Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
508 A Nemzetgyűlés 203, ülése 1921, évi június hó 7~én, kedden. lyei állandóan lesik azt a pillanatot, amikor sorsukon segitenek. A javaslatot egyébként nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző: Herrmann Miksa! Herrmann Miksa: T. Nemzetgyűlés! Egész joggal mondhatom magamról, hogy nem törekedtem a budget-szónokok babéraira, . . . Usetty Ferenc : Nem szégyen ! Herrmann Miksa :.. . mert az általános vita folyamán nem szólaltam fel. Hogy most mégis megteszem, arra főleg az a körülmény késztet, hogy azokban, amikben ennek a tárcának a programmját, költségvetését kritika tárgyává tették, épen az alapvető eszméknek bizonyos összekuszáltságát látom, s bizonyos éles kritikát is tapasztaltam, ugy hogy mikor eleve kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom, szükségesnek tartom, hogy épen ezt a tényemet lehetőleg röviden meg is indokoljam. Minthogy azonban nemcsak ezek az alapvető fogalmak, hanem az egész ipari, kereskedelmi, közgazdasági tevékenységgel összefüggő problémák az állami adminisztrációval is meglehetősen össze vannak kuszálva, ugy az elnök urnák, mint a t. Nemzetgyűlésnek engedelmét kell kérnem, hogy néh-néha — lehető rövidséggel — szomszédos területre kitérjek, előre jelezve, hogy mindannak ellenére beszédem iránya szigorúan a tárca költségvetése lesz. (HalljuJc! Halljuk!) Azt tapasztaltam, hogy nemcsak az általános politikai helyzet felfogásában, hanem épen az e tárcával összefüggő kérdésekben bizonyos súlyra emelkedtek általános elnevezések, általános szállóigék, és amig egyfelől az általános politikai helyzet megítélésénél annyiszor hallottuk a »destrukció«-t és annyiszor hallottuk a »jogrend«-et, addig itt általános szólam: »a pénzügyminister programmjának gazdasági alátámasztása«. Őszintén meg kell vallanom, hogy amikor erről a gazdasági alátámasztásról igen sokat hallottunk, akkor nem annyira kritikát vártunk, mint inkább azon útnak a kijelölését, amelyen ennek a gazdasági alátámasztásnak meg kell történni. Ez alól még Szterényi József bárónak a felszólalásai sem tesznek kivételt, noha el kell ismernem, hogy ő igen magas szempontból nézte az ország gazdasági helyzetét, de arra nézve, hogy ez az alátámasztás, ez a rendszerváltoztatás, az ipar és kereskedelem megvédése és elősegítése tulajdonképen hogyan történjék, egy egészen csattanós kérdéssel igazán ő is adós maradt : adós maradt bizonyára azért is, mert erre ilyen egyszerűen megfelelni nem is lehet a mai komplikált gazdasági és pénzügyi viszonyok mellett. Ha már most arra szorítkozunk, hogy az államnak a saját ipari tevékenysége, azután az ipari tevékenységnek a fellendítése, a kereskedelem megtámasztása tulajdonképen milyen feladatkörökre oszlik, konstatálni lehet, hogy voltaképen három nagy munkakör van. Az első munkakört alkotják a közmunkák és az államnak a saját ipari tevékenysége ; a második kört alkotják azok az intézkedések, amelyek kereskedelmünket kifelé megvédik, és a harmadik kört alkotják — amire már ismételten szintén célzás történt — az állam belenyúlása az ország ipari életébe. Ami az elsőt, a közmunkák kérdését illeti, konstatálnom kell, hogy meglehetős ellentétes felfogások nyilatkoztak meg annak a mértéke iránt, hogy meddig kell ezekkel a közmunkákkal elmenni. így pl. mindjárt az első felszólalások csoportjában Kerekes Mihály igen t. képviselőtársam a közmunkáknak minél intenzivebb megkezdését és minél több munkaalkalom megteremtését sürgette az állam részéről. Usetty Ferenc: Helyes! Épületeink tönkre mennek ! Herrmann Miksa: Ezzel szemben az épen most közbeszóló egri Nagy János képviselőtársam (Felkiáltások: Nem ő szólt közbe!) a pénzügyminister helyeslése mellett legutóbbi beszédében azt mondotta, hogy ezt a tevékenységet lehetőleg a magántőkére kell bizni, mert az állam nincs abban a helyzetben, hogy nagyszabású közmunkákat végeztessen. Erre még sok mindenféle példát lehetne felhozni, de azt hiszem, hogy ugy, mint mindenütt, az igazság most is a középen fekszik és én igazán megnyugvással mondhatom, hogy az a programm, amelyet először a ministerelnök ur, későbben a kereskedelemügyi minister ur előterjesztett, engem nagyon megnyugtatott, és pedig megnyugtatott különösen egy fontos körülmény következtében. Én ugyanis már legelső nemzetgyűlési beszédem alkalmával bátor voltam rámutatni arra, hogy épen ezeknek a közmunkáknak a kérdésében tervszerűen, a jövőre való tekintettel kell megalkotni a nagy programmnak a vázát. De egészen világos, hogy a mai pénzügyi helyzet mellett ennek a r keretnek a kitöltése sok-sok időre húzódik ki. Es itt is megnyugvással látom, hogy igen fontos kérdésekben, amelyekre talán bátor leszek későbben még részletesebben rámutatni, ez a tervszerűség igenis megvan, ugy hogy itt nem ötletszerű kapkodásról lehet beszélni, hanem tényleg megvan a nagy irányvonalak kijelölése és megvan az a tudat is, hogy ebből a keretből az adott viszonyok között csak igen keveset lehet megvalósítani, de viszont ezt a keveset okvetlenül meg is kell valósítani. Ha pedig ezt igy látom, akkor igazán vissza kell utasítanom — anélkül, hogy ennek a szólamnak valami élesebb színezetet akarnék adni — Szterényi József bárónak azt a kemény vádját, amelyet a pénzügyi bizottságról mondott el, hogy először nagy szólamokkal hangoztatja a takarékosságot és amikor ennek a végrehajtására kerül a sor, akkor 10 milliárdból, vagy 20 milliárdból körülbelül csak 150 milliót tudott törölni.
