Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

A Nemze és 203. ülése 1921 az első időben nem mondják meg, hogy milyen fizetést kapnak, hanem az első hónap végén 350 koronát kapnak a kezükbe. Ha valaki 16—18 éves korában lép be, az 450 koronát kap. Engedelmet kérek, ez olyan minimális fizetés, hogy ezért az a leány nem is maradhat ott, hanem egyszerűen elmennek. Aki már 4—5 évig szolgál, 7—800 koronát kap. Az ilyen nyomorultan fizetett és agyonzaklatott, agyonkinzott leányoktól nem is lehet kívánni, hogy tisztességes munkát végezzenek. A pénzügyminister ur, aki mindig nagy bank élén állt, tudja azt, hogy az ilyen munkát külön kell jutalmazni és az ilyen munkát a bankban különösen megfizetik. Csodálom, hogy a pénzügyminister urnák épen erre nem terjed ki a figyelme és megengedi, hogy — akármilyen nehéz viszonyok között ól is ma ez az ország — egy alkalmazott, aki becsülettel látja el a szolgálatát, 350 koronát kapjon egy hónapban. Azt hiszem, ez épen nem válik a kormányzat dicsőségére. Dinich Vidor: Lehetetlen állapot! Weiss Konrád: Most pedig át fogok térni egész röviden az államvasuti személyzet ellátásának kérdésére. Nem azt akarom mondani, hogy többet adjanak nekik, csak azt mondom, hogy ezzel a kérdéssel az utóbbi időben bizonyos helyeken nagyon sokat foglalkoznak és pedig akként, hogy az államvasutak u. n. gazdasági hivatalának — amely a MAY. hivatalos szerve — kiküszöbölésével az egész ,MÁV. személyzet ellátását a Köztisztviselők Értékesítő és nem tudom micsoda fogyasztási szövetkezetének akarják átadni. Ezt egyébként Schnetzer-féle akciónak hívják. Igen t. Nemzetgyűlés és igen t. kereskedelemügyi minister ur, ez az úgynevezett Schnetzer-féle akció, — bár én Schnetzer tábornok urat személyileg igen nagyrabecsülöm és tisztelem — ugy látszik, egyáltalában nem tudja a MÁV. személyzetét megemészteni és pedig azért nem, mert a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének 12—14.000 tagja van, mig a mi fogyasztási szövetkezetünknek egymagában 68.000 tagja van. Hogy ezt a kis szövetkezetet akarják a nagy szövetkezetnek nyakába varrni azért, hogy a nagy vasúti személyzet az ott működő és magas fizetéssel dotált tisztviselőket eltartsa, azt egyáltalában nem tudjuk megérteni, mert az egyáltalán nem indok, hogy az állam a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének 200—300 milliós kölcsönt adott az alkalmazottak ellátására. Az állam ne adjon nekik, s akár nekünk se adjon, a Vasutasok Fogyasztási Szövetkezete 38 esztendős intézmény, mely eddig is minden állami támogatás nélkül el tudta látni a testületet. Es figyelmeztetem az igen t. minister urat, hogy hiábavaló itt minden kormányintézkedés, mert most, hogy a gabona forgalmát felszabadították, a Schnetzer-féle akció egyszerűen önmagába fog belefulladni, mert minden vasutas L évi június hő 7-én, kedden. 507 ott fog vásárolni, ahol olcsóbban kap és miután a fogyasztási szövetkezetnek az egész állami hálózattal megvannak a maga szervei, természetes, hogy maga fog mindent a legolcsóbban vásárolhatni és semmiféle, akció nem fog annyit produkálni, mint a MÁV. fogyasztási szövetkezete. Ezért nagyon kérem az igen t. minister urat, méltóztassék a Schnetzer-féle akciónak és a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének ideájától elállni és ne tessék ehhez hozzájárulását adni, mert ez egyrészt nem fog eredményre vezetni, másrészt pedig a vasutasoknak sem fog a javára szolgálni. Mielőtt befejezném beszédemet, egyet akarok még megemlíteni. A megszállott területről 1918ban menekült állami alkalmazottak és köztük a vasúti alkalmazottak is ministeri felhívás alapján bejelentették kárigényüket, vagyis azt, hogy őket menekülés közben kirabolták. Erre 25 %-ot f fizettek ki nekik. Azóta ez a dolog alszik. En a magam részéről bátor voltam annak idején átadni a minister urnák egy erre vonatkozó memorandumot, amelyet ő szives volt átvenni tőlem. Nagyon köszönöm ezt az intézkedését, azonban kérem, méltóztassék e dolog iránt még egyszer érdeklődni a MÁV-nál, mert azokat a tisztviselőket, akik ezt a memorandumot benyújtották, meg akarják büntetni, amiért kérésüket a hivatalos ut elkerülésével, közvetlenül az én utamon juttatták el a minister úrhoz. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Helyes! Weiss Konrád : Általánosságban a szolgálati szabályok szerint helyesen jártak volna el, de amikor vagy 30 kérvényük hiábavaló volt, azt hiszem, hogy talán jogos és méltányos eljárásuk, hogy még egyszer megpróbálják. Ezért én a magam részéről kérném a minister urat, hogy méltóztassék ezt a dolgot a kézbe venni. Azzal zárom a beszédemet, hogy szóvá teszem az igen t. pénzügyminister urnák ma délelőtt tett azt a kijelentését, hogy az állami tisztviselők egyszer már hallgassanak el és ne arról beszéljenek folytonosan, hogy ők kérnek valamit, kérnek előléptetést, fizetésrendezést. Hát nem is kérnek, nem is akarnak ilyet ; csak azt akarják, hogy a kormányzat egyenlő elbánásban részesítse őket (Ugy van! half elöl.) és ne történjék meg az, hogy az egyik kategóriát mindennap előnyben részesítve látják a másikkal szemben. Kérem a kormányzattól, legyen egyenlő az elbánás az állami alkalmazottak miden kategóriájában. Ha ez megtörténik, az állami alkalmazottak tisztelettel fognak a törvények előtt meghajolni, boldogok lesznek, hogy azt a sorsot, amelyet a végzet rájuk rakott, viseljék, és boldogok lesznek, hogy ezt az országot ugy szolgálhatják, amint lelkűkből szolgálni akarják. De ha látják, hogy egyes kategóriákat különös elbánásban részesítenek, nem lehet a lelkekből kiölni és kipusztítani azt a keserűséget, amely64*