Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
524 A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. vetésből az Árvizsgáló Bizottság súlyos tételei már teljesen hiányozni fognak. T. Nemzetgyűlés! Még az államvasutakról kivánok megemlékezni. Mindenki tudja, hogy az a 110 milliós plus, ami a költségvetésben szerepel, ugy éretett el, hogy az államvasutak ugy a személy-, de különösen a teheráru-díjszabást horribilis módon emelték. Ennél az emelésnél nem tettek különbséget kész iparcikkek, nyersanyagok és félgyártmányok között. Akkor amikor ezek árai leestek, a valuta megjavulása is bekövetkezett, — ezeket a vasúti szállítási díjtételeket tovább fentartani nem lehet. Hiszen vannak olyan nyersanyagok, — mint pl. a kender — amelyet száz kilóméteren túli távolságra már szállítani sem lehet, mert a szállítási díjtételek összege nagyobb, mint magának a nyersanyag értékének a fele. Tehát a Máv.nak a fuvardíjakat az ipari nyersanyagok, a félgyártmányok és a kész iparcikkek árával összhangzásba kell hozni. Nem lehet szállítani ma, amikor az építkezéseket is sürgetik, azokat a nehéz gyártmányokat sem, mint amilyen pl. a tégla, miért is szükséges, hogyha az építkezések megindítására valóban súlyt helyezünk, akkor a tégla vasúti tarifája is leszállittassék. Még arról is meg kell emlékeznem, hogy majd minden év őszén, a gabonaszállítás idején, úgyszólván kivétel nélkül be szokott következni az államvasutaknál a kocsihiány, ami a múltban a vagontorlódásból állott elő. Ezt a kocsihiányt ebben az évben és a múlt esztendőben is azzal indokolták, hogy a megszálló oláh hadak nagyon sok vasúti vagont vittek el az országból. Most, amikor nyáron köztudomásúlag a forgalom mégis csak a legkisebb, az államvasutak részére utasítást kell adni abban arranézve, hogy igyekezzék a maga szénszállítását is már most nyáron elintézni, ossza széjjel saját szénszüksógletét, hogy a forgalmat kihasználja és hogy akkor, amikor ősszel beállanak majd a nagyobbmérvü szállítások, a forgalom korlátozására szükség ne legyen. Ma is azt tapasztaljuk, — annak ellenére, hogy a kereskedelemügyi minister ur kijelentette itt a Nemzetgyűlésen, hogy a múltban fennállott korlátozásokat megszünteti — hogy még nagyon sok iparcikkre nézve fennállnak ilyen korlátozások, annyira, hogy a pénzügyminister ur által kiadott kiviteli engedélyeket azért nem lehet felhasználni, mert az államvasutak igazgatósága forgalmi okokból nem ad engedélyt az áru szállításához. Mi lesz akkor ősszel, ha most, amikor közgazdasági életünk pang, a gyárak alig dolgoznak, a kereskedelem alig ad el valamit, szállítási engedélyekhez van kötve t a forgalom? Én tehát ezennel határozati javaslatot nyújtok be (olvassa) : »Utasítja a Nemzetgyűlés a kereskedelemügyi ministert, hogy a M. Kir, Államvasutak igazgatóságával záros határidőn belül a hazai ipar részére elkerülhetetlenül szükséges nyersanyagok, félgyártmányok és üzemi segédanyagok vasúti szállítási díjtételeit, azok olcsóbbodására való tekintettel, megfelelő összhangba hozza.« Meg kell emlékeznem végül az államvasutaknál a vasúti csendőrtartalékról, amelynek legénységét és tisztikarát az államvasutak úgyszólván a saját alkalmazottaikból állították össze. Milliókat érő megtakarítás az, amit ezek a vasúti csendőrszázadok a teherpályaudvarokra érkező nagyértékü szállítmányok őrzésével az állam részére szereznek, hiszen a vasút nyakába akasztott egy-egy elveszett per ma százezreket jelent és igy nem áll arányban az a kis költség, amibe ez a csendőrtartalék kerül, azzal a szolgáltatmánnyal, amelynek előnyét az állam, illetve a kincstár érzi. Ezért arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy az államvasutak vezetősége részéről szervezett vasúti csendőrtartalék-századoknak jövő évi költségvetési dotációját a maga részéről továbbra is fentartani méltóztassék, mert ezek valóban igen hasznos, a kincstárra nézve előnyös szolgálatot teljesítenek. A posta beruházására 51 milliót vett fel ez a költségvetés. Nem tudom, vájjon ez az 51 milliónyi ipari beruházás vagy ipari megrendelés tényleg ki van-e már adva a magyar iparnak. A minister ur ismételten utasította az alárendelt hatóságokat, hogy a költségvetés tételeiben szereplő megrendeléseket sürgősen adják ki, s én azt hiszem, hogy a posta részére leendő beruházások nagyon is kifizetik magukat, mert hiszen ezáltal töméntelen ipartelep nyerne foglalkoztatást. Pl. tudjuk, hogy ma a telefonkészülékek ára sokkal magasabb, mint a békében volt, mégis minden telefonelőfizető szívesen meg fogja fizetni a mai 5—6 ezer korona árat, mint néhányan fizették azon 30 ezer koronákat, amit egy-egy uj telefon bevezetésért különféle módon ki kellett fizetniök. A postatakarékpénztárnál soknak tartom azt a 12 milliót, amit deficitként állit be a költségvetés. Nem tudom, hogy ez a 12 milliós deficit hogyan állhatott elő. Vájjon azért-e, mert a tőlünk elszakított részeken követelések maradtak künn? Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a postatakarékpénztár nem foglalkozik sem valutaüzlettel, sem bankszerű üzletkötésekkel, hanem egyszerűen pénzbetétekkel, pénzátutalásokkal, amik után a maga jutalékát, kezelési járulékát mindenütt megkapja és amiből kiadásainak bőséges fedezetet kellene találniok. Arra tudok csak gondolni, hogy a csonka Magyarország kis területe folytán annyi a személyzet, hogy esetleg a személyzeti kiadások emésztenek fel annyit, hogy deficit állott elő. Épen azért sürgősen szükségesnek tartom, hogy olyan intézkedés történjék, miszerint vagy az adminisztráció megfelelő átalakításával csökkentessék a személyzet, vagy minden kormányzati eszközzel oda kell törekedni, hogy lehetőleg
