Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. 525 minden, az államkincstár részére befizetendő pénzösszeg a postatakarékpénztár utján kezeltessék és bonyolittassék le. Itt is elismeréssel tartozom a kereskedelemügyi minister urnák, aki legutóbb is elrendelte, hogy minden telefonelőfizető telefonelőfizetési diját a postatakarékpénztár utján tartozik befizetni. Ugyanezt kellene még elrendelni a vizdijak, az adók befizetésénél és azt hiszem, hogy ha minél több ilyen befizetést vonunk el a bankoktól (Helyeslés a közében.) és utalunk át a postatakarékpénztár hatáskörébe, akkor ez a deficit a jövőben semmi esetre sem fog előfordulni, (ügy van ! a középen !) T. Nemzetgyűlés! Még csak a közszállitásokra kívánok kitérni. Az ipar itt hálás a kereskedelemügyi minister urnák, mert hiszen épen a közszállitások tekintetében rendelte ő el azt, hogy feltétlenül érvény szereztessék ugy a közszállitási szabályzatban, mint a közszállitási szabályrendeletben lefektetett kikötéseknek és elveknek. Azonban ennél a kérdésnél volna egy tiszteletteljes kérésem a kereskedelemügyi minister úrhoz, az, hogy kérje meg a honvédelmi minister urat, hogy, miután most nem viselünk háborút és nem vagyunk háborús állapotban, tarttassa meg a katonai anyagokat beszerző katonai hatóságokkal is a közszállitási szabályzat vonatkozó pontjait, mert azt tapasztalom, hogy a katonai anyagokat beszerző hatóságok nem tartanak nyilvános versenytárgyalást, hanem egyszerűen rövid utón adják ki ezeket a megrendeléseket, sokszor nem is a legolcsóbbnak, ugy hogy ezáltal a kincstár is meg van kárositva és maga az ipar is károsodik, mert az egészséges szabadverseny érvényesülni nem tud. Arra kérném még a kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék a honvédelemügyi minister ur figyelmét felhívni arra is, hogy a katonai épületek bérbeadási szerződéseit is vizsgálja felül, mert ezeket nem nyilvános versenytárgyaláson adták ki és adták el, hanem egyszerűen egy összehívott kisebb bizottságon, amidőn bizony kötöttek olyan 10—15 esztendős szerződéseket, amelyeknek bérösszege határozottan káros a kincstárra nézve. Itt tisztelettel felhívom a kereskedelemügyi és a honvédelmi minister urak figyelmét arra is, hogy pl. a honvéd központi ruhatárt egy szép napon átadták valami »Országos Egészségügyi Raktár« céljaira. Nemsokára azután ugyanaz a honvédelmi ministertium előttem egészen érthetetlen okoknál fogva eladta ezt a ruhatári épületet a »Rico«-féle kötszergyár részvénytársaságnak, majd egy idő eltelte után a változatosság kedvéért a kincstár vásárolta meg ezt a »Rico«-féle kötszergyár részvénytársaságot és most mindezek tetejébe — ha értesülésem helyes — amikor ez a most már államosított intézmény — »állami Rico r.-t.« — dolgozni akart volna, akkor meg kiköltöztetik a honvéd központi ruhatárból. Hogy miért kellett az államnak egy ilyen részvénytársaságot megvenni, — az előttem érthetetlen. Ha a közszállitási szabályzat rendelkezéseit itt is betartották volna, akkor ez legalább is nem törént volna ilyen erőltetett tempóban és ilyen körülmények között. A közszállitásokkal kapcsolatban még a háború előtt létesített szindikátusokról is meg kell emlékeznem. A békeidőkben ugyanis a háborús szállításokra több magyar gyáros állott össze ilyen szindikátusba abból az okból, hogy ők majd a háborús nagy szállításoknál meg fognak felelni a hadvezetőség kívánalmainak. A béke éveiben óriási anyagi előnyöket élveztek azon a címen, hogy nekik háborús kötelzettségeik vannak. A háború folyamán kiderült, hogy azoknak a kötelezettségeknek, melyeket békében háború esetére vállaltak, technikai okokból nem tehettek eleget. Most ugyanezek a tagok, azokkal lecsökkenve, akik most megszállott területen vannak, újból összetömörültek ilyen szindikátusba és a helyzet az, hogy a honvédelmi kincstár tényleg ezzel a textilipari szindikátussal tárgyal ; nem hirdet nyilvános versenytárgyalást, ugy hogy tulajdonképen 2—3 textilipari vállalkozásnak, amelyek ebbe a szindikátusba tömörültek, van a kezében a honvédségi textilipari szállítás. Ma csonka Magyarország textilipara nem oly nagy, hogy szükség volna ilyen alkalmi szindikátusra és ezért ennél is az a tiszteletteljes kérésem van a kereskedelemügyi minister úrhoz, hogy a honvédelmi minister urnái hasson oda, hogy ilyen szindikátusok a j övében a honvédségi szállításokban ne részesüljenek, ellenkezőleg, az egészséges verseny szempontjából is nyilvános versenytárgyalás tartassek, mert ezt megkívánja nemcsak a magyar kereskedelem és a magyar ipar szempontja, hanem ezt kívánja meg a kincstár financiális érdeke is. A többi tételekhez hozzászólni nem kívánok és a részletes tárgyalás alapjául a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: : Szólásra következik ? Birtha József jegyző: Sziráki Pál! Sziráki Pál : T. Nemzetgyűlés ! Amidőn a kereskedelemügyi ministerium költségvetéséhez röviden hozzászólni akarok, elsősorban is a közutak mai állapotára hivom fel az igen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét. Köztudomású dolog, hogy a háború alatt és az azt követő években, ugy az állami, mint a törvényhatósági kezelésben levő utakat annyira elhanyagolták, hogy számos vidék van itt közvetlenül a főváros közelében is, amely a téli, őszi és tavaszi hónapokban úgyszólván tétlenségre van kárhoztatva. Ez nemzetgazdasági szempontból nagyon hátrányos, egyrészt azért, mert a mezőgazdaság a hiányos közlekedés folytán óriási kárt és hátrányt szenved, másrészt ez a fővárosra is rendkívül hátrányos, harmadszor pedig azért is szükséges volna ezeket a közutakat rendbehozni, mert ezáltal a munkanélküliek ezrei alkalmazást nyernének. Az
