Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. 523 gyárosok bevihessék a magyar hasonszakma termeivényét Csehországba. Mi következik ebből ? Ha a csen kartonáru nálunk ilyen igen olcsón nyer elhelyezést, a magyar kartongyárak nem tudnak ezzel az iparcikkel és ennek árával versenyezni, ellenben a szokol valutakülönbözete miatt igen jól eltudnák helyezni a maguk áruját Csehországban. Csehország azonban, mint élelmes termelő állam él a maga behozatali tilalmával és elzárja a határt a magyar áru elől. Ma, amikor az államnak nincs gazdasági szerződése a Balkán államaival és az utódállamokkal és a kartongyárosok nem tudják a nyomást továbbadni, elképzelhetjük, hogy akkor, amikor ezeket a gyárakat az adók is nyomják, ennek az iparnak és ennek a szakmának milyen óriási kára van. A magyar kormány azon az ideális állásponton van ma is, hogy megmarad az egyenlőségnek ós szabadságnak álláspontján mindenkivel szemben, még a velünk ellenséges szomszéd államokkal szemben is. Azonban azt látjuk, hogy sem a nagy, sem a kis entente nem honorálja a magyar kormánynak ezt a lovagias álláspontját és ha ezt igy tovább folytatjuk és egyezményeket kötni nem igyekszünk és tovább sem tudunk, akkor ez a politika a magyar iparnak és a magyar kereskedelemnek teljes tönkretételét fogja jelenteni. Arra kérem tehát az igen t. kormányt, sürgősen intézkedjék arra nézve, hogy a szomszéd államokkal gazdasági egyezményekkel minél hamarább összeköttetésbe kerüljünk. A trianoni béke elvette mindenünket, egyet azonban meghagyott: gazdasági és pénzügyi függetlenségünket. Kézenfekvő volt, hogy ez lesz majd íiZ tiZ alap, amelyről ki kell indulni, hogy visszaszerezzük mindazt, amit elveszítettünk. Mindenki azt hitte, hogy a dolognak könnyebbik része, a gazdasági függetlenség kiépítése és nehezebbik része a pénzügyi függetlenség. És íme, azt tapasztaltuk, hogy egy erélyes kezű pénzügyminister bámulatos rövid idő alatt megoldotta a nehezebbik részt: elválasztotta a magyar koronát az osztrák koronától, ezzel szemben a közgazdasági ügyeket intéző ministeriumok ezt a tempót egyáltalában nem birták — szusszal. Hogy egy példát mondjak, néhány héttel ezelőtt, május 24-én megjelent a 3650/1921. M. E. számú összministeriumi rendelet a vámfelpénzek revíziójáról, azonban oly későn jelent meg, az egyes ministeriumok szakosztályai oly lehetetlen hosszú ideig foglalkoztak a kérdéssel, hogy azalatt a külföldi konkurrencia teljesen befészkelte magát az országba, és learatott mindent ! Igaz, hogy a pénzügyminister ur igyekezett ezen segíteni és hamar behozta az aranyparitást, de ez már nem segített a megkárosodott kereskedelmen. A kisgazdapárt, amely kezdettől fogva az önálló vámterület álláspontján volt, azt látja most, hogy vámvédelmünk gyenge, mert hiszen tulajdonképen majdnem olyan az állapot, mintha ma is »közös« vámterület volna, sőt mondhatni rosszabb, mert a közös vámterület idején Csehországba vagy Ausztriába cserébe lehetett szállítani egyéb magyar iparcikkeket is, ma azonban csak ezek szállítanak, mi pedig a náluk fennálló beviteli tilalom miatt úgyszólván semmit sem szállíthatunk hozzájuk. A trianoni békeszerződés kimondja ugyan, hogy a békeszerződés életbelépésétől kezdve hat hónapig nem lehet a vámtételeket felemelni, azonban mégis lehet majd segíteni a vámtételek magyarázatának különféle átalakításával, mert hiszen annyiféle iparcikk van, hogy annyi vámtétel nincs is. Tehát a vámtarifák egy kis jóakaratú magyarázatával meg lehet védeni a magyar kereskedelmet és meg lehet védeni a magyar ipart is, különösen azokat az iparcikkeket, amelyeknek megvédése a magyar iparnak elsősorban óhaja és kívánsága. De gondolkoznia kell a t. kormánynak most már behozatali tilalmak sürgős megállapításáról is, annyival is inkább, mert ha pl. tavaly ősszel, amikor Csehország annyira forszírozta nagymennyiségű szövetbehozatalát, mi ezt tilalmaztuk volna, ugy rekompenzációs fegyvernek tudtuk volna felhasználni a szövetbehozatali tilalmunkat és kaphattunk volna Csehországtól télire fát, mert nagyon jól tudja a t. Nemzetgyűlés, mily borzasztóan ínséges telünk volt a fahiány következtében. Sziráki Pál: Ugy van! Igaz! Vértes Vilmos István ; Bevizió alá kell venni a kiviteli illetékeket is, mert hiszen most már a valuta feljavulása következtében ezek a cikkek nem is birják el ezeket az illetékeket. T. Nemzetgyűlés! A háborús gazdálkodásnak, még pedig kötött gazdálkodásnak nyomorúsága minden ékes szónál jobban meggyőzhetett mindenkit arról, hogy végre le kell rázni minden béklyót, amely ma akár a mezőgazdasági termények, akár pedig az iparcikkek szabad forgalmát korlátozza. Amióta a nagy világ gazdasági történelme ismeretes, a javak kicserélését mindig a kínálat és kereslet egymáshoz való viszonya szabályozta. Azt láttuk, hogy amióta a forgalomnak ezt az örök törvényét megbolygatta a világháború és korlátozták a háborús kötött gazdálkodással, azóta ütötte fel a fejét az áruuzsora és a lánckereskedelem. A háborús gazdasági élet eme két rákfenéje ellen csak a forgalom szabadsága bir fellépni hatékonyan. Ezért nekünk vissza kell helyeznünk a tisztességes kereskedelmet a maga törvényes jogaiba és akkor nyomban el fog tűnni e földalatti kereskedelem lánckereskedőinek a siserahada. És ezzel egyidejűleg el is érkeztünk, t. Nemzetgyűlés, a szabadkereskedelem egyetlen kerékkötőjének : az Árvizsgáló Bizottságnak a temetéséhez. A szabad forgalom, a kereslet, a kínálat lesz ezután a legjobb árszabályozó tényező ! Én remélem, hogy a jövő évi költség66*