőben minő nagy szükségünk lesz az iparosokra. Hangsúlyozom ezt azért is, mert röviddel ezelőtt tapasztalhattuk, mily horribilis módon emelkedtek az iparcikkek árai. Ha be fog következni, hogy az iparosok ily nagy arányban kivándorolnak az országból, akkor ez ismét azt eredményezi, hogy az iparcikkek ára óriási módon felszökik, ugy hogy semmiféle társadalmi osztály nem fogja ezen áremelkedés terheit elbírni. Kérem tehát a kereskedelemügyi minister urat, — most már látom, ide figyel — (Derültség.) kövessen el mindent az iparosok foglalkoztatása érdekében, Méltóztassanak elhinni, nem a magam szempontjából, hanem iparostársaim százai és ezrei érdekéből kérem ezt, hogy elhárítsuk a fenyegető katasztrofális helyzetet, mely az eddig is- milliárdokra menő károsodáson felül ujabb csapást jelentene a magyar iparra. Ha ilyen irányban hamarosan gondoskodás nem történik, be fog következni Magyarországon az ipar teljes csődje. Mindössze egynéhány iparág van, igy a ruházati, cipészeti és ezekkel rokoniparágak, amelyek meglehetősen prosperálnak ma is, általánosságban azonban nemcsak az építkezési ipar, hanem az ezzel kapcsolatos összes iparágak, továbbá az államvasutak szállításait végző gyáriparok s mindezekkel kapcsolatban az ott foglalkoztatott munkáscsaládok is igen érzékenyen megsínylik a jelenlegi helyzetet s keservesen panaszkodnak nekem, hogy képviselő ur, legyen szives felszólalni, mert itt van már a legfőbb ideje annak, hogy a kormány az iparosság jövőjét valamiképen biztositsa. Amikor tehát ennek a fontos kivánságnak hangot adok, újból is arra kérem az igen t. kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék minden rendelkezésre álló eszközt felhasználni abból a célból, hogy az iparosság mai katasztrofális helyzete mennél előbb megszűnjék. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólni. (Senki sem.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt hálás köszönetet mondok a t. Nemzetgyűlésnek és a vita során felszólalt képviselő uraknak azért, hogy a vezetésem alatt álló tárca költségvetését oly sok jóindulattal tárgyalták. Hisz az összes felszólalt képviselő urak egy kivételével mind kijelentették, hogy a költségvetést elfogadják. Méltóztassék megengedni, hogy a vitában részt vett képviselő urak észrevételeivel amennyire a rendelkezésre álló idő megengedi, — mert hiszen hosszasan nem akarom a t. Nemzetgyűlés türelmét igénybe venni — röviden foglalkozhassam, az elhangzott megjegyzésekre válaszolhassak. (Halljuk ! Halljuk !) Az első felszólaló báró Szterényi József képviselő ur volt, aki beszédét ismét azzal kezdte, amivel a múltkor, t. i. hogy szükségesnek tartja a szabad forgalomnak az egész vonalon való helyreállítását. Én már a múltkor feleltem az ő beszédére s hivatkozva a kormányelnök ur kijelentésére is, megmondottam, hogy az egész kormány a szabad forgalom álláspontján van, annak helyreállítását igyekszik mennél előbb megvalósítani, (Élénk helyeslés.) aminek azt hiszem, intézkedéseivel is tanúbizonyságát adta, amennyiben most már szabad a gabonaforgalom és mondhatni, alig van cikk, amelynek forgalma még nem tétetett volna szabaddá -— természetesen a belforgalomban. Másképen állunk a külforgalom tekintetében —• és itt bizonyos korlátozásokat még fenn kell tartanunk, — mert ezt az országnak vitális
